„… a század bűzös vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál.”
Radnóti Miklós: „3. Razglednica”
(Mohács, 1944. október 24.)

Radnóti Miklós versének részlete néhány szóban megdermeszti az olvasót. Ő is egyike volt a holokauszt magyar zsidó áldozatainak. Verseiben többször ír a borzalmakról, melyek később az utókor számára is megmaradtak.  A magyar diákok többsége, ha más nem tanórák keretében találkozott már a tragédiát leíró versekkel, beszámolókkal. Oktatási intézmény válogatja, ki milyen módszerrel kívánja bemutatni a diákoknak, azt a példátlan történelmi tényt melyről a legkevésbé sem lehet objektíven beszámolni. A Holokauszt emlékközpont által rendezett vándorkiállítás, mely Falak, jelek, sorsok – Magyar zsidók deportálása Auschwitzba címmel, 2012. május 14-én 14 órakor nyitotta meg kapuit. A tárlat Magyarországon történő tömeges deportálás és népirtás módszerességére és tudatosságára kívánja felhívni a diákok figyelmét.

1944 tavaszán és nyarán többszázezer magyar vidéki zsidót deportáltak az addig ismeretlen lengyel kisvárosba Auschwitz – Birkenauba. Európában példátlan gyorsasággal, és módszerességgel, az állam tudtával és támogatásával zajlott a tömeges és embertelen vagonírozás. Egyszerre több száz embert zsúfoltak marhavagonokba, és szállították őket –embertelen körülmények között – haláltáborokba, vagy munkatáborokba. A fémmel borított vagonok meglehetősen felforrósodtak, és a zsúfoltság, valamint a vízhiány következtében már az úton többen életüket vesztették. Munkaszolgálatra azonban csak az életerős felnőtt férfiak voltak alkalmasak. Ezért a vonaton utazók nagy részét az érkezésük után néhány órával gázkamrába zárva meggyilkolták. Ők gyerekek, idősek, nők és beteg emberek voltak.

A deportálás gyorsasága, és precízsége gondos előkészületeket követelt, mely m ár korábban megkezdődött a kiválasztással és a megbélyegzéssel, mely egy hatalmas sárga csillagot tűzött minden zsidó származású magyar ember mellkasára. Ezt követte, a teljes ellehetetlenítés. A zsidókat kitiltották, és megvetették, sőt azokat a keresztényeket is büntették, akik bármilyen módon érintkeztek zsidókkal. A kereskedők boltjait bezárták, és vagyonukat, értékeiket elkobozták.

A haláltáborokba átélt szenvedést, és az ezt megelőző kirekesztést nem lehet és nem is szabad objektíven szemlélni. Véleménye mindenkinek van róla. A diákok egyfelől az iskolában tanultak, másfelől az otthoni erkölcsök alapján ismerkednek meg a történelmi eseményekkel. Ez a kiállítás a történelemkönyvekkel ellentétben, némi interaktivitással mutat be sorsokat, tényeket és történeteket, melyeket személyes elbeszélések, és fényképek formájában tényszerűen, túlzások nélkül szemléltet. Közös megélést, tudatszerzést, és önálló tanulást, véleménynyilvánítást engedélyez a diákoknak, hogy önállóan tudják megítélni, és átélni a XX. század emberiségének, magyarságának legmélyebb katasztrófáját.

A vándorkiállítás az eredeti helyszínén – a Holokauszt Emlékközpontban (1094 Budapest, Páva utca 39.) 2012. szeptember 2-ig tekinthető meg, később az országot bejárva, számos városban és oktatási intézményben megtekinthető lesz.

A bemutató helyszíne az Allée átriuma. Ez egy elkerített részt takar a földszint közepén. Az átriumba csak regisztrált vendégek léphetnek be, ám ez nem tartja vissza az érdeklődőket, akik az első, illetve második emeleten gyűlnek össze. Ahogy közeledünk az este 9 órához, a kezdés tervezett időpontjához, úgy telnek meg zsúfolásig a helyek. Meleg van, a közönség meghitt félhomályban várakozik a modellekre. Körbenézek: a vendégek nagy része pezsgős poharat szorongat. Van egy kis csúszás, 30 perc késés után végre elhalkul a zene és megjelenik Görög Zita, az est házi asszonya. Az alkalomhoz illően a TÓTHBORI egyik ruhakölteményét viseli, egy gyönyörűséges, egyenes szabású, rózsaszín ruhát. Illik hozzá, nagyon szép benne.

Miután a Hyundai az est támogatója, Zita felkéri Kovács Pált, a cég marketing és pr vezetőjét, hogy mondjon pár szót. Nekem a beszédéből leginkább az a szókapcsolat maradt meg, hogy „progresszív formaterv”, ami közös pont az autók és a divat világában.

Ezután kezdődik a show: a Van Graaf legfrissebb outfitjeivel indítanak. Kellemesen meglepődök: az a sztereotípia élt bennem, hogy az egy-egy divatbemutató alkalmával bemutatott ruhák hétköznapi nők számára túlságosan extrémek, ezért a való életben hordhatatlanok. Ám ez itt nincs így, a ruhák viszonylag egyszerűek, csinosak, viselhetők, könnyen el tudnám őket képzelni egy kellemes nyári napon a belváros forgatagában.

