Május 17-21. között a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Közép-Európai Egyetemen és az Akvárium Klubban nemzetközi hírű írókkal, gondolkodókkal, muzsikusokkal és ismert magyar szerzőkkel találkozhat a hazai közönség a Budapesti Hay Fesztiválon. A fesztivál záróprogramjára május 21-én, kedden 18.30-kor a PIM-ben kerül sor, ahol Inotai Edit külpolitikai újságíró a világhírű amerikai oknyomozó újságíróval, a Watergate-botrány egyik kirobbantójával, Carl Bernsteinnel beszélget majd. Carl Bernstein a The Washington Post munkatársaként, Bob Woodwarddal együtt írta a Watergate-botrányra vonatkozó legfontosabb tudósításokat, melyek kormányzati nyomozáshoz, majd Nixon elnök lemondásához vezettek. A botrány kirobbantásában játszott szerepéért számos díjjal jutalmazták, 1973-ban pedig a leleplező cikksorozatok nyomán a The Washington Post megkapta a Köz Szolgálatáért járó Pulitzer-díjat. Könyveivel, újságcikkeivel, tévériportjaival és kommentárjaival azóta is harcol a hatalmi visszaélések ellen. Hat könyv szerzője, illetve társszerzője (All The President’s Men, Final Days és The Secret Man, Bob Woodwarddal; His Holiness: John Paul II and the History of Our Time, Marco Politival; Loyalties; és A Woman In Charge: The Life of Hillary Rodham Clinton). Magyarul Hillary – A nő és a hatalom című műve látott napvilágot 2008-ban az Alexandra Kiadó gondozásában.

A 25 éve a walesi Hay-on-Wye-ban alapított Hay Fesztivál mára a világ egyik legjelentősebb kulturális esemény-sorozatává nőtte ki magát, amely öt kontinens tizenegy városában kerül megrendezésre. A Hay célja, hogy az emberek együtt gondolkodjanak arról, milyen is a világ, amelyben élünk, valamint együtt képzeljék el, milyen is lehetne. A Hay egy nagy beszélgetés felfedezésről és szellemi kalandokról, ahol mindenki megoszthatja gondolatait és történeteit a nemzetközi hírű írókkal és gondolkodókkal, történészekkel és filozófusokkal, költőkkel és tudósokkal, esténként pedig neves muzsikusok társaságában szórakozunk.

A beszélgetésre elővételben vásárolható jegy – felnőttek számára  600 Ft-os, nyugdíjasok és diákok részére 400 Ft-os áron – a Petőfi Irodalmi Múzeum jegypénztárában, a PORT.hu weboldalon, a Libri áruházakban, illetve május 21-én, kedden  a helyszínen.

A program – mely angol-magyar szinkrontolmácsolással fut majd – a budapesti Amerikai Nagykövetség, aBudapesti Corvinus Egyetem American Corner és az Alexandra Kiadó együttműködésével jött létre.

IMAGINE THE WORLD! (KÉPZELD EL A VILÁGOT!)

A 2013-asBudapesti Hay Fesztivál teljes programjáról bővebben a hayfestival.org/budapest valamint hungarofest.hu oldalon olvashatsz.

Néha érdemes lenne megkérdezni a világ lakosságából egy reprezentatív sokaságot: mi a véleményük egy adott országról? Nem szokták ezt gyakran firtatni, általában az adott ország gyűjti és teszi közzé a róla alkotott külföldi vélemények valamilyen összegzését, szintézisét, előszeretettel kihangsúlyozva a turisztikai vagy politikai szempontból relevánsnak mondható – és pozitív –, megállapításokat.

Ennél szerencsésebbnek látszik, amikor az országok egy nagyobb csoportjának lakosságát faggatják fontos kérdésekről és a válaszok arányából, azok összehasonlításából lehet egy adott állam lakosainak gondolkodására, helyzetére következtetni. Ez legalább annyit mond a világnak az országképről, mintha a külföldieket magáról az országról faggatnák.

Olvasom egy magyar szakportálon, hogy egy amerikai inztézet mobiltelefonos felmérést végzett nemrég a világ számos országában, jóllehet csak 300-300 embert kérdezve. Ezekből a véleményekből kerekedett ki, hogy Oroszországban a megkérdezettek 15 százalékát egyáltalán nem izgatják a környezeti problémák. Bár Indiában és Indonéziában is alig valamivel jobb a helyzet, ezen országokban 10-11 százalék a „negligálók” aránya. Másutt ennél kisebb, azaz Oroszország e tekintetben elmaradt a világtól.

Hogy a megvásárlandó járműnek milyen az üzemanyag-fogyasztással kapcsolatos gazdaságossága, Oroszországban a lehetséges vevők mindössze 5 százalékát izgatja, 9 százalékát Pakisztánban, további 10 országban már két számjegyű azok aránya, akiket a járművek gazdaságossága foglalkoztat. Ezen mérés alapján az oroszok még rosszabb képet mutatnak magukról.

Oroszország lakossága egyértelműen rossz képet alakított ki magáról, mikor a kérdés az volt: figyelembe veszik-e a közlekedési mód kiválasztásánál a környezetvédelmet? A megkérdezetteknek mindössze 8 százaléka válaszolt igennel, miközben például több afrikai államban 20 százalék közelében vagy e felett volt a környezetre gondolók aránya.

Rákérdeztek arra is, kezelte-e szelektíven hulladékát (palack, italos doboz vagy papír esetében) mostanában? Erre Oroszországban a megkérdezettek 24 százaléka válaszolt igennel, miközben másfél tucat fejlődő országból 30, sőt tipikusabban 50-60 százalékos igenlő válaszarányt mértek, Brazíliában 68, Indiában 64 százalékot.

A fastcoexist.com portálon a fenti tapasztalatokról beszámoló szerző szerint esetleg az történt, hogy az oroszok sokkal egyértelműbben tárták fel a helyzetet, mások viszont – noha esetleg nem is változtattak környezettudatosságukon – egyszerűen túl szépnek próbálták azt beállítani.

Persze ez csak feltételezés. Ám talán többen emlékeznek egy pár évvel ezelőtti felmérésre, amely az adott országokban a sajtószabadsággal volt kapcsolatos.

Jóllehet itt is egy amerikai központú szervezet kezdeményezte a felmérést, de helytelen lenne feltételezni, hogy az oroszokat akarta a legrosszabb színben feltüntetni ezen a téren.

Pedig gyakorlatilag ez lett a felmérés eredménye. Az állami ellenőrzés nélküli hírközlést Oroszországban 24 százalék tartotta nagyon fontosnak, a felmérésben szereplő mintegy kéttucat, zömmel fejlődő, országban ilyen kis arányt nem mértek, egyedül Iránban volt viszonylag alacsony ez az arány, 29 százalék.

