külföld

DIVATTÖRTÉNET (4. rész)

A puhatestû rómaiak

Mikor a rómaiak itáliai terjeszkedéshez fogtak, északon az etruszkok voltak a szomszédaik. Az etruszk sírkamrák feliratait még nem sikerült megfejteni. A szobrokból és képekbõl arra következtetünk, hogy a két nem egyenrangú volt. A házastársak az ábrázolásokon egyforma jelentõsek. Együtt fekszenek az asztalnál, többnyire az asszony van elõl. Az asszonyok remekül megmunkált arany ékszereket, borostyánkövet hordtak. Hosszú, öv nélküli ruhát viseltek, amely átlátszó, könnyû anyagból volt. Köpenyt, nyaksálat vettek hozzá. A férfiak ágyékkendõt viseltek, vagy rövid, ingszerû zubbonyt. Köntösük bõ redõzetû. Lábbelijük saru és csõrös cipõ.

A Római Birodalmat katonai erõ teremtette meg. A római polgárság uralkodott. Római viseleten az õ tógájukat értjük. A tóga már nem négyszög, hanem szabott ruhadarab. Míg a görög ruha célszerû és kényelmes volt, addig a tóga drága és kényelmetlen. A szabad római polgár viselte.

Eleinte a gyapjút meghagyták sárgás színében. A császárét, hivatalnokokét és gyermekekét bíbor szegéllyel díszítették. A magas rangú hivatalnokok tógája vörös volt arany hímzéssel.

A gyásztóga fekete. A változó divattal módosul szabása, nagysága. Végül képtelenül nagyra nõtt, szabása elképesztõen bonyolult, elrendezése külön tudomány.

Az öltöztetést erre a célra kiképzett rabszolgák végezték. A tóga viseléséhez egyre több szabály tartozott. Meg volt szabva, hogyan kell a szónoknak elrendezni tógája redõit beszéde tárgya, milyensége szerint, és hogyan kell átrendeznie szónoklás közben, ha mondjuk hangnemet vált.

A RÓMAI TÓGA, TUNIKA ÉS STÓLA

A tunika alsóruha és otthoni viselet mindkét nemnek. Hasonlít a görög khitónhoz, de sokszor rövid ujja is van. A férfiaké térdig, a nõké bokáig ért.

A császárság késõbbi korszakában a dísztunikát könnyû, kínai selyembõl készítették. Az egyik krónikás így botránkozott meg a habkönnyû selymen: “Asszonyaink a világnak éppen annyit megmutatnak magukból, mint szeretõjüknek a hálószobában.”

A nõi felsõruha tunika-szabású, földet söprõ stóla. Fölötte az utcán köntöst, palliumot viseltek. Fejükre kendõt kötöttek.

A láb sanyargatása itt kezdõdik: a szandál mellet hegyes orrú cipõt is hordtak. Az összeszorított nagylábujj már észrevehetõ a szobrokon.

ARCMASZK ÉS SZÕKÍTETT HAJ

Testedzésben, testápolásban elmaradtak a görögök mögött. A fényes római fürdõk szórakozóhelyek, nem a testedzést szolgálják. Még táncolni sem maguk táncoltak, csak nézték a szakképzett táncosokat. A fényûzõ császári Rómában viszont a nõk szépítkezése sem ismert határt.

Egy elõkelõ római hölgyrõl írták: „– Új arcot teremt magának. És amíg a mûvelet tart, igazi arcát vastagon fedi a rákent maszat. A szegény férj kenõcsszagú csókokat kap és odaragad hitvese képéhez. De amikor a szeretõ megjelenik a színen, õnagysága egyenest a fürdõkádból lép elébe, megfrissülten, arab kenõcsöktõl, és indiai olajoktól illatozva. Miután a fedõ-réteget eltávolította, arca selymes-puha, és ragyog…”

Divat volt a hajszõkítés, a hajfestés és a póthaj is. A köztársasági Rómában a családapa felesége teljhatalmú ura. A császárkorra azonban az etruszk örökség kikezdte a római katonai erényeket.

A nõ szinte egyenrangú a férfivel. Mellette feküdt az asztalnál, színházba, cirkuszba járt. A férjes asszony saját vagyonával maga rendelkezhetett. Megkönnyítették a válást. A sírfeliratok öt-hat házasságról is tanúskodnak.

2008.04.01.

Forrás: PR Herald