A divatbemutató első felvonását követi egy zenei produkció, ahol is a szervezők kénytelenek élni a programváltoztatás jogával. Görög Zita szabadkozik: bár Fábián Julit és Zoohackert ígérték, de ők, minden más mostanában lévő fellépésükkel egyetemben – hangzik a magyarázat, lemondták a mai estét. Helyette a 2010-es X-faktor második helyezettje, Takács Nikolas lép színpadra. Nikolas próbálja lelkesíteni és bevonni a közönséget – nem sok sikerrel. „ A zene kísér majd az úton” című saját szerzeményével kapcsolatban elmondja, hogy biztos benne, hogy mi, a közönség jól ismerjük a dalt (érvelése szerint, mert a Viva tv sokat játszotta). A valóságban arra a kérdésre, hogy ki hallotta már, körülbelül két, bátortalan kéz emelkedik óvatosan a levegőbe. Ez még nem szegi a kedvét, de az már sokkal inkább, hogy ezután sem énekel vele a közönség. A nézők közül csak Görög Zitát látom néha empatikusan tátogni a szöveget. Nikolas utána meg is jegyez valami olyasmit, hogy azt gondolta a templomban nehéz megénekeltetni az embereket, pedig itt az Allée divatshow-n is az. Rátér még egy saját szerzeményre, majd zárásként valamelyik régi középszerű világslágerre. A produkciót Zita méltatja, pontosabban úgy fogalmaz, hogy „legalábbis én élveztem”.

Elérkezünk a show második, immáron utolsó felvonásához, a TÓTHBORI tavaszi és nyári kollekciójának premierjéhez. A kollekció jó pár eleme nagyon hasonlít a Van Graafénál látottakhoz, mégis érezhetően extravagánsabbra sikerült. Ugyanakkor a ruhák többsége szintén hordható a hétköznapokban. A kedvenc darabjaim az estélyik közül kerültek ki, akadt néhány igazán különleges.

Végül az est a Hyundai nyereményjátékának sorsolásával zárul, majd a vendégek átözönlenek a pezsgőbárba a szíves invitálás után.

Összességében az este mérlege pozitív. Bár a rendezvény a hipotetikus celebdömping helyett inkább csak nyomokban tartalmazott hírességeket (legalábbis a sötétben csak párat tudtam kiszúrni, pl. Hajas Lászlót, aki a modellek frizurájáért felelt), a lényeg, a divatbemutató jól sikerült. Amit mégis hiányoltam, az az, hogy egyik divatház tervezőit sem láthattuk a színpadon. Valahogy természetes lett volna számomra, hogy a show végén felhívják a tervezőket a kifutóra és elismerésként megtapsoljuk őket. Talán majd jövőre…

A tavaszi nagytakarításnál felszínre bukkanó lomok közül nem minden szemét. A Szegedi Ifjúsági Napok pályázatot hirdet a csonka körzők, alumínium tálcák és gyerekkori lendkerekes kisautók újraélesztésére. A március elsején indult „ReRobot Race” során az újrahasznosított alapanyagokból épülő robotokról blogolnak is. Az aktív építők fesztiválbelépőt kapnak, gépeik a SZIN-en küzdenek meg a végső győzelemért, ahol a zöld nem csak egy elvont fogalom, hanem életforma, közösség és kreatív alkotófolyamat is.

A tavasz, ha néha még meg is zavarja egy-egy hirtelen jött hóesés, megérkezett. Ez a nagytakarítás és a lomtalanítás ideje. Sokan vannak, akik nem tudják, mihez kezdjenek a pakolás során felszínre bukkant száz éves bádog olvasólámpával és a pincében porosodó régi biciklicsengővel, de nincs szívük kidobni őket. Vannak, akik gyűjtötték a kiszuperált számológépekről a kis napelemeket, és nem tudják, mihez kezdjenek ezekkel.  Nem a szeméthegy növekszik, ha ezeket kreatívan, viccesen újrahasznosítjuk: épüljön belőlük ReRobot! Az építők jutalma belépés a SZIN-re, és a döntőbe.

DOKUMENTÁLT ÉPÍTÉS

Az előkészületeket, a robotokhoz szükséges elemek, alkatrészek összegyűjtését, bemutatását és az építés folyamatának vicces, megdöbbentő és tanulságos pillanatait a fesztiválbelépőkért hajtó építőbrigádok a SZIN-blogon osztják meg egymással: ide kerülnek a készülő ReRobotok képei, az első robotlépések videós dokumentációi és a csapatok beszámolói. Az építés nem elszigetelt műhelyekben zajlik, a versenyzők egymás sikereiből meríthetnek erőt, együtt nevethetnek munka közben, és tanulhatnak is egymás hibáiból, miközben közösen szerkesztik ReRobot Racea blogot a szervezőkkel.

Március 1-től május 31-ig épülnek a ReRobotok, amelyek lehetnek felhúzhatók, napelemesek, távirányítósak, műholdvezéreltek, a lényeg, hogy újrafelhasznált anyagokból, kiszuperált kütyükből, háztartási hulladékokból készüljenek, és működőképesek legyenek. Egy csapat akár több ReRobotot is építhet. A zsűri a blogra érkező beszámolók alapján figyeli az alkotóelemek transzformálódását, június elején pedig dönt arról, hogy melyik az a 20 csapat, aki összemérheti a tudását.

A legjobbnak ítélt ReRobotokat a csapatok augusztus végén, a Tisza-parton eresztik majd össze. A gépek két kategóriában, gyorsasági és ügyességi pályán versenyeznek majd a SZIN Zöldplaccon. A legjobban teljesítő három-három ReRobot építői értékes nyereményeket kapnak. Hogy mik legyenek ezek, azt maguk az építőbrigádok segíthetnek eldönteni, a SZIN ReRobot Race blogon. A pályázat részletei a SZIN Facebook-oldalán olvashatók.