A független hírközlés „valamennyire fontos” voltát az orosz megkérdezettek alig több, mint 40 százaléka jelezte. A független hírszolgáltatás igényére az oroszokénál kisebb arányt a világon egyedül Indiában mértek akkor: a „fontos” és „valamennyire fontos” ilyen tájékoztatást a lakosság 52 százaléka pártolta. (Iránban ez 65 százalék lett, a tudósítás függetlenségét tehát egészében többen pártolták, mint Oroszországban).

Mindezek alapján elképzelhető, hogy Oroszországban más izgatja az embereket, de a tény nem változik: mára már a világ nagy részén fontosnak mondható ügyekben a jelek szerint meglehetősen indifferens az ország lakossága, ami így bizony nem járul hozzá a kedvezőbb nemzetközi kép kialakulásához a föld ezen államáról. A lehetséges okok boncolgatása külön tanulmányt érdemelne…

Ha az ember egyszer lát egy McCurry fotót, nem tudja elfelejteni Minden benne van, ami benne lehet egy fotóban. Nem csak a pillanat, a szín, a kompozíció tökéletessége, de az a mágia, amikor megszólít a kép és nem hagy nyugodni, egy perzselő szem vagy egy hozzád forduló tekintet, egy kéz vagy egy csend, amit magaddal viszel, megmozgatja az ember minden érzékét, egyszerre boldog és szomorú, vágyakozik és betelik. Ilyen Steve McCurry is, a szívével lát jól, akár a kisherceg. Hatásvadász? Lehet, de talán neki ez megengedett, mert túl van azon a konvencionális világon, ahol ne azt és ne úgy fényképezne, amit és ahol szeretne. Ő megteheti, ahogyan Lucien Hervé (eredeti nevén: Elkán László) megtehette a fényképészet törvényeinek elvetését. Amikor Neutra megbízta Hervét a pakisztáni nagykövetség lefényképezésével és előírta a felhők pozicióját a képen, Hervé annyit mondott: „– Felhő nem lesz!” (Forrás: Bán András: „A vizuális antropológia felé”)
Néha beállított képek McCurry képei? Még ez is lehet, de ott van minden, ami az adott kultúra része, ott van a mozdulatokban, a tevékenységekben, a hozzáállásokban, a terekben, közelségekben és távolságokban bármely fotóján.

A FOTOGRÁFUSRÓL
Steve McCurry 1950. február 24-én született Pennsylvaniaban, majd 1974- ben elvégezte a Színművészeti Egyetemet. Első fotója a Daily College-ben jelent meg.
Az első munkája után elment Indiába, ahol megtanulta: “If you wait, people will forget your camera and the soul will drift up into view.”
Következő állomásai a háborús zónák, először Afganisztán az orosz invázió előtt, aztán Irán, Irak, Szerbia, Libanon, Kambodzsa.

Nina

„Az afgán lány” című fotója világszerte híres lett. Egy fiatal afgán lányt ábrázol a Peshawari menekült táborban. A kép a National Geographic címlapfotója lett 1985-ben, amitől McCurry egyszerre világhírűvé vált, soha nem volt még ennyire ismert egy fotó a „NatGeo” történetében.

Tizenhét év után McCurry megkereste a lányt és azt látta, a bőr változott, az idő eltelt, de a szeme és a lelke ugyanaz maradt. Eszembe jut Bán András és Biczó Gábor tanulmánya egy talált képről, amit egy német bolhapiacon talált Biczó Gábor és valahogy a sok kép közül megragadta őket és kutatni kezdték a kép történetét, egy képét, amiről nem igazán tudtak semmit. De a kép megfogott: a szem, az arc, valami abból, amit szavakkal nem lehet elmondani.

Ilyen az afganisztáni lány.

McCurry mindig az emberi lélek kisugárzását kereste a portrékban vagy a szituatív képekben, azt a bizonyos emberi létet és állapotot, ami több a pillanatnál, ami addig él, amíg a kép él az emberi képzeletben.
Bármely fotósorozatát választanám, elmerülnék a színek, fények és kompóziciók gyönyörében, sodorna a kép oda, ahol készült.
Néha szinte festményszerűek a képei, varázslatos világok kerülnek az ember szeme elé, világok ahol a szegénység és a tragédia kifele kiált, ahol az öröm és a fény magával ragad. Steve optikája mindent lát, mindent érez.
Mégis maradok Indiánál, annál a helynél, amely először hívta őt, ahol megtanult várni, és hinni.

A FOTÓ ANTROPOLÓGIÁJA
„Előbb a dombot nézzük a képen és azután a képet a dombokon.” – így szól egy középkori kínai közmondás.

Van egy kép, megsárgult, töredezett, hátán elmosott írás. De rajta egy élet titka, a megállított idő illúziója, arcok a múltból, és mögöttük a rejtett fájdalmak, a váratlan örömök, születések és halálok, árnyékok és fények. Ki tudja kik ők, ki tudja kinek készült és ki tudja miért?

Ella azóta már rég nincs. Nézem a falon az arcképét, fekete dús haja alól a szép derűs szemét, enyhe mosolyát, elegáns ruháját, egész sugárzó fiatalságát. Olyan életerős, olyan szuggesztív! Utolsó képe, mielőtt Auschwitzba vitték volna, és alatta utolsó levele: „Ne búsuljatok, jól vagyok!”

Szandelszky Béla egyik képén egy fátyol alól egyetlen szem, egy hátra tekintő zöld szem, mintha valamit, vagy valakit keresne, a soha meg nem talált szabadságát, a ködbeveszett álmait. A kép körbejárta a világot, de már senki sem tudta ki van rajta. Évek múlva találtak rá a fátyol alatti arcra.

Egy kép –, egy nagyítás… Julio Cortazar novellájában egy bűnügy bontakozik ki, teljesen véletlenül a nagyítás folytán, egyetlen kép eredményeképpen.

Robert Capa: „A milicista halála” című fotográfiája egyetlen pillanat, amelyben megfagy az élet.

André Kertész ködje mögött egy elmosódott arc, egy árnyék és az egész amerikai emigrációs keserűség, egyetlen furcsa képben. A kép mögötti kép. Amit látunk, és ami onnan a mélyből jön kifele, hullámzik, hömpölyög felénk, az láthatatlan.
A szubjektum szeme, az alkotó szeme és a mi szemünk. Rétegek mögötti valóságok, képzeletek, látásmódok, intuíciók, empíriák, megélések, találkozások és elszakadások. Az igazság emez szeletének megannyi értelmezése, a lét opál fátyolán keresztül.

