külföld

DIVATTÖRTÉNET (3. rész)

A mozgékony görögök

Szép testben – széplélek. A görögök szerint a hibátlan test a jellem tisztaságát bizonyította. Fönnmaradt egy anekdota arról, hogy amikor Phrüné, a hetéra, akirõl Praxitelész a knidoszi Aphrodité szobrot mintázta, bíróság elõtt állt, védõje végsõ érvként lerántotta ügyfelérõl a leplet. A bíróság a tökéletes nõi test láttán mondta ki az „ártatlan” verdiktet. A férfiak meztelenül sportoltak. Ez a meztelenség nem valamiféle õsi maradvány, hanem kulturális fejlõdés eredménye. Platón említi, hogy elõtte nem sokkal a görögök még ugyanúgy megvetették a meztelenséget, mint a barbárok. Orszipposz volt az, aki egy futóversenyen i. e. 720-ban ledobta ágyékkendõjét és gyõztesként ért célba.

MEZÍTLÁB ÉS FEDETLEN FEJJEL

A görögök otthon és sokszor az utcán is mezítláb jártak. Az utcán bõrszandált is hordtak, melyet nagyujjuk mellett erõsítettek a lábukra. Kalapot csak utazáskor viseltek. A férfiak borotválták az arcukat. A férfi hajviselet kezdetben a fonott varkocs volt, késõbb a fürtökbe csavart, szalaggal lekötött haj, majd a rövidre nyírt göndör haj. A nõk elõbb a férfiakéval azonos hajfonatot hordtak, 400 után pedig változatos kontyokat körülkötve vagy fémhálóval leszorítva.

A REDÕZÉS MÛVÉSZETE

Az öltözködéssel az intelligenciát és a kedvességet fejezték ki, nem az anyagi helyzetet. A jólöltözöttséget nem értékes ékszerek tömege adta, hanem az, hogy szépen rendezte-e el az ember leple redõit.
Idõben az elsõ lepeltípus: a himation. Férfiak és nõk egyaránt ezt a négyszögû leplet használták.
Éjjelre maguk alá terítették, nappal testük köré csavarták, és egyik vállukon összecsatolták. Késõbb a férfiak a térdig érõ klainát viselték, a nõk peploszt.
A peplosz földig ért, és fölül még annyi textil maradt, hogy visszahajthatták, vállukra, mellükre teríthették. Néha összevarrták a széleit, így csõszerûvé vált.

Késõbb a peplosz mellett elterjedt egy másik viselet is, a khitón. Ezt férfiak is hordták. i. e. 600 körül a hosszú ión khitón, a kisázsiai görögök viselete, csaknem minden államban divatba jött.
Kivétel természetesen Spárta, hiszen egy katonaállamban ez nem lett volna gyakorlatias. A spártai hajadonokat Athénban „csípõmutogatóknak” csúfolták, mert rövid peploszt hordtak.

Az ion khiton annyira bõ, hogy nem csak vállukon, de karjukon is összekapcsolhatták. Idõvel a férfiak ruházata megrövidült.

Az öltözék gyapjúból vagy vászonból készült. A gyapjút növényi festékkel színezték. Csíra-, olajzöld, almazöld, ibolyakék és a vörös változatos árnyalatai voltak a színeik. A vászon fehér, a nõk a ruhaszegélyeket díszítették ezüst, arany vagy tarka mintákkal, melyeket nyomtak, vagy hímeztek, nem szõttek be az anyagba.

ASSZONYNAK OTTHON A HELYE

A görög demokrácia sem a rabszolgákra, sem a nõkre nem terjedt ki. Asszony nem pereskedhetett, sõt, még tanú sem lehetett. A politikai és kulturális életben nem vehetett részt. Homérosz Odüsszeiájában a királyné szövõszéke mellett ül, a királylányt a mosógödörnél látjuk.

A nõ helye otthon volt, ahova a férfi ritkán járt haza. A férfiak elhanyagolták feleségüket, és hivatásos szeretõkhöz, hetérákhoz jártak vagy férfiakat szerettek. A homoszexualitást nem különböztették meg a „normális” szerelemtõl, mert természetesnek tartották.

2008.03.29.

Forrás: PR Herald