hálótrend

BLOG. SZFÉRA.

Vázlatos történet

A blogolás a személyes weblapok kombinálása olyan eszközökkel, amelyek könnyebbé teszik a megjelenést és más lapok linkelését, mint például a blogroll, a trackback, illetve a megjegyzések. A weblogok hulláma alapvetõen a személyes oldalak elterjedése után érte el az internet-társadalmat. A kilencvenes években a GeoCities volt az interneten található személyes weblapok legnagyobb és leggyorsabban növekvõ közössége. Nézzük meg egy kicsit a történetet, honnan jutottunk el idáig? Kik írnak manapság? Milyen eszközöket használnak? Mirõl írnak? Miért?

Az elsõ blogot a mai állás szerint Tim Berners-Lee, az internet szülõatyjának a nevéhez fûzhetjük, aki az 1990-es évek közepén elindította a „What’s New!” névre hallgató oldalát, ahol bejegyzésein keresztül irányítgatta linkekkel az olvasóit az interneten található egyéb webhelyekre.

A következõ lényeges állomás néhány hónappal késõbb következett. 1997. április 1-jén indította el szintén nyilvános bejegyzéseket, tartalmazó oldalát Dave Winer, egy New York-i számítógépes guru, aki a webes fejlesztések témájában volt jártas. Oldalának címe „Scripting News” volt, melyen Lee-hez hasonlóan az általa a témában érdemesnek talált siteokra kalauzolta látogatóit.

A weblog mint kifejezés megszületését az internet kutatói szintén 1997-re teszik, egy bizonyos John Barger nevéhez kötik. Õ használta erre a naplószerû formátumra a weblog szót, és ez olyannyira elfogadott lett, hogy 2003-ban az Oxford Nagyszótár is felvette címszavai közé. A rövidített, napjainkban is legelterjedtebb verziót pedig Peter Merholz ültette a köztudatba 1999-ben, amikor is a weblog szót újraértelmezte, felosztotta a „we blog” kifejezésre, melynek jelentése: mi blogolunk (persze több átvitt és háttérjelentés is kapcsolható hozzá, ami a magyarra fordításnál sajnos elveszik). Innentõl kezdve már igeként és fõnévként is értelmezhetõvé vált a dolog, a szerzõket pedig bloggereknek, azaz blogolóknak nevezték el. Ekkor kezdõdött meg a személyes webnaplók igazi népszerûsége nem csak az informatikai, hanem a közéletben is, megjelentek az elsõ blogszolgáltatók, mint a Pitas, a Blogger vagy éppen a Livejournal. Használatukhoz minimális technikai ismeretek voltak szükségesek, ami mára még tovább egyszerûsödött, így gyakorlatilag a bloggerkedés lehetõsége mindenki elõtt nyitottá vált.

A növekedés óriási, kétezerben az ingyenes blogszolgáltatóknál nyitott blogok számát kb. 135.000-re tették, ez kétezernégyre elérte a tízmilliót is. A Technorati legfrissebb becslései alapján napjainkban mintegy 70 millió blog tekinthetõ aktívnak vagy fél-aktívnak, de már 200 millióra tehetõ az elkezdett de félbehagyott vagy befejezett, azaz inaktív szövegfolyamok száma. (Azonban ebbe már nem csak az ingyenes szolgáltatók blogjai tartoznak bele.) És mára már az ebben rejlõ lehetõségeket nem csak a végfelhasználók egyre növekvõ társasága, hanem egyre több szakma is kezdi felfedezni.

HUNBLOG

Magyarországon az elsõ blog-formájú oldalak a kétezres években jelentek meg, és a stílusuk még kevert volt. Már szinte azonos volt a mai blogokkal, de még sokkal több linket és rövidebb, inkább csak kommentárszerû bejegyzéseket alkalmaztak – ez leginkább annak köszönhetõ, hogy rájuk is a külföldi népszerû weblog oldalak voltak hatással, hiszen azokat olvasták. Ezek közül a legismertebbek a Tecnocol, a Cloneshit, vagy éppen a Plastik voltak.

2001-tõl sorozatosan hazánkban is megjelentek az ingyenes blogszolgáltatók, így nem csak a webfejlesztésben járatos embereknek nyílt lehetõségük blogok írására. Már a legmeghatározóbbakká nõtték ki magukat: Blogter, Freeblog, TV2 Blog, NOL Blog, B13, és a Blog.hu.

Emellett még van számos kisebb szolgáltató is, ahol elõszeretettel postol a magyar blogger, de persze nem mellõzi a külföldi gigasiteokat sem, a Bloggert vagy a Blogspotot.
A közelmúlt egyik felmérése szerint a hazai lakosságnak mintegy 1% használ blogot, de a becslések szerint a blogok száma mára már kettõszázezer körül leledzik, és persze ez folyamatosan bõvül.