A KEDVENC SZIN-ÜNK

A napfény városának fesztiválja igazi nyüzsgő, mediterrán nyárzáró, ahol a megjelenés kötelező minden szegedinek, akinek valaha is köze volt Szegedhez, aki a zöld gondolat híve, és annak is, akit egyszerűen csak vonz a mediterrán életérzés és persze a zene. A SZIN helyszínét, az Újszegedi Partfürdőt egy híd köti össze Szeged belvárosával, így az ország egyik legpezsgőbb kulturális és szellemi központja alig 10 perces sétára van a fesztiválterülettől. E négy nap alatt a dél-alföldi nagyváros kulturális központjává az Újszegedi Partfürdő lép elő. De a „SZIN beachen” nem csupán a zenében és a kulturális pezsgésben oldódhatnak fel a SZINesek, itt a dél-magyarországi szépség is tuningol. A délutáni, koraesti koncerteket sörrel vagy fröccsel a kézben, medenceparton lábat lógatva hallgatni, és közben a zenére lubickoló fürdőruhás csajokban vagy pasikban gyönyörködni, a SZIN-hangulat alapja.

A szegedi fesztivál története 1968-ig nyúlik vissza, a fesztiválozók már akkor tudták, milyen különleges hangulatot kínál a Tisza-parti strandolás és a zene elegye. Némi szünet után 2003-ban indult el újra: azóta műfajtól függetlenül minden hazai és határontúli muzsikus, illetve minden zeneimádó nyárvégi zarándokhelyévé vált. A gondos odafigyeléssel összeállított zenei programnak köszönhetően az elmúlt években többek között a Cure, Kelis, a Kosheen, Diana King, az Apollo 440, az Alphaville és The Tarantinos is megfordult a négynapos fesztiválon.

A minőségi zene mellett a szervezők a fenntarthatóság és a környezetvédelem elkötelezettje is, aminek bizonyítéka az elnyert Greener Festival Award és a Zöld Fesztivál Díj is. A 2011-ben debütált SZIN Dizájnparton a zöld eszmék és a dizájn házasításának lehetnek tanúi, sőt segítői a SZINezők. Az öko itt nem csak szemlélet, de szórakoztat is.

További Információk:

www.facebook.com/szin.szeged

Idén minden eddiginél hosszabb és ütősebb lesz az ország – és talán az egész kontinens – egyik legjobb és legegyedibb hangulatú elektrozenei fesztiválja, a július 12. és 15. között megrendezésre kerülő Y generációs találka, melyet leginkább a függőágyak, a többnapos lazulás, a tűző napsütés, a meleg tóban hideg sörrel vagy koktélokkal kezükben bulizó huszon- és harmincévesek tömkelege, valamint a non-stop szórakozás jellemez. A Sziget hagyományait követve a Soundon is lesz 0. nap, szerdán ugyanis rendhagyó módon Ákos nagykoncertjével lehet ráhongolódni a hétvégi zúzdára, hogy aztán a nyitónapon rögtön a kortárs német e-zene és klubélet ismert arca, a kisebbik Kalkbrenner (Fritz), a világhírű Pendulum zenekar szívének és lelkének félelmetes energiákat felszabadító és hangládagyilkos electro house projektje, a Knife Party, vagy éppen a még mindig csak 21 éves, de már most a jelenlegi partyzós zene egyik legmenőbb előadója, a svéd Avicii segítségével csaphassunk a lecsó közepébe.

Júliusban péntek 13. biztosan nem hoz balszerencsét azoknak, akik ott lesznek Zamárdiban, hiszen a napot többek között a világ egyik vezető trance DJ-je, Gareth Emery, a német techno-isten Svan Väth, a slágergyáros dance-punk zenekar, a Gossip, valamint a Balatonpartra szinte hazajáró David Guetta dobja majd fel.

A szombati húzónevek közé a legnagyobb jövő elé néző grime és electro hop előadó, Tinie Tempah, az acid és a progresszív house nagyágyúja, a brit elektronikus zene egyik legmarkánsabb előadója, Sasha, az európai elektrozenei kultúra legaktuálisabb és legfelkapottabb DJ-producere, Paul Kalkbrenner, valamint a brit techno zene keresztapája, az acid house mozgalom veteránja, a három deckes varázsló, valamint minden idők egyik legtechnikásabb DJ-je, Carl Cox tartozik.

A zárónapot is várhatóan inkább nevezhetjük egy ütősen és ügyesen megkomponált katarzisnak, semmint egy punnyadt vasárnapi sziesztának: ott lesz a Swedish House Maffia egyharmada, a több tízezer ember szórakoztatására és órákon át tartó mozgatására specializálódott elektronikus zenész Axwell, aztán a londoni Shy FX, aki a kilencvenes években ragga és jungle indulóival írta be nevét örökre az elektronika történetébe, a szintén brit Example, aki elsősorban az elektronika felől közelít a hip-hophoz, maga mellé állítva a house-fanokat, a dubstep populárisabb oldaláért rajongó fiatalokat, és a Calvin Harris-en szocializálódott hallgatókat.

A nap csúcspontja azonban egyértelműen minden idők legkarizmatikusabb és legtitokzatosabb alternatív popsztárja, az időtlen pop-, film-, és divatikon, Björk.

Kell ennél több? Ez ütős lesz!

