külföld

GEOGRÁFIAI BRANDING

2. rész: Városnév-cserék

Egy korábbi tanulmányomban már mutattam néhány példát országnév-cserékre, melyeknek gyakran branding okai vannak. Ezúttal a városok nevének megváltoztatása kerül terítékre. Ahogy látni fogjuk, a szakmai szempontok itt még inkább elõkerülnek. A földrajzi helyek neveinek többnyire messzire nyúló történelmi gyökerei vannak, legyen szó akár hegycsúcsokról, tavakról, tengerekrõl vagy országokról. És persze városokról. A név kötõdik az ott lakók életéhez, akik hozzászoktak ahhoz. Persze a politika néha átírja ezt.

A szovjet birodalom csúcspontján nemcsak a Szovjetuniónak, de néhány baráti országnak is megvolt a maga Sztálingrádja: Lengyelországban Katowice viselte Sztálin nevét 1953 és 56 között, hazánkban pedig Dunapentelébõl lett Sztálinváros 1949 és 61 közt, amit utána Dunaújvárosnak „kereszteltek”.

Kelet-Németországban Chemnitz 1953-ban Karl-Marx-Stadttá vált, majd 1990-ben a szabadsággal együtt eredeti nevét is visszanyerte.

Vietnamban Saigon a kommunista szabadságharcos nevét kapva Ho Si Minh-Város lett. Ami mellesleg politikától függetlenül borzalmas márkanév, mert ugyan ki akar Ho Si Minh-Városba utazni?

A fentieket azonban mindenképp hiba lenne brandingnek, nem pedig propagandának hívni. Egy valódi márkanévcserének ugyanis egyértelmûen gazdasági célja van (a turizmus, ill. a befektetések ösztönzése), és bevonja az ott élõket is a döntésbe.

AHOL BÁRMI MEGTÖRTÉNHET
Új-Mexikó Sierra megyéjében van egy kisváros, amit úgy hívnak „Truth or Consequences”. Nem épp egy tipikus név és ez nem véletlen. A város eredetileg „Hot Springs”-re („Forró források”) hallgatott, utalva természeti adottságaira. 1950-ben viszont az akkori egyik legnépszerûbb rádiómûsor vezetõje, Ralph Edwards élõ adásban bejelentette: arról a településrõl fog különadást sugározni, amelyik hajlandó felvenni a mûsor nevét. Hot Springs kapott az alkalmon, a rádiós pedig tartotta ígéretét: ötven éven át, május elsõ hetében megjelent a városban, óriási fiesztát rendezve, szépségversennyel, parádéval és mindennel együtt. Nem rossz állandó program és médiaesemény egy párezer fõs településnek…

Kevésbé bizonyult sikeresnek az Oregon államban fekvõ „Halfway” névváltoztatása, legalábbis a turizmus szempontjából. A várost a dotcom õrület csúcsán, 1999-ben a half.com vette rá arra, hogy nevét egyszerûen „Half.com”-ra változtassa. (Földrajzi névrõl lévén szó, csak a nagybetûs írás volt lehetséges). A website mindezért százezer dollárt fizetett és még húsz számítógépet is adott a helyi iskolának. Sõt, „a világ elsõ dotcom városának” híre bekerült a „Today Show”, a „Good Morning America” és a CNN mûsorába. A cégnek mindenesetre jól jött ez a PR: Josh Kopelman tulajdonos egy év múlva több mint 350 millió dollárért (!) adta el a half.com rendszerét az eBay-nek. Az Ördög Kanyonban fekvõ Half.com város lakói viszont csak a 100 ezer dollár miatt lehetnek boldogok, a turizmus miatt nem: a helyi Halfway Motel vezetõi azt mondják, mindössze egy emberrel találkoztak, aki amiatt jött a városba, mert az megváltoztatta nevét.

Egy másik kisváros, a Texas állam Denton megyéjében fekvõ „Clark” nevet cserélte le „DISH”-re 2005 novemberében. Bizony így, csupa nagybetûvel! Hogy mi volt a motiváció? Ingyenes TV alapcsomag tíz évre és digitális videó rekorder a település összes családjának a DISH Networktõl. Tekintve, hogy összesen 55 háztartásról van szó, az esemény PR értéke valószínûleg hamar visszahozta a cégnek a befektetett összeget.

Saját ötlettõl vezérelve vette viszont fel 1953-ban a „Jim Thorpe” nevet egy pennsylvaniai város, „Mauch Chunk”. Az abban az évben meghalt olimpiai bajnok atléta nevétõl és sírjának városba helyezésétõl azt remélték, hogy fellendíti a turizmust és talán a gazdaságot is.

Nem ez volt a fõ cél viszont a Massachusetts állambeli „Gay Head” település nevének cseréjekor. A „gay” szóról ugyanis ma már a legtöbb embernek a „homoszexuális” ugrik be, semmint az eredeti jelentés: „vidám”, „tarka”. Nem csoda, hogy 1995-ben a város új nevet kapott, úgymond az õslakosokra utalva: „Aquinnah”.

DISZNÓÓLBÓL – ÉDENKERT
Ha osztanának díjat a legsikeresebb névváltoztatásért, azt valószínûleg a Bahamák egyik kis szigete nyerné. Pontosabban a szigetet 1959-ben 11 millió dollárért megvásárló Huntington Hartford. Huntington a floridai Palm Beach tervezõjét – John Volkot –, kérte fel az Ocean Club és az Atlantis Casino megépítésére, amit például az 1965-ös James Bond filmben, a „Tûzgolyó”-ban („Thunderball”) is megcsodálhatunk. Sõt, a klub az idei, 2006-os Bond mozinak, a „Casino Royal”-nak is helyszínéül szolgál. Huntington ötlete volt az is, hogy a szigetre kerüljön egy 14. századi francia monostor.

Nem, nem egy másolat, hanem az eredeti (!), amit még 1920-ban szállított az USA-ba egy vállalkozó, de a kövek egy raktárban porosodtak.

A sziget tulajdonosa persze nem csak a „területrendezésre” figyelt oda: Gary Player, világbajnok golfozót és Poncho Gonzalez teniszezõt kérte fel a golf- és tenisztornák és edzések fõnökének.

Mindez azonban önmagában valószínûleg kevés lett volna, ha Huntington nem cseréli le a „Hog Island”, azaz „Disznó-sziget” nevet.
A „Paradise Island” (vagyis: „Édenkert-sziget”) príma döntésnek bizonyult, amit mi sem mutat jobban, mint hogy ma a Bahamákon itt a legdrágábbak a szállodai szobák.

Donald Trump egymaga 321 millió dollárt keresett a szigettel, amikor a nyolcvanas években 79 millió dollárért megvette, majd 400 millióért túladott rajta.

Nem rossz üzlet…

2009.09.25.

Forrás: PR Herald
A szerzõ önálló honlapja