presztizs

NEUBERGER ISTVÁN

A tanítás öröme

Nem minden mûvész alkalmas arra, hogy tanítson. Neuberger István – a budafoki Nádasdy Kálmán Mûvészeti Iskola oktatója – nem csak festõ, elkötelezett és kommunikatívan oldott, inspiráló mûvésztanár. A tanítványait arra vezeti, hogy lássák meg a nem mindennapi dolgokat, hogy a mindennapiban vegyék észre a különlegeset, hogy tele van körülöttünk fantasztikus formákkal és témákkal a világ, és mindenki alkothat saját vérmérséklete, gondolatai, vágyai és tehetsége szerint bármilyen anyagból valami egyedit. Neuberger valami olyat tud, amit kevesen. Mint amikor lehasalunk a kisgyerek mellé a fûbe, és magunk is kicsik leszünk, úgy teszi egyenrangúvá és ezzel befogadóvá, azt akit tanít. Ilyen egyszerûen, ami a világon a legizgalmasabb. Nyílt, egyenes lényével hat a közös munka közben azokra, akiket rábíztak, vagy akik rábízták magukat. Saját lelkét is kitárja a tanítványok elõtt, és õ is tanul tõlük. Emberséget, tartást, elkötelezett felelõsséget is tanít az együtt töltött idõk alatt, nem csak ízlést, kultúrát és technikákat. A nyolcvanas évek közepétõl tanára az országosan is rangos budafoki Nádasdy Kálmán Mûvészeti Iskolának.

– A festés mellett tanítasz. Hogyan tudod összeegyeztetni a kétféle munkát?

– Az iskolában csak félállásban dolgozom, hiszen a festés fontos, és ahhoz is kell idõ. De mecénások híján pénzt is kell keresni.

– Fontosnak tartod, hogy azok a gyerekek is kapjanak a mûvészeti nevelést, akik azután más pályát választanak?

– Alapvetõ, hogy egy társadalomban milyen a mûvészeti nevelés, és hogy van-e hol kibontakozzanak a tehetségek. Az, hogy legalább ízelítõt kapjanak az ehhez vonzódó diákok abból, amit mûvészetnek nevezünk. Nem feltétlenül kerül ezután mindenki élethivatásként is mûvészeti pályára, de a tanárnak szívet melengetõ érzés, ha kikerül a keze alól egy-egy késõbbi nagy név, híres mûvész.

– Milyen korosztály tartozik a kezed alá?

– A hétévesektõl egészen a tizennyolc-húsz esztendõs korosztályig tanulnak a diákok. Van elõképzés és fõiskolai elõkészítés is. Mindenféle korúakat tanítok, az az érdekes benne.

– Óriási sikerélmény lehet, amikor a tanítványaidat felveszik az egyetemre.

– Volt olyan év, amikor a tanítványok közül hétbõl hat diákot felvettek a Képzõmûvészeti Egyetemre. Ez, a boldogság mellett, a tanári munka minõségének fokmérõje is.

– A festészeten kívül még milyen mûvészeti ágakat tanulhatnak ott?

– Sok mindenbe belekóstolhatnak a gyerekek, a tánctól a színjátszáson át a képzõmûvészetig.

– Azonnal dönteniük kell, hogy mit szeretnének csinálni, vagy van idejük próbálkozni?

– A diákok kétéves alapképzés után dönthetnek, hogy festeni szeretnének, vagy a grafika áll-e közelebb a szívükhöz. Tízfõs csoportokban dolgoznak, közösen, egymástól is tanulva, játékosan és sok fantáziával, és közben szinte észrevétlenül elsajátítják a tárgyformálás szabályait, a kompozíció technikáit, az anyagok és eszközök rutinos használatát.

– Fõleg festészetet tanítasz, de sejtem, hogy nem éred be átlagos technikák átadásával. Milyen anyagokat használtok?

– Az felhasznált alapanyagok széles skálájának csak a fantázia szab határt, szinte bármibõl születhet lélegzetelállító alkotás. Kipróbálnak sokféle, mindenféle anyagot. Fát, üveget, papírt, nádat, követ. Nem olcsó a világ, de a XXII. kerületi önkormányzat sokat segít, és én is mindig kitalálok valamit. Sokszor megállok az út mellett egy különleges fadarabért, kavicsért, kõért. A másnak kacatnak tûnõ anyagok itt kincset érnek. Még ytong-téglát is szoktam adni a srácoknak az iskolában. Jól lehet vele bánni, lehet faragni, fûrészelni. Nagyon klassz dolgokat csinálnak belõle.

– Egy ilyen hely közösséget is kovácsol.

– Igen. Év közben is sok a közös program, az együtt töltött idõ. A gyerekek vándorkiállításokon mutatkoznak be legjobb alkotásaikkal, és persze vannak nyári táborok is. Most voltak az év végi vizsgakiállítások. Rengeteg munkával járt, de megéri. Az izgalom és rengeteg rohangálás után, jó végignézni az alkotásokon. Ez a tanítás öröme.

NÉVJEGY

Neuberger István festõmûvész, mûvésztanár Tatán született 1953. június 23-án, és a közeli Bajon nevelkedett. Most Budán lakik és alkot. A tatabányai Bányász Képzõmûvészeti Szabadiskolában kezdett rajzolni, azután az ottani Mûvelõdési Központban folytatta mûvészeti tanulmányait. Volt esztergályos, mûszaki rajzoló és tanított általános iskolában is. A Képzõmûvészeti Fõiskolán Gerzson Pál Munkácsy-díjas festõmûvész volt a mestere. 1979-ben diplomázott festõ szakon, és 1981-ig mûvésztovábbképzõs volt. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének. 1985-tõl a budafoki Nádasdy Kálmán Mûvészeti iskola tanára. 1990-tõl a budafoki Mészáros László Mûvészeti Egyesületben is festõ és grafikus tanár. Úgy, hogy Budán is dolgozik. Mûvésztanára a híres Mártélyi Képzõmûvészeti Szabadiskolának, ahol évente augusztus elsõ két hetében folyik az alkotó munka. Rendszeresen állít ki egyéni és csoportos tárlatokon, munkáit múzeumokban és magángyûjteményekben, itthon és külföldön is láthatjuk.

2009.06.19.

Forrás: PR Herald