Lehetne Fürjnek vagy Maxnak is nevezni, de csak úgy a Vörös csillagos Jakként ismerték. Akkor, úgy negyven-ötven esztendeje itt sorban álltak a Fürjek, a vörös négyszög mellett, az előkészítési vonalon. Sztálini sólyomjelöltek, növendékek, oktatók másztak kényelmesen széles kabinjaikba, motort indítottak, melegítettek, gurultak, s a startra várók élvezettel hallgatták a más hanggal, zajjal még csak véletlenül sem összetéveszthető öthengeres csillagmotorok ütemes robbanását, csattogását, a szelephimbák játékos kattogását. Hallgatták és várták, hogy néhány perc múlva már ők adjanak teljes gázt, s egymást kergessék az iskolakörön, vagy valamelyik légtérben bukfencezzenek, orsózzanak, dugóhúzóban pörögjenek.

Az érkező Jak lajstromjele lengyel volt, SP-YAK, de csak diszkréten, kis világosszürke betűkkel volt felfestve a vízszintes vezérsík alatt. Bielsko-Bialában újították fel, ott tették bele az eredetinél lényegesen erőteljesebb kilenchengeres, kettőszázhatvan lóerős csillagmotort. Hadd dübörögjön, meg aztán húzzon is! A jellegzetes öt kidudorodás eltűnt az orráról, de szárnyáról, farokkerekéről mégis azonnal rá lehetett ismerni a típuscsalád első tizennyolcasára.

Gorkij repülőgépe alacsonyan vágódott be a repülőtérre, sebesség jócskán volt benne, hirtelen mozdulattal az égnek vágta az orrát csaknem a függőlegesig.

Kishitűek esküdtek rá, hogy előbb-utóbb egy ilyen belerántásnál leszakadnak a szárnyai, nem tudván róla, hogy a főtartók és a bekötések is meg lettek erősítve. A rövid égnek-kapaszkodás után Gorkij vízszintesbe tette, kivárt néhány pillanatot, majd lenyomott egy szabad, látszólag improvizált műrepülő programot, rendesen megropogtatta a ládát. Látszólag. Mert ennek a gyakorlatnak minden elemét gondosan megtervezte, többször lerepülte.

Leszállás után a hangár elé gurult, egy gázfröccsel megfordult úgy, hogy a légcsavarszél még a beton előtér porát is bevágja a nyitott hangárajtón. Így szokta, hadd tudják, hogy megérkezett. Ezt az arcátlan viselkedést többé-kevésbé elnézték neki.

Volt, aki tartott tőle, volt, aki tisztelte repülőtudását, azt hogy az egyetlen bal szemével is jobban érezte a levegőt, gépe mozgását, mint sokan két ép szemmel. A nagy sötét Ray Ban – Classic Aviator napszemüveg alatt fél szemén fekete kötést hordott. Egy szépnek, izgalmasnak induló adriai vitorlázás keserű emléke…

Sokak szemében az is a dicséretére szolgált, hogy gépe nagyon szépen volt ápolva, a motorburkolaton nyoma sem volt a kifolyt olaj csíkjainak, a mindig frissen polírozott szárnyakon ragyogott a festék. A szélvédőn és a légcsavaron csak az utolsó repült félóra bogárnyomait, vérpacnijait lehetett csak felfedezni.

Gorkij belépett a hangárba, a felkavart csillogó porszemeket lecsapkodta magáról, s szokása szerint szétvetett lábakkal, csípőre tett kézzel várta, hogy észrevegyék. Üzleti partnereim, ugyan már, hová süllyed ez a világ – gondolta szenvtelen arccal. Jamal al-Nashiri – legnagyobb pofájával, s behemót figurájával leginkább ő tűnt a főnöknek –, Rahim Iszlamiya és Szelim Azzam élénken gesztikulálva, félreismerhetetlen torokhangokkal gurgulázva éppen minden olyan rossz kívánságot, megvetett állatot, természeti csapást egymás fejéhez vágtak, ami az Ábrahám fiától, Iszmailtól származtatott nyelv szókincsébe belefért. Al-Nashiri százhúsz kilójával, mobiltelefonjával elrohant Gorkij mellett, a hangár előtt párszi nyelven próbálkozott, dühöngött, mert mindig megszakadt a vonal. Arabul, angolul kutyázott, izraeli kutyázott. Szegény ebei a világnak, bizonyára értetlenül fogadták volna, hogy a kutya szó elhangzása miért olyan megalázó az arab világban.

– Béke veletek, testvéreim – próbálta felhívni magára a figyelmet a pilóta, majd gondolatban folytatta: Testvéretek nektek a hóhér! Még gyerekkorában édesanyjától ragadt rá ez a mondás, így vágott vissza – csak úgy magában – a neki nem tetsző személyekre.

És hirtelen a harminc évvel ezelőtti iskolapadban találta magát, a kedélyes orosz nyelvtanár, a Börzsönyi – arcára már vissza sem emlékezett – csak ott ült világos öltönyében a tanári asztal mögött, s hónapokon keresztül mesélt és mesélt Svédországról, ahova jó sorsa három hónapra elvetette. Az osztály tátott szájjal hallgatta azt a hihetetlen szabadságot, szabadosságot, ami ott a hálószobákban meg még mindenféle helyeken előfordult. A fiatal tanár akkor be sem tudta fejezni a történetét, az utolsó fejezetekkel adós maradt, mert elhelyezték a gimnáziumból. Lehet, hogy egy másikba, vagy ment vissza Skandináviába. Így nélküle döcögött tovább a nyelvtanulás, szinte reménytelenül.

