külföld

DIVATTÖRTÉNET (10. rész)

A szélsõségek évszázadai

A középkornak e századaira nem érvényes a „sötét középkor” megjelölés. Abélard és Heloise Párizsban íródott levelei például pezsgésrõl, csapongó érzelmességrõl árulkodnak. Bár a levelek hátterében kegyetlen valóság állt. Abélard, a kor legnagyobb hittudósa elcsábította Fulbert kanonok fiatal húgát, és titokban feleségül vette, majd kolostorba küldte, hogy a nagybácsi zaklatásától megmentse. A kanonok bosszúból kiheréltette Abélard-t. A szélsõségek, keresztes-háborúk, lovagok, jobbágyok, céhek, trubadúrok korában vagyunk.

képtár

MEZTELEN DEMONSTRÁCIÓ

Az egyház a mezítelenséget az ember paradicsomi viseletének tekintette. „A ruhájával kérkedõ ember olyan, mint a gonosztevõ, aki bélyegével büszkélkedik, hiszen Ádám bûne miatt kell ruhát viselnünk.” – írja Szent Bernát.
Lady Godiva, sok angliai templom alapítója, 1043-ban meztelenül lovagolt végig a Coventry kerten.
Így akarta rávenni férjét, hogy ne vessen ki újabb adókat. Tettével csak tetszést aratott. Senki nem botránkozott meg meztelenségén. Szent Ferenc állítólag egyszer prédikáció közben ledobta ruháit, hogy híveivel megértesse, milyen kevésre tartja a külsõ díszt.

MUTASD A KÖNTÖSÖD: MEGMONDOM, KI VAGY!

Míg eddig a köpeny közkeletû viselet volt, most az elõkelõk kiváltsága, jelképes értelmû is. A fõembernek le kell vetnie köpenyét, mikor királya elé lép. A felsõ és alsóruha ugyanolyan szabású, mint a mai zubbony vagy ing. 1050-ben mindkét ruhadarab térdig ért, csak a nagyon elõkelõk és a papok viselhettek hosszú köntöst. 1200 körül azonban elterjedt a földig érõ köntös. A férfiak alul harisnyanadrágot hordtak és bõ ülepû vászonnadrágot. késõbb a harisnyából szabott lábszárburok lesz, melybe fölül begyûrik az alsónadrágot. A kor legjellegzetesebb fejviselete a vállgallérral összevarrt csukja. 1100 és 1250 között a harci öltözeteknek fontos szerep jutott. 1200 után divatba jött a szõtt anyagból készült páncélvédõ, mellyel az esõtõl védték a fémet.

SZÍN-KAVALKÁD

A nõk felsõ és alsó zubbonya olyan, mint a férfiaké. 1150 táján mértéktelenül bõ ujjakat viselnek, akár földig is lelógatják. 1200 után az ujjak méretébõl visszavesznek, összefûzhetõ hasítékkal látják el. A nõk középen választják el a hajukat és selyemszalaggal varkocsokba fonják. Fiatal lányok kibontott hajjal járnak. 1200 után a férjes nõk fõkötõt viselnek.
Az öltözékek erõs, élénk színûek. Divat a felemás nadrág: egyik szára gyakran vörös, másik zöld. Egészen a középkor végéig divat, hogy az öltözet egyik fele más színû, sõt, más szabású, mint a másik.

A NÕ: SZENT VAGY DÉMON

A trubadúrok és minnesängerek szerelmi költészete isteníti a nõt. 1174-ben egy francia Cours d’ amour (hölgyek és lovagok törvényszéke) megállapítja, hogy házastársak között szerelemrõl nem lehet szó, a szerelmesek csak önként ajándékozhatják meg egymást kegyeikkel, férj és feleség ugyanezt kötelességbõl teszik.

A papok szemében a nõ tisztátalan teremtmény volt. A templomba külön ajtón léphetett csak be észak felõl, mert északról jön minden rossz, és a bûnt az elsõ asszony hozta az emberi nemre.
Odo clunyi apát például még továbbmegy elvakult asszonygyûlöletében: „– Mibõl áll a szépsége? Nyálka, vér, nyirok, epe. Arra gondolj, hogy orrlyukain, torkán belül, hasa bõre alatt nincs egyéb, mint a zsigerek. És ha nyálkát, ürüléket ujjad hegyével nem kívánsz érinteni, hogy kívánhatnád egy undokságokkal töltött zsák ölelését?”

Az istentiszteletek középpontjában azonban Mária állt, és a kolostorok megszüntetik a rangkülönbséget férfi és nõ között, azaz az apáca egyenrangúvá válik a szerzetessel.

2008.04.24.

Forrás: PR Herald