Ki volt Ella, ki volt Robert Capa, ki volt Julio Cortazar, és ki vagyok én?
Ki vagy te, aki nézed, ahogy nézem őt, aki néz? Micsoda időtlenség, ha a te pillanatod, találkozik az én pillanatommal, amelyben az ő pillanatát élem át!
„Vajon milyen volt a te arcod, mielőtt a te anyád és a te apád találkozott volna?” (Zen koan)

Vajon milyen lenne egy olyan világ, ahol nincsenek képek, és milyen lenne a kép, ha a jövőt látnánk rajta, nem a múltat?
Sokszor gondolkodunk egy régi vagy távoli kép láttán azon – Kunt Ernő szavaival szólva –, „vajon a fotó valóban hű hasonmása-e annak, amit ábrázol? Az igazságot csalhatatlanul magába foglaló dokumentum, vagy különféle okú és célú manipulációk készséges eszköze?”
A másik nagy kérdés, hogyan értelmezzük az idegenséget a saját kultúránkban. Gondoljunk csak Ekmann kísérletére, amelyben az arcizmok kifejezését fényképezte le és megvizsgálta hogyan értelmezi azokat másik kultúra.

Colier szerint a fényképezéskutatásban azonosítanunk kell a személyeket, a helyet, a politikai etnikai és rokoni kötődéseket, az ökológiai elemeket, folyamatokat, technológiákat, valamint a történeti eseményeket.
A fénykép az adott település kollektív vizuális emlékezete.
Előfordul, hogy a paraszti közegben a fényképezésnél a legszebb ruhájukat veszik fel, eltüntetik azt a viselkedést, ami a mindennapi viselkedés, felveszik azt a testtartást, amit az idegennel szemben felvesznek a fegyelmezett, de fegyelmező testtartást, és mivel hivatalos helyen való megjelenéstől idegen volt bármilyen érzelmi kifejezés, ilyen arcot vágnak, fogalmazza meg Kunt Ernő a „Fotóantropológia” című könyvében.
Releváns és revelatív egy kép?
Ha egyéni képről beszélünk, ami egy padlásról vagy gyüjteményből kerül elő, akkor végig kell járnunk a kép történetét. Meg kell találnunk azt a közeget, ahol készült, identifikálnunk kell a kép készítésének pillanatát, a helyi
jellegzetességeket, a család történetét, minél többet kell megtudnunk a kép leíró körülményeiről.
A kép mindig beszél és a kép narrativája egy antropológiai dokumentum lehet, egy már nem létező vagy egy még létező idegen kultúráról.
A történész időben keres, az antropológus térben. A kép a kettő találkozása.
Mccurry képei a globalizáció képei, hiszen ma már egy globalizált fotóművészetről beszélhetünk.
Az antropológus-fotós elmegy a világ szélére és rögzíti az akkor és ott eseményeit, a távolság már nem akadály. De vajon ez a könnyen elérhetősége a fénykép szubjektumának kinyítja a fotós perspektíváját?
A kép önmagában értékes, és a pillanat ott van a szemünk előtt, a saját kultúránkban, csak nem látjuk az erdőtől a fát.
Mégis a tér megnyíló perspektivája a vláasztás szabadságát nyújtja egy jó fots számára és McCurry tudta ezt és tudja mindmáig.

A HOLI ÜNNEP
A Holi – hindu ünnep, Észak-India legextatikusabb fesztiválja. A gonosz Holika nevű démon halálának megünneplésére tartják. A turisták számára „a színek ünnepe”. A résztvevők színes porokat dobnak és színezett vizet locsolnak mindenkire, aki a közelükben van. A hideg évszak végén, a Falguna holdhónap utolsó teleholdjának idején tartják, ami rendszerint februárban, vagy márciusban van. Ezt az ünnepet mindenhol megtartják. Rádzsásztán India egyik szegény, de igen tradícionális tartománya, a nők kézzel varrják gyönyörű sokméteres ruháikat és forgó mozdulatokkal táncolnak, a bolygók forgását utánozzák, akár a szuffik.

McCurry Holi Fesztiválon készült rádzsásztáni képe, maga a színorgia. Fenntről fényképez, a zöld ember fejénél egy arc a fényképész felé néz. Nagyon szép kontrasztos kép, szinte érezni, ahogy Krisna cselekedeteit ünneplik, a gonosz Holika a zöldre festett felemelt démon meghalt a sok vöröses színű ember között. Érezni a képből a színkavalkád jelentőségét. Érdekes, hogy egy keresztény kultúrában felnőtt embert egy keresztre feszített Jézus szimbólumra emlékezteti a kép, csak míg ott a megváltó hal meg, itt a gonosz Holika. A pozíció ugyanaz.

Mégis van valami lebegő ebben a képben, mintha a zöldre festett alak elszállna, felfele szállna, ezt sugallja az átlós kompozició. Aztán, ha eltávolodik az ember a képtől, mintha Leonardo da Vinci Vitruvius tanulmányát látnánk, de persze ez csak a képzelet játéka. Holikát elégették és a kép nagyon leíró, mintha a tűz marná vörösen Holika zöld testét.

A színek orgiája egyetlen részletben, Holi ünnepén, ezen az impresszionista fotón.

Maradjunk Radzsasztannál, ahol a legszebb női ruhákat varrják. Száraz vidék, a nagyon szegény India része, harcos törzsek éltek itt, a Nap, a Tűz törzsei, akiket a mogulok leígáztak, de a sáfrán-öves harcosaik akkor is harcba szálltak, ha veszítettek és a nők és gyermekek máglyán égtek.

A nők kényszerházasságokat kötöttek. A fotóművész a rádzsásztáni nőket fényképezte le a következő fotójában.

A nők keményen dolgoznak, csákányolnak akár a férfiak és látni a képen a gyönyörű szárikat. A talaj száraz, teraszos. A két csákány bekeretezi az egymás felé forduló két nőt. Összetartás, csoportos munka a keménység, a szívósság és a kilátástalanság csákánykezes keretében. Látjuk a perspektivában a dolgozó emberek távolságait, felmérjük a kietlen földön végzett nehéz munkát.
Az arányok, a képen tíz nő és egy fehérbe öltözött férfi dolgozik.
Egyetlen fa.

A következő képen rádzsásztáni férfiakat látunk. Csodálatos háromszög-kompozíció.