Jött helyette a kövér Horváth, és mindenkit felelősségre vont a koszos vagy nem elég fényes cipőért. Melyik kölyöknek lehetett akkor fényes a cipője? De, azért valamit már oroszul is tanultak, néhány kifejezés megragadt az osztályban.

– Почему Вы, мой брат, столь горький всегда? – Miért vagy mindig keserű, testvérem? – kérdezte tőle viccesen a cipő után. A leendő pilótán, a gátlástalan fegyverkereskedőn még nem nagyon vették észre, hogy a szomorú arc mögött egy elszánt, gyakran befelé mosolygó fiatalembert rejtőzik.

– Testvéred neked a hóhér – vágott vissza halkan, szinte magában motyogva.

–  Pocsemu vü, moj brat, sztol gorkij vszegda? – húzták az idétlen kamaszok, az osztálytársai. Talán az évek során ez a mondat maradt meg bennük a többéves orosz nyelvtanulásból. Később már nem is emlékeztek az igazi nevére. Nem volt különösebben magával ragadó; Popovics, csak úgy, sima csével, Popovics Géza. A горький, Gorkij jobban bejött neki. Utánanézett az igazi Gorkijnak is, Alekszej Makszimovics Peskovnak. Fényképét látva a hasonlóságot is felfedezte, szabályos arc, átlagosan oroszos orr határozott állal. Sűrű barna haját ő is középen kettéválasztotta, csak a tömött bajusz nem jött össze…

– Mi történt, barátom? – szórta a felháborodás szikráit Szelim fekete szeme. Nevével ellentétben – ami egyébként szelíd embert jelenthet – nagyon ingerült volt a Budapesten fogorvosnak tanult, joviális kinézetű gázai arab.

– Mi történt? Testvéreinknek lehet, hogy nehézségeik vannak, semmit nem tudunk róluk, tehetetlenek érezzük magunkat.

– Barátom, én teljesítettem a megbízásotokat. A minisztereket, nagyurakat tálcán hoztam, a szerződést megkötöttétek. – Erős önfegyelmező módszere nem engedte, hogy bármi jellel elárulja, mit gondol a „nagyurakról”. Kis mohó, tetű szerencselovagok, s csaknem elmosolyogta magát.

– A nagyurak ott vannak azon a hajón, és a kutyák foglyai. Mi van a repülőinkkel? A Koránra esküszöm, hogy…

– Korán van még esküdözni, szerintem attól a televíziós cirkusztól függetlenül minden megy a maga útján. Gépeitek lassan leszállnak ott, ahol terveztétek. Már a tietek a tíz Griffmadár, a többi a ti dolgotok.

– Nézd, nézd csak meg a mobilomat – nyomta Gorkij arcába a kis, hitelkártya nagyságú Samsungot olyannyira, hogy a kezéből áradó, az erős dohányosra jellemző szag is fenyegetően csapta meg a pilótát:

– Egy árva hívás sem érkezett már két napja. Mi történt? Bedőltek a mobilszolgáltatók?

Az araboknak egyáltalán nem tűnt fel, hogy a Gorkij által felajánlott két kísérő közül a kisbusz sofőrjének övszíján mindig ott volt egy, az átlagosnál nagyobb mobiltelefon tok, de ezen sohasem kapott hívást, mindig a másikat, a kicsi zsebében lapulót használta. És mindig ő hívott s röviden beszélt.

Bizonyára még jobban feldühödtek volna, ha tudják, hogy az a kis táska egy mobilblokkoló készüléket rejt. Az már csak fokozta volna a felháborodásukat, de nem is sejtették, hogy a kis drága C-Guard névre hallgató berendezés az izraeli NetLine cégtől származik. Azon is kiakadtak volna rendesen, ha meghallották volna, hogy ez az új elektrotechnikai termék Jordánia királyának javaslatára került a piacra. Egyébként is, sok baj van azzal a királysággal, vélekedtek a sorból kilógó uralkodóról a dzsihádhívők, onnét aztán nem lehet támogatást kapni az igazhitű harcosoknak. Biztonsági szolgálatuk pedig az izraeli Moszaddal vetekszik.

A jordán király ugyanis elpanaszolta egy amerikai ismerősének, hogy már a mecsetekben sem lehet nyugodtan imádkozni a telefonok ciripelésétől. Egy amerikai mobilcég két hét alatt elkészítette a mobilblokkoló prototípusát, s egyet az uralkodónak is gyorspostáztak…

A „Megváltó felszáll” című könyvet itt lehet megrendelni: aviator@europe.com

Az eseményen hétszáz szakember vett részt, hozzájuk 150 online néző csatlakozott. A tizenhat előadó előadásaival itthon is elrajtolt a System Center 2012 és az SQL Server 2012, és ezzel egy időben bepillantást kaptunk a Windows Server 2012 béta változatába is.

A rendezvényt Papp István, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatójának köszöntőjével indították. Ezt követően két külön teremben hallgathatták meg az érdeklődők az SQL Server 2012 területeinek bemutatását, valamint a rendszermenedzsment és virtualizációs témaköröket.

Az előadók között volt Szirtes István, a Szirtes Technologies Oktatóközpont ügyvezetője és az ország egyetlen System Center Cloud and Datacenter Management MVP szakembere, akinek előadásában megismerhettük a System Center 2012-es termékcsalád komponenseit, s a bennük rejlő lehetőségeket. A Microsoft legújabb termékcsaládja a már meglévő és kiépített technológiai beruházásokra épít. Megoldást nyújt a vállalatok belső működésére: miként takaríthatnak meg költséget és válhatnak versenyképesebbé. Az új termékcsalád jelentős technológiai és innovatív fejlesztést hordoz magában. Nőtt a termékek száma, integrálhatósága, de egymással való kommunikációs képessége is. A korábbi verziókkal ellentétben a System Center 2012-es termékek közötti kapcsolat szorosabb, amely a könnyebb és gyorsabb munkamenetet teszi lehetővé.