BLOGTECH

Hogyan születik a blog? Pillanatok alatt. Akár egy ingyenes e-mail cím létrehozása, olya könnyû egy blog elindítása, ha nem könnyebb. Csak ki kell választani a megfelelõ módot és a megfelelõ témát, és már indulhat is a postolás. Hogy melyik a megfelelõ mód?
Ha saját webcímünkön akarjuk létrehozni, akkor érdemes szerveroldali szoftvert alkalmaznunk, a legelterjedtebb a Wordpress blogmotor. Ez sokkal több lehetõséget kínál, de telepítése és kezelés bonyolultabb, azonban teljesen a mi döntésünkön múlik a blog kinézete és tartalma. Ezáltal több szakértelmet is igényel. De választhatjuk valamely ingyenes szolgáltatót is, ahol hozzáértés nélkül, rövid adminisztráció után azonnal elguríthatjuk bejegyzéseink végtelen fonalát, hogy az általunk begépelt szöveg a publikálás gombot lenyomva azonnal elérhetõvé váljon a világszéles web számára, az általunk választott sablon környezetben.

BLOGGER SAPIENS

Ma már nehéz olyan területet mondani – akár földrajzilag is – ahonnan ne lennének az internetre felkapaszkodó lelkes kis bloggerek. A bloggerek általában két lábon járó homo sapiensek, külsõ megjelenésükben felismerni csak nagyon nehezen lehet õket, szinte lehetetlen ránézésre megkülönböztetni egy nem bloggertõl. Mondhatni, hogy legalább annyira nehéz felismerni õket, mint egy civil tûzoltót. A bloggerek leginkább belsõleg különböznek, hiszen általában jó kritikai készséggel bírnak, exhibicionisták és kényszert éreznek, hogy gondolataikat leírják, és nyilvánosság elé tárják. Sok esetben egy téma köré rendezõdnek, és ha kell, bajtársként viselkednek, egymásra mutató hivatkozással, különbözõ tematikus ajánlókon és közösségi oldalakon, „webringeken” igyekeznek a lehetõ legnagyobb közönséget nyerni témájuknak és írásaiknak. Ezáltal képesek a történésekre azonnal reagálni (hiszen közülük valaki csak van gépközelben), és néhány világméretû esemény idején az egész világ blogszférája képes egy bizonyos téma körül rezegni.

Amiképp történt ez a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után is, hiszen rengeteg sok blogszerzõ foglalkozott ezzel a témával, azonnali információkat és újabb feltárt tényeket szolgáltatva ezzel a közösségnek és a világnak is. Ekkor a naplók népszerûsége az egekbe szökött, elsõsorban a jobboldali nézeteket valló blogokat olvasta a közönség (mint pl. az Instapundit), de aztán ezeknek a népszerûségén is túltettek azok, amelyek pártállástól függetlenül közölték az újabb és újabb tényeket és híreket. Ezek közé tartozik pl. az agonist.org is. A politikai hátteret boncolgató blogok azóta is aktívan foglalkoznak az USA aktuálpolitikai eseményeivel.

Azonban más komoly incidensek is elõfordulnak, erre példa az USA Szenátus tagjának, Trent Lottnak az esete a blogszférával. A szenátor egyik rasszista kijelentésén felbuzdulva a bloggerek akkora médiavisszhangot váltottak ki, és gyûjtöttek bizonyítékot nézeteirõl – ebben fõként John Marshall volt a vezetõ blogger –, hogy végül a politikusnak le kellett mondania.

De az iraki háború kapcsán is népszerûvé vált néhány hírgyûjtõ blog, köztük az iraki katonák által vezetett személyes blogok is, nyilvánvalóan a hiteles(nek tûnõ) tényközlõ és hírforrás szerepei miatt is. Ezek a blogok gyakran tényleg a valóságot tükrözik, még ha szörnyû is. (Gondoljunk csak Szaddam Husszein kivégzésérõl kíméletlenül tudósító blogokra.) De ugyanez a jelenség volt megfigyelhetõ a 2004. március 11-ei madridi robbantások idején is.

De a blogolás mégis inkább technika, mint politika. Még annak ellenére is, hogy Hillary (Rodham) Clinton profi bloggert fogadott fel a 2008-as választási kampányához.

ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNA

Az elõbbiekbõl kiderült, hogy a blogok nem csak az unalmas perceink kitöltésére alkalmasak, legyünk akár írók vagy olvasók, hanem a blogot lehet eszközként is kezelni. Ha jobban belegondolunk, a blog nem más, mint egy kommunikációs csatorna, mely igen képlékeny, mind témájában, mind szerkezetében folyton változó.

Tekinthetjük egyik oldalról zártnak, mert a blogok és bloggerek közti kommunikáció igen gyakran erõsebb, mint a külvilág felé irányuló. Gyakran egymással építenek közös olvasótábort, nyitnak egy téma körül vitát, vagy egyre divatosabb, hogy több blogger összeáll egy kerekebb, erõsebb blog érdekében, melyet a több szem többet lát alapelv szerint közösen szerkesztenek. Másik részrõl egy hihetetlenül nyitott és interaktív kommunikációs csatorna, egy közeg, ahol az olvasónak is meg van a lehetõsége, hogy az adott bejegyzést vitassa, kommentelje, vagy akár tovább tárgyalja. És hogy erre a csatornára milyen tartalom kerül fel, az a szerzõn – majd késõbb az olvasón is – múlik. Nagyban attól függ, hogy ki írja a blogot, és nem utolsó sorban: milyen céllal? Hiszen ha online naplót ír valaki, egyértelmûen kommunikálni akar, elsõsorban az olvasóival, de persze folyamatos célja újabb és újabb rétegeket megnyerni. Vannak, akik azt mondják, hogy elsõsorban önmaguknak írnak. Ezt megértem, de azt akkor is úgy teszi az ember – akár nem is tudatosan – hogy folyton a szeme elõtt lebeg a lehetõség, hogy a bejegyzést akár több száz ember is olvassa majd. Ezért akarva akaratlanul egy blogger másként írja a bejegyzéseit, hiszen tudja, milyen következményei lehetnek.