A piros turbán, fehér ing, kék háttér nagyon szép kontraszt. Mozdulataik a tétlenség mozdulatai, karba tett kéz, leengedett kéz, fáradt lefele hajtott fej. A felső férfi a semmit nézi. A kép aranymetszése szép, a színek árnyalatokban jönnek elő, főleg a kék. A sárga ajtó fényt teremt a képben. Vajon beállitott kép vagy így ülnek nap, mint nap? Itt is támpont számunkra Kunt Ernő Fotóantropológiája, ahol a falusi néni a lépcsőn keresztbetett kézzel, ünneplő feketében olvas, amit végül megfejtettek, hogy nem más, mint egy beállitott kép, hiszen falun nem érnek rá a lépcsőn olvasni az asszonyok, főleg nem ünneplőben és mivel sok dolguk van, nem ülnek lépcsőre.
Vajon ők mindig itt ülnek?
Bízzuk Steve McCurry lelkiismeretére!

A KASZTRENDSZER
A kaszt szó portugál eredetű. 1567-ből származik az első feljegyzés az indiai társadalom kasztokra tagoltságáról. A portugálok a rendszert casta-nak nevezték el; innen került a kifejezés a világ többi nyelvébe. A kasztrendszer merev társadalmi berendezkedés, amiből nem lehet kilépni. Azt hirdeti, hogy az emberek egyenlőtlennek születtek, és hogy vannak, akik születésüknél fogva tisztátalanok. Hogy az emberek kitaszítandók olyan vétkekért, amiket öntudatlanul, vagy súlyos betegen, saját életük megmentésének érdekében követtek el (például európaiaiktól kaptak enni). Hogy teljesen hiábavaló a kitaszítottság ellen küzdeni.
A hindu egész életében egyetlen kaszt tagja, amiből nem léphet ki.
A kaszthatárok merevek, az egyes osztályok között nincs átjárás.
A három felső osztályt a sudráktól egy beavatási szertartás választja el. A beavatási szertartásra a felnőttkor határán kerül sor. Ekkor avatják be a fiatalokat a vallási misztériumokba; ez a második születésük. Ennek jele a bal vállon függő szent fonal, amit sosem vesznek le. A sudrákat nem avatják be, ők egyszer születnek.

A HÁZASSÁG
Minden hindu lánynak férjhez kell mennie, mielőtt nemileg éretté válik. Ha a szülők nem tudtak párt találi lányuk számára, akkor képletesen férjhez adták egy tárgyhoz, egy növényhez, vagy egy súlyosan értelmi fogyatékos  férfihoz. Esetenként akár a férjezetlenül elhunyt lányt is férjhez adták erre vállalkozó férfiakhoz. Bár a gyermekházasságokat 1929-ben betiltották (és az alsó korhatárt férfiaknál 18, nőknél 14 évben állapították meg), az indiaiak azonban ügyet sem vetnek erre a törvényre, amit az állam sem igyekszik betartani.
A legtöbb ortodox hindu szerint a nők csak egyszer mehetnek férjhez. Van olyan kaszt, ami kiközösíti az özvegyasszonyt, ezzel pokollá teszi az életét. Ennek az lehet az oka, hogy elmarad a régebben kötelező rituális önfeláldozás (szati). Aki mégis vállalja, azt szentként tisztelik halála után.
Orissza államban jobb a helyzet; itt az özvegyasszony újra férjhez mehet. Az új férjnek szintén özvegynek kell lennie. Ha nem az, akkor szimbolikus házassággal, majd a fa, mint feleség elpusztításával szimbolikusan özveggyé teszik. A feleség feltétlen hűséggel tartozik férjének. A férj szabadabban él, tarthat ágyasokat. Az ágyasnak olyan kaszthoz kell tartoznia, amelynek tagjai adhatnak a férfinak vizet. A férj nem ehet az ágyas főztjéből, és nem étkezhet vele. Nemi érintkezés történhet. Az érinthetetlen szeretővel való viszonyt drákói szigorral büntették. Mindkettőjüket megvakították, a nő rokonait pedig eladták rabszolgának, vagy megölték őket.

A képen a nőt házasítják. Hihetetlen erős kép. A nő sír, a férj nevetve vigasztalja a tulajdonát. A jobb oldali nő arcán részvét a gyönyörű ékszerek és szári mögött, keze telehennázva, de szorítja egyik kéz a másikat, a bal oldali férfi mintha elgondolkodna, mintha megismétlődne valami, a jobb oldali nőre nézne, de nem mer. A férj keze bekebelezi a feleséget, magához vonja. Érdekes a rózsaszín sál, amit az első férfi fog és a feleséghez kötődik, ha elengedi vége, elmehet az új férjhez. Feje fedett, mert már feleség lesz.

Minden benne van ebben a képben.

A FELSŐ RÉTEG
A palota, a rendezett kert, a bútorzat, a szolgák testtartása, mind a jólétről és a kiszolgálásról szólnak. Mintha nem is az utcai India lenne. Az angol gyarmati múlt idéződik itt fel: az úrnő és az úr teáznak nagy eleganciában, fényes cipőben, öltönyben, drága száriban és a szolgáló ruhája is kifogástalan. Elöl-hátul védelem. A kaszt előkelői.

AZ ÉRINTHETETLENEK
Az érinthetetlenek több száz kisebb kasztot alkotnak. Általában páriákként (tamil: dobos) emlegetik őket; ez a név honosodott meg több nyelvben. Eredetileg ez a szó egy nagyon alantas kaszton kívüli kasztot jelöl. Magukat inkább dalitnak (elnyomott) hívják. Az „osztályok a településen belül elkülönülnek, az ‘egyszerű’ kaszton kívüliek a falu szélén laknak, és a legalantasabb kasztok, mint például a páriák a falun kívül, a földeken készült kunyhókban élnek”. Az érinthetetlenek egyben megközelíthetetlenek is. Meghatározott távolságot kell tartaniuk a felsőbb kasztok tagjaitól, különösen a bráminoktól. Egyes vidékeken máig szigorúan veszik ezeket a szabályokat. A legalsó kasztokhoz tartozók ezeken a vidékeken kénytelenek csengőt viselni, hogy figyelmeztessék a közeledőt jelenlétükre.

Ők a szegénység emberei, a koldusok, a kilátástalanok. Mccurry képén már majdnem nem is ember megy meghajolva, csont soványan, fehér lepelben. Aranymetszés. Jobbra a sors kereke, kopott falak, sovány tehenek. Egy másik India. Az első szekér eldől, mintha minden mállana, esne szét ebben a szürkeségben.

ARÁNYOK
A fotográfiában az arányok nagyon fontos szerepet játszanak, egy kép, ahol az arányok kifejezőek mélyen a tudatunkban marad.

Lehet az a szimmetria, vagy a felrúgott szimmetria.

McCurry inkább szimmetrikus fotós, képein az arányok a fotógráfia szabályaihoz alkalmazkodnak.