Kővári Attila az „Önkiszolgáló üzleti intelligenciáról mesélt, az SQL Server 2012-ben”, illetve ugyan ezt a terméket körbejárva Fóti Marcell és Soczó Zsolt is előadott. Az SQL Server 2012 üzemeltetői oldaláról elmondható, hogy növeltek a termék kapacitásán és a teljesítményén. A változások szembetűnőek: új verzió felosztása van, jelentős mértékben javítottak a telepítésvarázslón és kiterjesztették a keresési funkciót. Az SQL Server régebbi változatát használó adatbázis adminisztrátorok számára nem jelent majd jelentősebb kihívást az újdonságok elsajátítása. Ám ehhez kapcsolódó szakmai továbbképzés sokban segít az információáradat feldolgozásában.

Fischer Erik – a „Hyper-V és NetApp: egységben az erő” című , prezentációjában a hallgatóság láthatta, hogy a továbbfejlesztett Unix-alapú rendszerekkel való együttműködés következtében az egyes Linux disztribúciók futtatása a legújabb Hyper-V alatt megoldható. A téma előadói Safranka Mátyás, Bitemo Erik és Székács András voltak.

„Nincs IT infrastruktúra – operációs rendszer nélkül!”

Az eseményt Gál Tamás zárta a Windows Server 2012 Béta újdonságaival. A termékcsalád legújabb generációja paradigmaváltást hoz a szerver és kliens operációs rendszerek üzemeltetésében. Ennek a változásnak az egyik látványos eleme az úgynevezett „metro” felület, amit már a Windows Phone 7 telefonoknál és a Windows 8 béta előzetesben is megismerhettünk. Ezzel azt a célt szeretnék szolgálni, hogy egy egységes grafikus felületet hozzanak létre, hogy a felhasználók számára kényelmesebbé tegyék az eligazodást az új terméken.

A szakmai előadások mellett gyártók és oktatóközpontok standjai várták a szünetekben, szórakoztató játékkal, egy rövid ismertető előadással vagy kedvezményes tanfolyami lehetőségekkel.

A System Center termékekben élen járónak számító Szirtes Technologies Oktató- és Vizsgaközpont tanfolyami palettáján már szerepelnek az olyan 2012-es termékek, mint például az SQL Server 2012, a Windows 8, a Hyper-V 3.0 vagy a System Center 2012. A hallgatók a saját fejlesztésű képzések során mély szakmai ismeretre tehetnek szert olyan minősített szakemberektől, mint Szirtes István, Horváth Ottó vagy Oláh István. A tanfolyamokat most kedvezményes áron kínálják, hogy azok számára is elérhető legyen, akik az idei évre nem terveztek vagy tervezhettek továbbképzéseket.

Láthatóan 2012-ben sem fogunk unatkozni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy talán nem árt visszaülni az iskolapadba pár napra, hogy a technikai újdonságokkal képbe kerüljünk!

A belvárostól alig tíz kilométerre, a budai Duna-parton található a főváros egyik legnépszerűbb része, a Római-part. A környék már az 1800-as években is kedvelt nyaralóhely, az evezős- és más vízi sportok központja volt. A „Danube Flow – Hív a Duna!” programsorozat május 12-én, szombaton a Római-part felfedezésére hívja az érdeklődőket. A programokat a Hattyú Csónakháznál (1039 Budapest, Királyok útja 17.) rendezik, amely egyike a környék öt megmaradt, eredeti evezős központjának.

A helyszínt egyénileg is meg lehet közelíteni, a kerékpárosok pedig vezetett túrán is részt vehetnek. A találkozó délelőtt 10:30-kor lesz a Jászai Mari téri parkban, a Margit híd pesti hídfőjének északi oldalán. A Hattyú Csónakháztól szombaton 11 és 15 óra között játékos totóba lehet folyamatosan bekapcsolódni. A résztvevők bebarangolják a partot, miközben a Dunával, a vízi sportokkal, a Római-part csónakházaival és a vendéglátással kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk. A helyes megfejtők között egy dunai hajóutat sorsolnak ki a szervezők. Akik csak délután érkeznek, 15 és 17 óra között tízfős csoportokban nézhetik meg a Hattyú Csónakházat, ahol különböző evezős hajókat, egy 100 éves gavallér hajót és régi kabinokat mutatnak be, a Római-part nagy öregjei pedig izgalmas kulisszatitkokat és történeteket mesélnek.

A programsorozat egy vállalati-civil (Coca-Cola, Mindspace, Valyo Csoport) együttműködésben létrejött projekt, amely tavasztól őszig élményeket kíván adni az embereknek, hogy legyen miért újra a Duna-partra menniük. Az ötletgazdák ezért szeptember végéig kisebb-nagyobb kulturális, sport, ismeretterjesztő és családi szabadidős programokat szerveznek.

A Danube Flow – Hív a Duna! március 21-én, a Víz Világnapja előestéjén közösségi fényfestéssel indult a budapesti Szabadság-híd lábánál, majd rá egy hétre filmvetítésen mutatták be a Római-part történetét. A következő program a „Gyilkosság a Duna-parton” című interaktív, utcai krimi-játék volt, amit a Föld napján a II. Nemzeti Kacsakődobó Bajnokság és Piknik, illetve a Tánc Világnapján egy táncos flashmob akció követett a Duna-parton.

