külföld

DIVATTÖRTÉNET (2. rész)

Légies Egyiptom, robosztus Mezopotámia

A legrégebbi civilizációkban a fõ foglalkozás a földmûvelés volt. Egyiptomban a ruhák vászonból készültek. Nagyra becsülték a szövõszékrõl lekerülõ szövetdarabot. Lepelruhaként hordták, mely legtöbbször fehér volt. Az énekesnõk sárgában léptek fel. Kékbe öltözve gyászoltak. A lepelszerû öltözet dús redõivel jól szigetelte a bõrt, változatos szépséget jelentett. Nem elhanyagolható az a jellegzetessége sem, hogy nem engedi meg a hírtelen mozdulatokat. Mai európai maradványa a nyaksál és a fejkendõ.

képtár

Egyiptomban a leopárdbõrt a szövés megjelenése után az ágyékkendõ váltotta föl, melyet a férfiak mindig balról jobbra hajtottak. Egyiptomban minden balról jobbra történt, a szobrok is bal lábbal lépnek elõre. Ha arccal a Nílus forrása, azaz minden jó forrása felé fordultak, délnek, akkor a nap tõlük balra kelt föl. Késõbb, i. e. 2000 körül a férfiak két ágyékkendõt viseltek. Egy rövidebbet és fölötte egy hosszabbat, átlátszó, vékony keményített vászonból. Ötszáz évvel késõbb elterjedt az ingruha, melynek szabása: egy felfordított zsákon három luk. Ám az ágyékkendõt továbbra is hordták az övvel átkötött, hosszú ingruha alatt. A hivatalnokok rangját a vállukon átvetett szalag színe jelezte.

KARCSÚ NÕK NAGY LÁBON

A nõk jóval több ruhát viseltek. A magas, nyúlánk alak volt a divat. A ruha lábszárközépig ért, két vállpánt tartotta. A szûk alsóruhára egy felsõt is vettek, mely kétszer olyan hosszú volt, mint a testmagasság. Mellükön nagy csokorba kötötték, vagy a vállukon vetették át, ritkábban körülcsavarták a testükön. Lábbelijüket, a sarut csak rossz úton vették fel. Az elõkelõk rabszolgával vitették maguk után szandáljukat. A szobrokból arra következtetünk, hogy nem tartották szépnek a kis lábat.

A FÉRFIAK IS SMINKELTEK

Egyiptomban mindkét nem használt szépítõszereket. Szemhéjukat zöldre, a pillákat, szemöldököt feketére festették. A fekete kontúrt a szem külsõ sarkától majdnem fülig meghosszabbították. Szájukat és ujjuk hegyét hennával pirosították. Divat volt a paróka, melyet gyapjút és emberi hajat vegyítve készítettek. De törõdtek saját hajukkal is, tanúsítják ezt a ránk maradt hajápoló receptek.

NÕTISZTELET

Egyiptomban hosszú ideig fennmaradt a nõtisztelet, mely a földmûvelõ társadalmakat jellemezte. Az uralkodót feleségével együtt ábrázolták. Az asszony alakja ugyanolyan nagy, mint a férfié. Sokáig a legidõsebb lány örökölte a trónt. Az asszony minden nap együtt étkezett férjével. A feleség neve az óegyiptomi nyelvben „a ház úrnõje”.

A VASKOS MEZOPOTÁMIA

Az egyiptomival egyidõs civilizációban, Mezopotámiában az ideál a tömbszerû, zömök forma. A ruhák anyaga a gyapjú, mely még tovább szélesíti a testet. A zömökséget keresték a tárgyak formáiban is: a legyezõ mintha korbács lenne, a nõi táska mázsa-súlyhoz hasonlít.
A szövõszékrõl lekerült textil láncfonalait és bevetõit meghagyták rojtnak, vagy bojtokat kötöttek belõlük. Alul Ke. 1000-tõl fogva ingruhát viselnek, fölötte leplet. A ruha színe élénk lila, vörös, sáfránysárga, indigókék vagy világoszöld. Díszítették geometrikus mintákkal, bõr vagy fém rozettákkal. Drágaköveket, csengõket akasztottak rá. Széles szegélyére emberalakokat hímeztek. Mindezeket a hivalkodó ékeket azonban a férfiak hordták. A társadalom férfitisztelõ volt. Mindennapos volt a háború, a becses, súlyos ékszerek a harcosokat díszítették. A haj- és szakállkölteményeket megalkotó fodrászat is a férfiak szolgálatában állt.

Az Istár-templomok papnõi, akik korábban a termékenységkultusz letéteményesei voltak, a háborús Mezopotámiában a férfi kéjvágyának kielégítõiként voltak kénytelenek mûködni. A nõk kötelessége volt még a gyapjú földolgozása, és az ékírásos agyagtáblák elkészítése.

2008.03.27.

Forrás: PR Herald