külföld

DIVATTÖRTÉNET (1. rész)

A meztelenség levetkõzése

A divat története az alakoskodás története. Az ember mindig is másnak akart látszani, mint amilyen kendõzetlen testi megjelenése volt. Hogy milyennek mutatta magát és ezt milyen eszközökkel igyekezett elérni, koronként és kultúránként változott. A szép látszatért való munkálkodás mellett az öltözékek mágikus erõvel, jelképes jelentéssel bírtak. Mai szokásaink jó része visszavezethetõ eredeti funkciójára. A fülbevaló például arra az idõre nyúlik vissza, mikor a rossz szellemek elõl kellett elzárni a test bejáratait, így a fület is megközelíthetetlenné kellett tenni egy-egy mágikus erejû tárggyal. Nem a ruha teszi az embert — bizonyos értelemben igaz, de külsõ megjelenésünk rengeteg jellemzõt elárul rólunk, már ha azt hordjuk, amit valójában is szeretnénk. A ruházat például – ellentétben a közhiedelemmel – nem a szõr pótléka.

Sokan úgy tartják, az ember azért visel ruhát, mert a bundás állatokhoz képest silány a szõrzete. Mintha a szõr lenne a hideg elleni egyetlen védekezési mód. A legnagyobb ma élõ melegvérû állat a bálna. Képzeljük el, amint dús nyúlszõrzetben szeli a tengereket… Ehelyett bõre alatti zsírszövettel óvja magát a hideg ellen, akárcsak az ember. Tehát a ruhára nincs mentség… Jégkori barlangképeken meztelen embereket láthatunk. Az emberi bõr alkalmazkodóképességéhez képest a szõrbunda kezdetlegesebb állapot. Az ember bizonyos határig sikeresen alkalmazkodik a hideghez. Persze akkor, ha nem öltöztetik túl csecsemõkorától fogva, ha eleget mozog, és megfelelõen étkezik.

NEM ELTAKAR, HANEM KIEMEL

A jégkor végérõl egyetlenegy olyan szobrocska maradt fönn, amely valami ruhafélét visel: farkötényt. A hatalmas hátsóval rendelkezõ nõszobrocska nem szemérembõl hordta a bõrcsíkokból készített köténykét, melyet hátul lógatott le a derekáról, hanem azért, hogy hangsúlyozza vele a nemiséget. Célja tehát a figyelemfelkeltés volt. A jégkori vadászoknál ugyanis olyan udvarlási módszer járta, hogy a férfi üldözõbe vette a kiszemelt asszonyt, és mikor utolérte, a nyakába harapott, ezzel kényszerítve megállásra. Szintén figyelemfelhívó a meztelen pigmeus férfiak 5-6 cm átmérõjû, 40 cm hosszú sárga színû pénisz-tartója.

A JÓMÓD ÉS AZ ELÕKELÕSÉG HIRDETÉSE

A földmûvelés elterjedésével a jól táplált lányok lettek kelendõek, mert a jómódot testesítették meg. Indus tanács szerint a férfi olyan nõt válasszon, akinek “járása, mint az elefánté”. A lábakat, karokat dagasztani lehetett elkötözéssel. Az amerikai karibi indiánok szoros kötést viseltek a bokájuk és a térdük fölött, hogy lábszáruk csaknem golyóformára dagadjon. Ekkoriban divatozott a koponyaformálás is. Egyes amerikai indián törzsek a csecsemõ fejét két diótörõszerûen összeerõsített deszka közé préselték. Az egyiptomi koponyatrendrõl a fáraóképek alapján tájékozódhatunk. A hátul ballonszerûen felfújt koponya az elõkelõséget jelezte, az egyszerû emberek ugyanis a fejükön vitték a terhet. A csúcsos koponya bizonyította, hogy tulajdonosa csak dísznek használja a fejét. Ne higgyük azonban, hogy a koponyaformálás divatja rég lecsengett. Torzított koponyákat még 13. századi leletben is találtak. A náci Németországban a 30-as, 40-es években az “árja”, hosszú fejforma volt az ideál. Sok szülõ korrigálta gyermeke koponyáját.