Részletek:

www.hivaduna.hu

www.facebook.com/danubeflow

Teltház a Gyémánt teremben. (Gaál Donát fotója)

A Pszinapszis rendhagyó, háromnapos konferencia: ötvözte a pszichológia tudományos mélységeit és a kultúra nyújtotta kikapcsolódás lehetőségét. Minden évben más tematikát jár körül a rendezvény, az idei főcím: „Cseppben a Tenger” volt. Elgondolkodtató. Mást jelent Neked és nekem. Ez alatt a különös, elvarázsolt 72 óra alatt a látogatók pszichológiai előadásokat hallgathattak a legkülönfélébb témákról. Családról, érzelmekről, szerelemről, szexről, öregedésről és más dolgokról, amelyek meghatározzák hétköznapjainkat, vagy éppen szokatlan jellegükkel ámulatba ejtenek minket.

Csak hogy néhány nagy nevet említsünk az idei rendezvénysorozat előadói közül: Almási Kitti, Mérő László, Pál Ferenc, Tari Annamária, Vekerdy Tamás, Zacher Gábor. Ugyanakkor – túlmutatva a beszéden és az elméleteken – a Pszinapszis lehetőséget kínált arra is, hogy kiscsoportokban, a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a különféle pszichológiai módszereket. Gondoltál már rá, hogy kipróbáld a hipnózist? Úgy érzed, hogy stresszes az életed mostanában és szívesen tanulnál relaxációs technikákat? Szeretnél határozottabban, bátrabban kiállni magadért a munkahelyeden? Tudni szeretnéd, hogyan tedd meg az első lépést afelé, hogy javíts a párkapcsolatod minőségén? Ezekre a kérdésekre mind-mind választ kaphattunk olyan nemzetközileg is elismert szakemberektől, akik kipróbált, igazoltan tudományos módszereket alkalmaznak. Ugyanakkor ez nem egy merev, szigorúan csak szakmai öltöny-nyakkendős konferencia volt.

A látogatók jó hangulatáról, a tavaszi könnyedségről gondoskodtak a napközbeni és esti kulturális programok. Grafológia, masszázs, relax szoba, az előadások között szenvedélyes táncos bemutatók és még hosszan sorolhatnám…

Este pedig a rendezvény egészen fesztiváli hangulatot öltött: a főszerep tűzzsonglőröké, a koncerteké és nem utolsó sorban a humoré lett. A zenéről – többek között –, a Kafkaz, a Presszó Tangó Libidó gondoskodott, míg a nevetésről a Dumaszínházból jól ismert stand up-comedy-s, Felméri Péter. Annak, hogy a Pszinapszis ilyen sokszínűre és lendületesre sikeredett, valószínűleg az az oka, hogy szervezői olyan egyetemisták voltak, akik szívüket-lelküket beletették a rendezvény megálmodásába és megvalósításába. Lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobban, hogy önkéntes alapon dolgoztak 9 hónapon át, hogy megannyi pici cseppből tengernyi új világba nyújtsanak betekintést a látogatóknak.

További információcseppek itt találhatók: pszinapszis.hu/16

Mikor az ember eléri azt a bizonyos kort, úgy érzi, hogy talán eljárt felette az idő és mások is ezt gondolják róla. Az, amit eddig elért hirtelen értelmét veszti. A szakmabéli tudása, a munkája feleslegessé válik. A családja számára pedig nem más, mint egy bébi-csősz, akinek nem kell fizetni és bármikor ráér, ha szükség van rá. Amit eddig nem tett meg az életben, talán már nincs is értelme belekezdenie. Ezt a szorongató, lehangoló érzést egyetlen szóval jellemzik: nyugdíjas.

Milyen jövő is vár arra, aki a nyugdíjas éveibe lép? Talán elkezd keresni egy új hobbit, lecserélve a negyven-ötven éven át megszokott munkája helyett, amelyet annyira szeretett, hogy számára az jelentette a kikapcsolódást? Esetleg csatlakozik egy nyugdíjas klubhoz, hogy ott találja meg magának azt az embert, aki a hátra levő életében még szeretni tudja és mellette nem lesz magányos? Vagy keres magának egy olyan hangzatos elnevezésű nyugdíjas otthont, mint például a Lenyugvó nap vagy az Arany alkony? Amely már a nevével is azt sugallja, hogy aki ide betér annak már leáldozott a fénykora és nem marad más számára, mint egy szoba körbe kapaszkodóval, amelynek segítségével talán eléri a pánik gombot, ha elesik.

Lehet, hogy egyesek számára valóban ez a jövő vár és elfogadják, hogy számukra nincsen más lehetőség, de nem Evelyn, Muriel, Douglas, Graham, Jean, Norman és Madge számára. Nem vágytak kalandra és nem is akartak új életet kezdeni, mégis Ők heten úgy döntenek, hogy életük aranyló alkonyát inkább egy exkluzív indiai palotában kőcsipkés termek és balkonok között töltik el, a Marigold Hotelben. Nem is sejtve, hogy egy brossura retusált képe mennyi izgalmat és kalandot tartogat, amennyiben túl tudnak esni a kezdeti sokkon, amit az új világ jelent számukra.