Nagyon jól komponált, tökéletes képei vannak, talán túl tökéletesek.

India a kontrasztok világa. A következő képeken az arányok a döntők.

Egy arányos India.

A teve hatalmas a kisgyermekek mellett, az öreg meg nagyon öreg a kisgyermekek korához képest. „Tér és idő” – akár ez is lehetne a képek címe. Távolságok. A teve háta mögött a kisteve, az öreg-gyermek háta mögött a kisgyermek. Mind csodálatos békében és egyensúlyban.

A SZENT FOLYÓ
Indiában a víz szent, ezért fontos a folyókban való megmártózás, aminek helyszíne lehet a szentnek tekintett Gangesz, Sipra vagy a Godavari. Az ünnep eredete a jó és a rossz közötti harc, ami az istenek és a démonok között zajlott le. A harc tárgya egy korsó volt (kumbh), amiben a halhatatlanság nektárját tartották. Visnu elrohant a korsóval, de repülés közben négy csepp a földre hullt.

Mccurry képén a gyermekek virágszirmokat visznek, ezeket általában a vízbe dobják és mécseseket tesznek a vízre a Divalin, a fény ünnepén.

A fókusz a fiú szemére esik, a lány a lesütött szemű, igazi indiai nő. A háttér homályban, egy mécsest tesz valaki a vízre. A virágszirmok élénksége és a víz gyönyörű kékje éles kontraszt. A kép élesítve van, de nem zavaró. Mintha kijönne a fiú a képből és a virágszirmok elénk esnek. Festményszerű kép.

Ganesa szoborral egy fiú halad a vízben, hátulról látjuk, közép kompozícióban, valahol messze a reális világ, a város.

és amikor azt hiszzük, már nem lehet fokozni ezt a kékséget, és ezt a fényt, akkor McCurry megmutatja, hogy lehet:

Agra víze, a felfordult Tádzs Mahallal, akár egy Glen Brown festmény, szinte fejre állnánk, hogy lássuk a tükörképet.

Megfordított valóság, az illuzió tükrében. A vízben India szentsége.

Vagy a fényekben: Jodhpur fényei. A ház ház mellé épült India, a bádogházak Indiája, de micsoda kép! Ehhez is McCurry kell! Fentről, egy emeletes ház ablakából, szűrővel és a mítosszal a szívében.

India arcai McCurry szemével, vallás, gazdaság, történelem, emberi történetek, fények, színek, illatok – képekben.

Egy amerikai magányos ember elindult egyszer Indiába és India befogadta, megtanította várni és megtanította, hogy a világ sokszínű, csak fel kell fedezni. Ott áll a lábunk előtt vagy a fejünk felett, csak fel kell nézni.

Az antropológia története erről is szól: fent és lent, a kultúra ott van mindenhol, minden apró részletben, a hollisztikus látásmódban, a kulturális relativizmusban, a világban ahol élünk.

A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS SZAKIRODALOM
Bán András: A vizuális antroplógia felé (2008)
Kunt Ernő: Fotóantropológia
Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve (Typotex, 2011)

Az egyik legnépszerűbb magyar gyermekíró, Finy Petra verseit adja elő a szerző valamint Farkasházi Réka és zenekara május 18-án, szombaton 9.30-kor a CEU nagytermében. A közönséget is aktív közreműködésre buzdító programot mesemondás és bábszínház is gazdagítja.

11 órától a francia Becsületrend lovagi fokozatával kitüntetett, többszörös díjnyertes francia építésszel, Odile Decq-kel beszélget a Pritzker-díj ügyvezető igazgatója, Martha Thorne. Arról folytatnak eszmecserét, hogy vajon merre tart ma a kortárs építészet. Ezt követően, 12.30-kor a népszerű spanyol írónő, María Dueñas – akinek Öltések közt az idő című kötete 2012-ben jelent meg magyar nyelven – Habsburg Györggyel, a Magyar Vöröskereszt volt elnökével, utazó nagykövettel, valamint Marta del Riegóval, a Vanity Fair szerkesztőjével műveiről beszélget.

15 órától Owen Sheers walesi költőt és írót Gulyás Gabriella, a Petőfi Irodalmi Múzeum operatív igazgatója kérdezi majd színházi, regényírói és filmes munkáiról.  Este 21 órakor a BBC Theatre of War című dokumentumfilmjének vetítése. A film Owen Sheers Amnesty International Freedom of Speech Díjával kitüntetett, The Two Worlds of Charlie F. című, sebesült katonák tapasztalatait feldolgozó színdarabjának születéséről szól. A vetítést követően Owen Sheers a közönség kérdéseire válaszol.

16.30-kor Váradi Júlia újságíró beszélget majd a magyar származású, Márai és Krasznahorkai László műveit angolra fordító George Szirtes költő és műfordítóval, 18 órakor pedig az egyik legnépszerűbb spanyol filozófus, Fernando Savater a 2008-as Planeta-díj nyertese Rolf Strom-Olsen bölcsész- és történészprofesszorral, valamint Mányai Csabával, a TEDxDanubia kurátorával beszélget. 19.30-tól Dobos Erzsébet professzorasszony, a Megmenekültek című kötet szerzője a neves újságíróval, Arcadi Espadával beszélget arról, hogyan segítette a budapesti Spanyol Nagykövetség a magyar zsidókat a második világháború ideje alatt.  Minden beszélgetés szinkrontolmácsolással történik.

A szombati programokat a fiatalabb generáció négy jeles slam költője – az Akkezdet Phiai-ból Závada Péter, Simon Márton, aki a József Attila Kör és a Slam Poetry Budapest egyesületek tagja, az Országos Slam Poetry Bajnokság bronzérmese, Pion István és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen ütőhangszer szakon diplomát szerzett Sirokai Mátyás –, valamint az őket kísérő Amoeba zenekar koncertje zárja az Akvárium Klubban. A fesztivál későbbi programjai közt szerepel többek között egy borkóstoló, illetve, egy ingyenes irodalmi séta Dragomán Györggyel. További vendégek: Germaine Greer, a világhírű ausztrál feminista írónő, Carl Bernstein, amerikai oknyomozó újságíró, a brit alapító fesztiváligazgató, Peter Florence pedig Esterházy Péterrel beszélget.

"Addig fogok táncolni, amíg élek."

Pogány Éda nem véletlenül mondja, hogy számára a tánc és a mozgás genetikai és kulturális örökség, hiszen, ha szabadidejében nem épp argentin tangót, vagy kubai salsát jár, akkor önkéntes személyi és aerobic edző. A Coca-Cola Magyarország kommunikációs igazgatója elmesélte azt is, hogy az interperszonális és szervezeti kommunikáció már akkor is érdekelte, mikor még azt sem tudta, hogy „mi fán terem a pr”.

