külföld

DIVATTÖRTÉNET (11. rész)

Gótikus szertelenség

A gótikában több apró, de annál fontosabb divatkellék terjed el: a gomb, a zseb, a csukja, a mai ruha-jellegû nõi viselet és az olló. Lényegében ekkor válik el a férfi- és nõi szabómesterség is. A 14. század második fele és a 15. század az égre-törés jegyében telik. A nyújtott alakú szépségideál és a lendületes vonalú textilminták éppúgy az égbe futnak, mint a gótikus csúcsívek. A ruhák nem bõvek és gazdagon redõzöttek, mint eddig, hanem testhez simulók, kiemelik a karcsú vonalakat. Ehhez persze technikai újításra is szükség volt. A keresztes hadjáratokban megismerték a gombot, melyet a törökök és mongolok már régen használtak. A testhez álló ruhába itt-ott éket kellett szabni, habár így is voltak olyan férfinadrágok, melyben nemigen lehetett meghajolni.

Spiezer krónikájának egyik illusztrációja: Husz János, 1485

képtár

A gótika korszaka elõtt a hosszú ruha az elõkelõk kiváltsága volt. Most kurta, feszes zubbonyban és szûk nadrágban az elõkelõk páváskodtak, a régimódi, hosszú köntöst a kisemberek viselik. Persze mindig akadnak a divatnak kerékkötõi, akik hol ebbe, hol abba kötnek bele, most éppen a férfiak merész viseletébe. Egy mainzi krónikás írja 1367-ben: „– A dõreség nem ismer határt. Az ifjak olyan kurtára szabják zubbonyaikat, hogy elõl férfitagjuk, hátul az alfelük kilátszik. Ha lehajolnak, csupasz hátsó részüket mutogatják. Micsoda gyalázat!” Úgyhogy a szépen domborodó ifjak végül kénytelenek voltak szeméremkupakot viselni, azaz a két harisnyaszárat összekötni egy posztóékkel. Ez ugyan megszüntette a közvetlen belátást, de amúgy inkább vonzotta a szemet, mint rejtette a lényeget. Egyébként 1475-ben megjelent egy ruhatörvény, mely kiköti, hogy csak a felsõbb osztályoknak van joga intim testrészeiket idegen szemek elé tárni.

ÚJ TALÁLMÁNY: ZSEB

A zeke fölött ujjas-köntöst viseltek, melyen oldalt hasítékot hagytak, hogy az övre akasztott erszényhez hozzáférjenek. A hasítékba késõbb zacskót varrtak, ez a mi zsebünk õse. A zseb általában a férfiruha tartozéka még ezután sokáig, a nõk ragaszkodnak a koraközépkori táskához. Ami a ruhaujjakat illeti: itt használták föl az anyagot, amit a szûk ruhán megtakarítottak. Szertelenebbnél szertelenebb ujjakat hordtak, elõször a férfiak. Jellegzetes volt az ujj végére varrt hosszan lelógó lángnyelvszerû díszítés, melyet késõbb a nõk is átvettek.

A SÁTÁN ABLAKA

A nõi öltözék fölül összeszûkült, a ruhaderekakat szintén szûkre szabták, ebbõl indult ki a bõ szoknya, melyhez aztán uszályt szabtak. Ez néha olyan hosszú volt, hogy apródok tartották. A szûk alsó-köntös alatt felsõ-köntöst hordtak, melynek bõ ujja, vagy olyan bõ karöltõje volt, hogy belátást engedett a szûk fölsõ-résszel kiemelt vonalakra. A papok ezt az öltözéket „sátán ablakának” nevezték el. A kor másik szertelensége a nõi fejrevaló: a hennin. Legjellegzetesebb típusát ismerhetjük rajzfilmekbõl: hosszan kicsúcsosodó merev süveg, melyrõl lenge fátyol hullámzik sejtelmesen. De van szív alakú és két szarvas is. Ékszerként fémlemezkéket vagy csörgõket viseltek, némely hölgyeket megkomponált harangjáték kísért. 1400 körül divatba jön a dekoltázs is. Ezt sem állhatták persze szó nélkül, Husz János írta: „– Az asszonyok köntösén olyan mély a kivágás, hogy hófehér bõrû, csupasz mellüknek jó fele kilátszik. Nem átallanak így megjelenni a templomban a papok és más egyházi férfiak szeme elõtt, vagy a piacon és legkivált otthon. Amit pedig mellükbõl eltakarnak, azt mesterséges töméssel megnagyítják és felnyomják, valóságos szarvakat viselnek a keblükön.”

BOJTOS CSUKLYA

A férfiak fejfedõje a kalap mellett a csukja. Jellegzetes típusa a hátul hosszan lelógó. A meghosszabbított részt hidegben a nyakuk köré tudták tekerni. Késõbb a végét bojttal díszítik, melynek praktikus célja is volt: az egyre redõzöttebbé és súlyosabbá váló csuklyát a mellre húzott bojt egyensúlyozta ki. A haj és szakállviselet az eddigiekhez képest gyorsan változott, újra divatba jött a szakáll, habár egyes városok ezt törvénnyel próbálták megakadályozni.

HASAT KI!

A nõi- és férfi viselet között nagyobb a különbség, mint valaha. A két nem testtartása is lényegesen eltér. A férfiak hátrafeszített vállal, kidüllesztett mellel, behúzott hassal állnak, akárcsak ma.
A jellegzetes nõi gótikus testtartás viszont eltér a maitól. A nõ kicsit lehajtja fejét, hasát kinyomja, teste S formát vesz föl. Egyébként ebben a korban a terhesség az asszonyoknál úgyszólván normális állapot.

2008.03.01.

Forrás: PR Herald