SZÜKSÉGBÕL ERÉNYT

Afrikai néger törzseknél szokás megnyújtani az ajkat tenyérnyi fakoronggal. Nehezen hihetõ az az elmélet, miszerint azért tették tányérajkúvá asszonyaikat, hogy az arab nõrablók gusztusát elvegyék tõlük. Ugyanis azt tapasztalták, hogy a nyújtott ajkú lányok nem kellenek az arab háremekbe. Csókra ugyan nem alkalmas a tányérajak, de ez a tányérajkú törzseknél amúgy is ismeretlen.

A FÜL MINDENT KIBÍRT

A törzsi kultúrákban általában alaposan megdolgozták a fülcimpát. A zambézi négerek vállukig nyújtják. Kaledóniában a fülükbe akasztva hordják eszközeiket a bennszülöttek. A füllukasztásnak különbözõ, de mindig nagy jelentõséget tulajdonítanak. Gyakori egy másik sebészi beavatkozás is, a körülmetélés. Európában ugyan kizárólag zsidó jellegzetességnek tartják, pedig szokás a mohamedán világban, több afrikai néger törzsnél, amerikai indián törzseknél és ausztráliai bennszülötteknél is. A különbözõ csonkításoknak mindig vallási jelentõsége van. Egy avatási ceremónia során például a felserdült ifjú fogát átfûrészelik, hogy utat nyissanak ott a léleknek. A szõrtelenítés és hajvágás a divathullámokat követõ beavatkozás, de szintén a természeti forma megváltoztatása.

A TEST ELLENI MERÉNYLET

A fönti példák kissé ijesztõek lehetnek, az európai ember azonban ennél is kérlelhetetlenebbnek bizonyult teste megváltoztatásában. A fülcimpa, orrcimpa, végtagok megdolgozása, sõt még a koponya formálása is veszélytelenek az úgynevezett civilizált népek derékfûzõjéhez és magas sarkú cipõjéhez képest. Elõbbiek ugyanis semmi károsodást nem okoznak, a civilizált testalakító módszerek viszont komoly szervi elváltozásokhoz vezetnek.
A derékfûzõt a bronzkortól a legújabb korig Európában is, Indiában is használták. Megjelenésétõl fogva robbanásszerûen megnõtt a nõi betegségekben szenvedõk száma.
A magas sarok kikapcsolja azt a rugóhoz hasonló szerkezetet, amely a talpunkban mûködik. A járás így tartós agyrázkódást okoz. A sarok emelésével az egész test tartása úgy változik meg, hogy egyetlen szerv sem marad a maga természetes helyén. A hegyes orrú cipõ ellentmond a lábujjak természetes formájának. Angliában történt, hogy több társaságbeli hölgy leoperáltatta lábáról a kisujjat.

FÉRFI ÉS NÕ

Az öltözködés története a férfi és nõ viszonyának története egyben. A különbözõ öltözéktípusok az évszázadok során alapjukban igen hasonlók maradtak, ám változott az, hogy éppen férfiasnak vagy nõiesnek tartották-e az adott korban, vagy az adott kultúrkörben. Az újkori Nyugat-Európában például mindig is a férfiak büszkélkedtek arcszõrzettel, a nõk többnyire egész testüket igyekeztek csupaszon tartani. Az aleut asszonyok viszont tetovált bajuszt hordtak, a férfiak pedig kitépkedték arcukról a szõrszálakat.
Az öltözködési szokások sokat elárulnak a különbözõ testfelfogásokról is, amelyek generációnként is változhatnak. Egyeseknél a ruha elfed, másoknál felfed. Ha követjük az öltözködés történetét attól fogva, hogy az ember földmûveléssel kezdett foglalkozni, új összefüggéseket veszünk majd észre mai ruháinkkal, ékszereinkkel, testideáljainkkal kapcsolatban is.

2008.03.26.

Forrás: PR Herald