/A szakember a PR Herald gondozásában tavaly megjelent „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka” című digitális kiadvány számára nyilatkozott./

- Tanulmányait a Bécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte, majd úgy döntött, inkább Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatja. Ezek szerint eleinte nem a pr foglalkoztatta…
- 19 éves voltam, azt sem tudtam, mi fán terem a pr, bár ha fán teremne, biztos tudtam volna, mert a biológia nagyon érdekelt, ahogy a filozófia és a nyelvek is. Így jött az első választás, és idővel kristályosodni kezdett, hogy mit is szeretnék igazán. A pr-ről még ekkor sem tudtam sokat, viszont az interperszonális és szervezeti kommunikációt már akkor is izgalmasnak tartottam. Ennek éppen most 25 éve…
- Több mint tíz évig dolgozott a Procter & Gamble-nél, ahol többek között a vállalati kapcsolatokért és a pr-tevékenységekért volt felelős. Volt, hogy egyszerre öt országban is vezette az egyes márkákhoz tartozó pr-programokat. Eszközhasználat tekintetében látott valami különbséget az európai országok között?
- Valóban, korábban több mint tíz évig dolgoztam a Procter & Gamble-nél. A pr-eszközök használata akkoriban – a felelősségi körömhöz tartozó öt országban – nem különbözött lényegesen. Az internet penetráció mindenhol sokkal alacsonyabb volt még, bár Szlovéniában már akkor is lehetett látni, hogy ennek a médiumnak komoly, és egyre növekvő szerepe lesz a vállalati- és márkakommunikációban.
- A Coca-Cola a második legismertebb szó a Földön. Önök tulajdonképpen elsősorban nem a terméket, hanem az életérzést adják el. A reklámokkal sikeresen formába is öntik ezt. De mi a helyzet a pr-tevékenységgel? Miképpen tudja erősíteni ezt az imázst?
- Tudni kell, hogy a világban kétféle vállalat is viseli a Coca-Cola nevet. Az egyik maga a márkatulajdonos The Coca-Cola Company és leányvállalatai, amelyek a márkakommunikációért, vagyis az életérzésért felelősek. Rajtuk kívül a palackozócsoportok és leányvállalataik is viselik ezt a nevet. Jómagam a Coca-Cola Hellenic palackozócsoport magyar leányvállalatának kommunikációs vezetője vagyok, azaz elsősorban nem a márkával, hanem a magyarországi üzemekkel, befektetésekkel, fejlesztésekkel, vállalati felelősségvállalással, innovációkkal és üzleti megoldásokkal kapcsolatosak a mindennapi teendőim. A vállalati kommunikációban olykor előny, olykor hátrány a világ egyik legnagyobb márkájához kötődni, hiszen amennyi hideget-meleget kap a közvéleménytől ez a márka, azt az újságírók vagy döntéshozók mind a vállalatra is vonatkoztatják. Amit tudni érdemes a Coca-Cola Magyarországról, mint termelő vállalatról az az, hogy fennállása óta több mint 100 milliárd forintot ruházott be hazánkban, két palackozóüzemet és tíz telephelyet tart fenn. Ezernél több munkatársat foglalkoztat országosan, beszállítóinak több mint kétharmada magyar. Megnyerte 2009-ben a Figyelő Top 200 Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás díjat, és Zalaszentgróton palackozza az ottani vízbázisból feltörő NaturAqua természetes ásványvizet. Ezen felül több mint 40-féle megoldást kínál a feltöltődésre, hidratációra mindenkinek. Mi ezekkel az üzenetekkel erősítjük a vállalat és az általa forgalmazott márkák jó hírnevét nap, mint nap.
- Szeret táncolni, sportolni, ha jól tudom főleg az aerobic áll közel a szívéhez. Egy közösségi oldalon azt írja magáról, hogy miközben Ön jól érzi magát, segít másoknak is jól érezni magukat. Ezt úgy kell érteni, hogy edzéseket is szokott tartani?
- A tánc nekem genetikai és kulturális örökség egyaránt: kaptam egyfelől szüleimtől és a szülőhelyemtől, Havannától, másfelől pedig Afrikától, ahol felnőttem. Addig fogok táncolni, amíg élek. Ez kikapcsol, feltölt és szórakoztat, közösséget épít és fitten tart, közel hoz a zenéhez, és az embereket is egymáshoz – mi kellhet még a szabadidő eltöltésére? Kedvencem az argentin tangó és a lindy-hop swing, amiket csak most tanulok, meg a kubai salsa, de például az angol keringőt is nagyon kedvelem. A Coca-Cola Testébresztő programját immáron hatodik éve vezetem, így szinte természetes volt számomra, hogy személyi edzői, aerobik edzői és gerinctréneri vizsgákat tegyek – innen az idézet a kérdésben. Dunaharasztiban van egy Testébresztő termünk, egy kis tornaterem, ahol kolléganőimmel önkéntes munkával igyekszünk mindent megtenni azért, hogy egy-egy dolgos nap után minél többen csatlakozzanak hozzánk, és rendszeres testedzéssel tegyenek az egészségükért, és hogy ezt helyben meg is tudják tenni szakképzett vezetéssel, a munkahelyükön, a lehető legkisebb idő ráfordításával. Ezen kívül továbbra is érdekel, hogy emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz, hogyan kommunikálnak, alkotnak szervezeteket, és ezek hogyan működnek, változnak. Ezt leginkább a tranzakcióanalízis tükrén keresztül szemlélem. Képzésre járok harmadik éve, ami szintén kedvelt időtöltésem, csakúgy, mint a coaching, ami egyben a párom szakterülete is. Három fiú édesanyja vagyok, ketten már felnőttek, egyetemek padjait koptatják, és mindketten táncolnak is. Legkisebb fiam általános iskolába jár. Sokat vagyunk együtt, és nagyon szeretjük a Balatont.

A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!