Ebbõl kiindulva a szerzõnek lehet direkt célja az olvasó megnyerése, figyelmének felkeltése valami iránt, esetlegesen fontos – vagy annak tûnõ – információk haladéktalan továbbítása. És ha ezt is belekalkuláljuk, akkor már sokkal többrõl beszélünk, mint pusztán online naplóról. Innentõl már nem csak egy napló, hanem eszköz. Mert egyáltalán nem biztos, hogy egy bizonyos egyén kommunikál, egy bizonyos egyén nevében. Blogja lehet akár egy vállalatnak is, ahol a vállalat vezetõi s sajtósai folyamatosan közölnek híreket a céggel kapcsolatban. De blogja lehet egy márkának is, ahol a márka rajongói fontos és kiegészítõ plusz információkat kaphatnak az adott branddel kapcsolatban. De írhat blogot egy politikus is, hogy állandó, közvetlenebb kapcsolatba kerülhessen támogatóival egy személyes hangvételû blogon keresztül. De a blog része lehet egy reklámkampánynak is, mint a marketing-mix része. Azonban hazánkban eléggé gyér, kezdetleges és kiforratlan ötletekkel találkozhatunk ebben a kategóriában. Ugyanígy képezheti a pr eszköztár részét is, hiszen egy online naplóforma kiválóan használható pr cikkek megjelentetésére – akár a politikai blogokban –, de akár rögtönzött vagy tudatos sajtószobaként is funkcionálhat. És persze blogot alkalmazhatunk magán és üzleti életben, vállalaton belül és kívül egyaránt. A lehetõségekrõl még késõbb ejtek pár szót, de elõtte nézzük meg, milyen fajtái is lehetnek a blogoknak. Egy biztos: egyre inkább kezdik felfedezni a blogot, mint eszközt, mint tudatos kommunikációs csatornát.

FOGYASZTÓK, OLVASÓK

Persze ahhoz, hogy megnézzük milyen kategóriákat különböztethetünk meg az online naplók rengetegében, tudnunk kell, hogy ezek az írások elsõsorban kiknek is szólnak.
Az egész világon az ezredforduló után figyelhetõ meg óriási ugrás a blogok olvasottságában, ami elõször a technológia nyitott rétegeit érte el, majd következtek a lelkes internet-felhasználók, és mára a társadalom egészét meghódította. Ma már az is tudhatja mirõl írt Madonna a blogjában, aki még nem is olvasta.
Nyílván minden témának más a célcsoportja, mert más ember olvassa a tini Tokio Hotel rajongói blogot, és már a prguruk.com bejegyzéseit. Azonban azt le kell szögeznünk, hogy az egyre gyorsabban terjedõ internet-lefedettségnek köszönhetõen folyton újabb és újabb célcsoportok nyílnak meg.
Mert az internetezõk közül blogot hozzávetõlegesen kevesen írnak, azonban annál többen olvasnak. Sõt, gyakran a média is szemezget egy-egy blog témájából, így a blogból információhoz jutók köre szélesebb lehet, mint gondolnánk. Emellett ne felejtsük el, hogy az elõbbi kijelentés már csak azért is igaz, mert mi, olvasók beszélünk arról – amit itt adott esetben egy webnaplóban – látunk, hallunk, olvasunk. Tehát a blogok a közbeszédre is hatással lehetnek, szemléleteket állíthatnak be (lásd szept. 11.), de akár választási eredményeket, cégek üzletpolitikáját is befolyásolhatják.
Alapvetõen a mai blogolvasó nem nagyon különbözik a blogírótól, aki ugye a felmérések szerint harminc év körüli - alatti, jól szituált, tanult, jó íráskésséggel és kellõ belsõ intuícióval rendelkezik feljegyzések írására.

Attól, hogy egy blog bizonyos témát jár körbe, nem biztos, hogy keresett lesz. Az olvasók eloszlása skálafüggetlen: vannak blogok, melyeknek pusztán néhány tucat olvasója van, de vannak, amelyeknek több millió is akár.

Mind az írók, mind pedig az olvasók a társadalomnak az interneten otthonosan járkáló, interaktív közösségbõl kerülnek ki. Ha a blogra, mint célzott kommunikációs eszközre gondolsz, akkor ezeket a tényeket nem árt figyelembe venned!
A blogszféra fogyasztja önmagát.

2007.08.05.

Forrás: PR Herald
blog21 blog