A csábító és hívogató reklámja a szállónak távolról sem közelíti meg a valóságot. A hét ismeretlen kalandornak szembesülnie kell Indiában eluralkodó mocsokkal, fura szagokkal, ételekkel, amelyeknek a nevét sem képesek kimondani és a gyomrukra is mély benyomást tesz. Előszőr egy pánikgondolat fut át az agyukon – talán mégis jól jönne most az a pánikgomb a falon –, hogy hogyan juthatnak a legrövidebb időn belül haza, úgy, hogy minden megtakarított pénzüket ebbe az utazásba fektették.

Napok múlásával rájönnek, hogy ez az utazás többet jelent számukra, mint azt gondolták volna. Megismerik egymást, az új kultúrát és első sorban önmagukat. Szembesülnek a múlt félelmeivel, rájönnek, hogy talán eddig a pillanatig nem is voltak igazán boldogok és csak most kóstolnak bele egy megfűszerezett új életbe. Mert csakis rajtunk múlik, hogy életünk minden egyes percét miként szeretnénk megélni, és csakis mi magunk mondhatjuk meg, hogy mikor áldozott le számunkra az élet.

John Madden rendezőnek és Deborah Moggach írónak köszönhetően egy hamisítatlan angol humor, némi indiai kultúrával fűszerezve tárul elénk életünk azon időszakából, amikor már nem is reméljük, hogy bármilyen izgalom is várhat még ránk.

A FILM ADATAI

Cím: Keleti nyugalom – Marigold Hotel

Eredeti cím: The Best Exotic Marigold Hotel

Színes, feliratos, angol vígjáték

Szereplők:

Judi Dench (Evelyn)

Maggie Smith (Muriel)

Bill Nighy (Douglas)

Tom Wilkinson (Graham)

Dev Patel (Sonny)

Penelope Wilton (Jean)

Ronald Pickup (Norman Cousins)

Celia Imrie (Madge Hardcastle)

Tena Desae (Sunaina)

Lillete Dubey (Sonny anyja)

Rendező: John Madden

Író: Deborah Moggach

Forgatókönyvíró: Ol Parker

Forgalmazó: InterComp

Nehéz úgy írni, hogy mások is érezzék azt, ami egy beteg emberben lejátszódik. Egyszerre kell hitelesnek lennie saját maga és a világ számára.

Üljünk le, és próbáljunk azonosulni az élet egy kevesek számára felfogható részével. Ez a világ túl elvont egy olyan ember számára, akinek napi rutinja közt nem szerepel a lítium szedése, és viaskodás a belső énjével. A mániás depresszió egyszerre adomány és átok az elme és test számára.  Adomány, mert az ember minduntalan tele van energiával és falja a tudomány minden lehetséges változatát. Az agy az élet olyan, addig láthatatlan elemeit, összefüggéseit és apró dolgokban megbúvó csodálatos megnyilvánulásait mutatja meg, amit egy a sarki bolt és a munkahely közt ingázó személy aligha képes észrevenni. Ennek elmúltával érkezik a sötét oldal. A szenvedés, a dolgok lassabb mozgása és a szétesettség. Nem vagyunk képesek kordában tartani énünket. Tudjuk, hogy melyik világ az igazi, de nem akarjuk elfogadni. Visszavágyunk.

Az elme sok mindenből épít gátat, hogy megvédje magát, de mindig van benne egy kikötő a zűrzavar elől. Az írónő védelmi falát a gyógyszer adta, és betegsége alatt mindvégig tudta ez az, ami szabályozza, hogy a sors által keltett zűrzavaros időszak ne a véget jelentse. A lítiumon kívül volt erősebb kontrollja is. A szerelem, a maga megújító és életet adó mivoltával. Azzal, hogy az érzelmi kötelék felülemelkedett egy elborult elme csapongásain. Ezek együtt jelentették végül a kiutat a gyógyulás felé.

Az orvosok sokak számára a társadalom egy elvont rétegét képezik. Főleg, ha kiderül az illetőről, hogy pszichológus. Mégis miközben olvassuk, együtt éljük át Jamison élményeit, és egy pillanatra sem merül fel bennünk kétely. A kétely mely azt mondatja velünk, hogy kívülállók vagyunk. Együtt ülünk vele a rendelőbe, mikor először beszél betegségéről. Érezzük, hogy a lítiumra van szüksége, mikor legsúlyosabb dührohama közepén őrjöngve tépi ki a lámpát a fürdőszobafalból. Magával ragad, mikor mániás fázisait ecseteli a maga fanyar humorával és az is, amilyen reálisan beszél a személyén belüli világáról.

A könyv megjeleníti az őszinteség kegyetlenséggel határos fokát. Szavaival be akarja bizonyítani, a pszichiátriai betegek is emberek, akik közül sokan akaratuktól függetlenül váltak beteggé, és mindig küzdenek az életükért. Egyben rávilágít arra is, hogy miért igaz az a mondás miszerint az őrültség és zsenialitás között csak a hajszál töredéke fekszik.

A KÖNYV ALAPADATAI

Szerző: Kay Redfield Jamison

A könyv címe: A nyughatatlan lélek

Alcíme: Egy mániás depressziós pszichológus visszaemlékezései

Kiadója: Park könyvkiadó

Szerkesztő: Fenyves Katalin

Fordító: Barabás András

Tipográfia: Alinea Kft.

A kötet eredeti megjelenésének évszáma: 1996, New York

A hazai megjelenés éve és helye: 2005

Illusztrációk és borítóterv: Gerhes Gábor

ISBN száma: 963 530 059X

Fogyasztói ára:2500 Ft