(Forrás: sulinet.hu)

A magyar nyelv és irodalom érettségi középszintű írásbeli vizsgája 240 percig tartott, a vizsgázóknak két feladatlapot kellett megoldaniuk. Az érettségit megelőzően számos cikk szólt arról, hogy az idei vizsgák sikeres teljesítése valószínűleg nehezebb feladat lesz, hiszen „a diákoknak a korábbi 20 helyett az összpontszám 25 százalékát kell megszerezniük ahhoz, hogy megkapják bizonyítványukat, a változtatással azonban még így is több ezren járhatnak rosszul”. (hvg.hu, Kapaszkodó nélkül vágnak bele a diákok az érettségibe, 2013.05.06.) Az eduline.hu-nak egy érettségiző fiatal azt mondta, hogy „olyan, mintha a középszintű magyarérettségi érvelési feladatával a külföldre költözést tervező 18 éveseknek üzentek volna a feladatsor összeállítói” (eduline.hu, Érettségi feladattal üzen a kormány a külföldre vágyó diákoknak?, 2013.05.06), később erre a megállapításra reakció is érkezett: Bajnai Gordon szerint az ilyen összeesküvés-elméletek azt jelzik, hogy milyen idegállapotban van az ország. A magyar érettségi rendben, rendkívüli esemény nélkül zajlott le a híradások szerint. A vizsgával kapcsolatos 278 megjelenés 41 százaléka mutatott be valamilyen véleményt a feladatsor nehézségével kapcsolatban és többségbe kerültek a feladatokat inkább könnyebbnek ítélő vélemények. 25 megjelenés nehéznek, 88 inkább könnyűnek vélte az első érettségi feladatait.

A második megmérettetés a diákok számára a 180 percig tartó, szintén két feladatlapból álló matematika írásbeli érettségi volt május 7-én, mely összesen 166 megjelenést generált a médiában. Az érettségizők dolgát a közlekedés is nehezítette, hiszen „több érettségiző az utolsó percben érkezett meg az írásbeli vizsgára az Árpád hídon történt baleset miatt” (mr1- Kossuth Rádió, déli Krónika, 2013.05.08.) A sajtóban a legtöbbször megjelenő Baloghné Békési Beáta, a matekmindenkinek.hu szakmai vezetőjének véleménye szerint „a középszintű matekérettségi első feladatsora könnyű volt, a második rész viszont kifejezetten nehéz, valószínűleg sok diáknak okozott problémát” (eduline.hu, Általános iskolai tudással is meg lehetett oldani a matekérettségi több feladatát, 2013.05.07.) Feltételezhetően ennek volt köszönhető a vegyes médiakép: közel ugyanannyi, 27 megjelenés értékelte inkább nehéznek, 26 inkább könnyebbnek a matematika feladatsorokat.

A médiában megjelent beszámolók alapján a történelem érettségi bizonyult a legnehezebb-nek. A május 8-i vizsgát a 156 hír 33 százaléka értékelte a nehézsége alapján: mindössze 6 híradás vélte könnyűnek szemben 45 olyan hírrel, melyek nehéznek tartották a feladatsort. A Történelemtanárok Egyletének elnöke, Miklósi László az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy „az idei középszintű történelmi érettségi a korábbiaknál valamivel nehezebb volt; ezzel folytatódott az a tendencia, hogy évről évre nagyobb tudásról kell számot adniuk a diákoknak”. (szegedma.hu, Évről-évre nehezebb a történelem érettségi, 2013.05.08.)

Az érettségi vizsgák nehézségét értékelő hírek megoszlása (Médianéző-gyűjtés)

Az érettségikkel kapcsolatos összes megjelenés megoszlása (Médianéző-gyűjtés)

Módszertani összefoglaló
A 2013. május 6. és 10. közötti időszakban vizsgáltuk a magyar nyelvű online hírportálokat, RTV csatornákat, valamint az országos és regionális terjesztésű napi- és hetilapokat. A mintába azon cikkek kerültek, melyek a magyar nyelv és irodalom, matematika és történelem érettségik középszintű írásbeli vizsgájával kapcsolatosak. A megjelenéseket az alapján csoportosítottuk, hogy azok az érettségi vizsgákat inkább nehéznek vagy könnyűnek értékelték.

A kulcspiacok bekapcsolásával és az egyre szélesebb globális lefedettség elérésével a független ügynökségeket tömörítő hálózatok a multinacionális ügynökségek egyre komolyabb kihívóivá válnak a globális versenyben. A világ egyik legnagyobb nemzetközi, független pr-ügynökségeket tömörítő hálózata, a Public Relations Global Network az elmúlt hetekben három jelentős új taggal bővítette globális lefedettségét. A PRGN – amelyet Magyarországon a Goodwill Communications képvisel –, ezzel a világ 47 városára terjeszti ki jelenlétét. Az ügynökségi hálózat soron következő elnökévé az eddigi tengerentúli vezetőket követve a német Uwe Schmidtet választotta, ami a következő időszakban ismét erősebb európai fókuszt, bővülő régiós ügyfél-kiszolgálási lehetőségeket, valamint az európai országok legjobb szakembereinek intenzívebb együttműködését vetíti előre.

A globális kommunikációs piac átalakulása során elmosódnak a határterületek a különböző iparági szektorok között; az online kommunikációs térben egyszerre versenyeznek a reklámos, PR vagy digitális hátterű ügynökségek. Ebben a felerősödött iparági versenyben az egyes piacokon működő független ügynökségek relatív hátrányba kerülhetnek globális hátterű versenytársaikhoz képest, melyeknél struktúrájukból adódik a nemzetközi szakmai háttér. Ezt a tendenciát ismerték fel a legaktívabb, független ügynökségeket tömörítő globális hálózatok, és megerősítették tudásmegosztási gyakorlatukat, valamint felgyorsították új tagjaik toborzását az eddig még le nem fedett, illetve gazdaságilag kulcsfontosságú területeken.

A PRGN is felgyorsította az új tagvállalatok csatlakozását hálózatához. A tavalyi két új tag bevonását követően 2013-ban három kulcspiacon talált magas szakmai színvonalú ügynökségi partnereket a független nemzetközi PR-ügynökségi hálózat. A portugál Global Press a teljesebb nyugat-európai lefedettséget erősíti, a chilei RumboCierto Communications a PRGN dél-amerikai jelenlétét növeli, míg a japán Integrate Communications révén a világ harmadik legnagyobb gazdaságában teremt hídfőállást a hálózat.

David Landis, a PRGN 2013 tavaszától regnáló elnöke szerint a három ügynökség csatlakozása tovább erősíti az ügynökségi hálózat tagjainak és ügyfeleinek pozícióit, szakmai tapasztalatait és kapcsolatrendszerét. „Míg más PR-hálózatokra kifejezetten hátrányosan hatott a gazdasági válság, háttérbe szorítva a globális szakmai és üzleti tevékenységeket, a Public Relations Global Network tovább növekszik, ami tagjai nyitottságának, alkalmazkodási képességének köszönhetően együttműködéseink sikereit igazolja” – emelte ki az elnök.

