a nap témája

FÉRFISORS

A gyengédebb nem

A nõk tovább élnek, mint a férfiak. A két nem közötti életesély-különbség eredendõen és biológiailag meghatározott, mondják.
A genetikai sajátosságok a nõknek a férfiakénál egy-két évvel több várható évet jósolnak, és ezt annak a bizonyos huszonharmadik kromoszómapárnak, illetve a fokozott ösztrogén-termelésnek tudják be.

képtár

A társadalmi környezettõl elvonatkoztatott, legfeljebb kétéves életesély-különbség még soha és sehol sem érvényesült bizonyítottan. Már magzati és újszülött korban sérülékenyebbek a fiúk, vannak örökletes betegségek, amik csak õket sújtják, a nõk csak hordozzák a hajlamot. A társadalmi elvárások, a család felelõssége, a szokások, a férfi érzékenység elfojtása, mind hozzájárulnak férfiak halandóságához. A munka-stressz, a munkanélküliségé, a mindennapi egzisztencia-harcok, a sok bizonytalanság, okozzák a lélek, s a (bizonyítottan vagy tagadva) fizikai test betegségeit. A férfiak bizonyos szempontból nagyobb veszélynek vannak kitéve a nõknél. Életbemaradási esélyeiket tekintve kétségtelenül õk a gyengébbik nem.

A nõk várható élettartama a századvégen az ipari országokban még hét évvel haladta meg a férfiakét. Magyarországon a különbség kilenc év a nõk javára. A nagy differenciát állítások szerint fõleg életmód különbségek okozzák. A dohányzásnak és alkoholizmusnak a férfiak közt lényegesen nagyobb az elõfordulása, bár ezt egyre kevésbé mondhatjuk. A mindennapi stressz, a megélhetés bizonytalansága nagymértékben terheli az embereket nemtõl függetlenül. Az életesély-különbség lényegében már társadalmilag meghatározott, és nem biológiailag determinált. A férfiak halálozási arányai minden korcsoportban meghaladják a nõkét az életmód-különbségek elmosódása ellenére. A gyakran és sok halált okozó betegségekben - néhány kivételtõl eltekintve – egyértelmûen a férfiak halnak meg többen, fõleg az alkohollal és a dohányzással kapcsolatos kórképekben. Az ajak, szájüreg, garat és nyelõcsõ rosszindulatú daganataiban a férfiak halálozási aránya 7,3-szer, a tüdõrák és az alkoholos májbetegség esetében 3,3-szer nagyobb, mint a nõké. Hasonlóképpen 3,0 felett van a férfi-nõi halandósági hányados a motoros-balesetekben és az öngyilkosságokban.
A korspecifikus halálozási arányok is igen nagy férfihalandósági többletet mutatnak. A hetvenes évek közepétõl a férfiak mind fiatalabban haltak meg, és ez a folyamat majd húsz éven át tartott. A krízist megelõzõen – hetven körül –, a magyar férfiak halandósága nagyjából megegyezett az akkori osztrák vagy lengyel szinttel. Az akkori közegészségügy válsága miatt (is) a munkaképes korúak közül egyre többen haltak meg. Magyarországon a válság olyan mértékû volt, hogy a 45-54 éves férfiak halandósága megkétszerezõdött .1993-at követõen ez a szám huszonöt százalékkal csökkent, ám Európához képest így is 133 százalékkal haladta meg az uniós átlagot a 65 évnél fiatalabb férfiak halálának aránya.

Miért ilyen kedvezõtlenek nálunk az életesélyek a többi uniós országhoz képest? Csak arra támaszkodik az érvelés, hogy az életmódtól függ és hagyományos kockázati tényezõkre épül. Pedig más országokkal összehasonlítva, a magyar férfiak nem mutatnak annyira eltérõ képet, hogy ezt megmagyarázza. Sem az elhízást, sem az alkoholfogyasztást, sem pedig a koleszterolszintet tekintve nem olyan egetverõ az eltérés. Persze egészségesen kell táplálkozni, nem szabad elhízni, mozogni kell, eleget pihenni, nem inni, nem cigizni, és rendszeresen a speciális szûrésekre járni. A szükséges gyógyszerek is elérhetõbbek lettek itthon, és a szakemberek ismeretei is egyre bõvülnek. A körzeti orvos helyett családorvosok rendelnek, a magánrendelõk, az alternatív gyógyítást végzõk is rendelkezésre állnak. Most úgy tûnik,a költségvetésbõl mind kevesebb jut a közegészségügyre, mi lesz, ha az embereknek a gyógykezelésért mind mélyebben kell a zsebükbe nyúlni? Hiszen sokan az ingyenes szûrésekrõl sem vesznek tudomást. A társadalmi életesély-különbségek is növekedni látszanak, a jövedelmi és iskolázottsági különbségek sokat nyomnak a latban. A szegények, iskolázatlanok, valamint a jómódúak, diplomások közötti élethossz-különbségek felülmúlják minden más európai ország különbségeit. A nyolc általánost sem végzett harmincasok közül, az ezredfordulón a férfiak felének volt esélye megérni a hatvanadik évét. Ha ezt a WHO adataihoz hasonlítjuk, azt jelenti, ebbe a társadalmi rétegbe tartozó magyarok életesélyei az etiópiai férfiakéval azonosak. Az elkerülhetetlenül bekövetkezõ költségvetési korlátozások további megszorításokat és a fogadó-kapacitás szûkülését szintén okozhatják, viszont az életesélyek nagymértékben függenek az egészségügyi ellátástól is, így alacsony szintjükhöz nem feltétlenül a férfiak ésszerûtlen magatartásában kell keresni az okot.

Ezenkívül vannak olyan betegségek is, amelyek akkora többlethalandóságot okoznak, hogy az sem a hagyományos kockázati tényezõkkel, sem a gyógykezelés hiányosságaival nem magyarázható. Ilyenek: az emésztõrendszer betegségei, a cukorbetegség, melynek kezelése olcsóbb, mint megelõzése. Ide sorolhatók a krónikus májbetegségek és a daganatos betegségek, elsõsorban a tüdõrák és a férfi genitáliák betegségei, mint például a prosztatarák. Ilyenek a keringési betegségek, ilyen a vastagbélrák és a gyomorfekély. Ha ezeket sikerülne felszámolni, megelõzni, boldogabban és tovább élne mindkét nem. A férfiakat leggyakrabban támadó betegségekrõl, és azoknak lehetséges megelõzésérõl vagy kezelésérõl szóló precíz, érdekes orvosi elõadássorozatot hallgatva hálával gondolunk a lelkiismeretes orvosokra.
De eszébe jut az embernek a titkos faktor, a lélek navigáló hatása, és az is, hogy vajon életesély-növelõ tényezõ-e, ha valakinek „van mibõl” egészségesen élni?

2006.06.27.

Forrás: PR Herald