Míg a globális ügynökségi hálózatokon belül az innováció elsősorban a globális és regionális központokban történik, addig a független szereplőket tömörítő hálózatok decentralizáltan, a saját piaci körülményeikhez igazodva dolgoznak ki új megoldásokat, majd osztják meg egymással tapasztalataikat. Így az innováció sokkal színesebb és sokrétűbb módon zajlik, és a helyi szereplők számára lényegesen szélesebb körű megoldásokat teremt. Mindez pedig az ügyfélkiszolgálásban bővebb lehetőségek és szerteágazóbb ötletek formájában jelenhet meg.

„Hihetetlen húzóereje van annak, ha egy helyi ügynökség nemzetközi hálózatépítési és globális szintű működési költségek nélkül, kifejezetten szakmai kvalitásai alapján, illetve saját piacán sikeres üzleti modelljére építve léphet ki a nemzetközi színtérre” – hangsúlyozta Kondor Anna, a PRGN-ben Magyarországot képviselő Goodwill Communications ügyvezető partnere. – „A három új ügynökség számára ezzel új korszak kezdődhet: ügyfeleik vállalati, pénzügyi és közösségi kommunikációját mostantól a korábbi határokat átlépve támogathatják, miközben új üzleti lehetőségek nyílnak meg előttük, és világszerte a szakma legjobb ügynökségeivel és szakembereivel dolgozhatnak együtt.”

Az új tagok bejelentését követően a PRGN bemutatta újonnan megválasztott vezetőit. A szervezet új elnöke 2013-14-ben David Landis, a San Franciscó-i Landis Communications 35 évnyi kommunikációs tapasztalattal rendelkező vezetője lett, aki az ausztrál Mark Paterson helyét veszi át. A PRGN leendő elnökévé – aki a teljes elnökség ideje alatt együtt dolgozik majd a jelenlegi elnökkel és 2014 tavaszán veszi át a stafétabotot – a németországi Industrie-Contact kommunikációs ügynökséget csaknem 25 éve erősítő Uwe Schmidtet választották.

„Az, hogy a következő elnök egy németországi ügynökségvezető lesz, azt jelenti, hogy a PRGN 2014-ben és 2015-ben a korábbiaknál jobban koncentrál majd Európára, ami a Goodwill Communications számára is további lehetőségeket jelent a nemzetközi kommunikációs tanácsadásban és ügyfélkiszolgálásban” – mondta Kondor Anna.

A Webonic csupán második éve van jelen a hazai online tárhelyszolgáltatás piacán, a cég azonban az elmúlt években dinamikus fejlődést mutatott be: a régió egyik meghatározó online cégévé nőtt, amely négy országban 70 ezer regisztrált domainnel rendelkezik.

A cég sikerének egyik kulcsa az ügyfélszolgálat erejében rejlik. A vállalat filozófiája ugyanis azt vallja, hogy az ügyfélközpontú hozzáállás segíti leginkább a fejlődést.

Többek között ennek a cégfilozófiának köszönhetően született meg az egyik Magyarországon is népszerű, egyedülálló terméke: a testreszabható tárhely. A szolgáltatás lényege, hogy az ügyfél mondja meg, mit szeretne.

„– Szakítottunk a megszokott sémákkal. A világháló tele van olyan tárhelycsomagokkal, amelyek csak megkötik az embert. Nem erőszakolunk az ügyfélre például tíz db e-mail fiókot, ha csak 3-ra van szüksége, vagy 1 GB tárhelyet, ha csak 200 MB-os az oldala. E helyett lehetőséget adunk arra, hogy saját maga állítsa be a kívánt paramétereket.” – magyarázta Michal Truban, a cég igazgatója.

A Webonic az új szolgáltatását 2013 tavasszal indította el, melyet átfogó marketingkommunikáció kísér.

Prem Kumar Rajaram a CEU docense és tanulmányi igazgatóhelyettese május 7-én előadást tartott „Az emberi jogok és Irán bahá’í közössége” címmel a Közép-európai Egyetemen.

A Bahá’í Nemzetközi Közösség ENSZ irodája által kezdeményezett kampány jelentősebb nemzetközi visszhangja a következők voltak: Izsák Rita, az ENSZ kisebbségi szakértője és három ENSZ emberjogi szakértő az iráni bahá’í vezetők szabadon bocsátását kérte letartóztatásuk 5. évfordulójának előestéjén, május 13-án közös sajtóközleményükben.
Ausztrália külügyminisztere, Bob Carr szenátor május 6-án a hét kisebbségi vallási vezető azonnali szabadon bocsátására szólított fel.
Másnap Sydney-i Parlamentben a fő vallások képviselői piros rózsákat helyeztek hét üres székre parlamenti képviselők és a bebörtönzött irániak rokonai jelenlétében.
Lloyd Axworthy, Kanada korábbi külügyminisztere május 9-i cikke szerint Irán szándékait a nemzetközi porondon jól jelzi, hogyan bánik legnagyobb vallási kisebbségével.
Ahmed Shaheed, az Iráni Iszlám Köztársaság emberi jogi helyzetével megbízott Különleges ENSZ Jelentéstevője és Nazila Ghanea, az Oxfordi Egyetem nemzetközi emberi jogok tanára az „Öt év túl sok” nemzetközi kampány londoni szemináriumának fő előadói.
Anglia és Wales Ügyvédi Kamarájának ötven tagja jogi szempontból elemezte a hét vallási vezető letartóztatását és húsz éves ítéletüket május 9-én. Ahmed Shaheed, az Iráni Iszlám Köztársaság emberi jogi helyzetével megbízott Különleges ENSZ Jelentéstevője elmondta, hogy az eljárás mind a nemzetközi normákat, mind Irán saját törvényeit megszegi.
Thomas O. Melia, az amerikai külügyminisztérium emberi jogok kérdésében illetékes helyettes államtitkára szerint a hét bahá’í vezető igazságtalan bebörtönzése jelképezi az egész iráni bahá’í közösség üldözését egy olyan kormány által, amely ugyanilyen méltatlanul bánik a szunnitákkal, szúfikkal, zoroasztriánusokkal, keresztényekkel, zsidókkal és további vallási kisebbséggel. Rainn Wilson vezette le a nemzetközi kampány május 6-i rendezvényét a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért épületében Washingtonban, melyen Roxana Saberi, korábban Iránban bebörtönzött újságíró és Katrina Lantos-Swett, az USA Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság (USCIRF) elnöke is felszólalt az iráni emberi jogokért.

A hét iráni, akikért most a világ kiáll: Fariba Kamalabadi, Jamaloddin Khanjani, Afif Naeimi, Saeid Rezaie, Mahvash Sabet, Behrouz Tavakkoli és Vahid Tizfahm. Az öt férfit a zsúfolt Gohardasht börtönben, míg a két nőt a hírhedt Evin börtönben tartják fogva.