a nap témája

VÁRHELYI ÉVA

Fészekaljban

„Paris áriája” száll, zeng, hatalmas tiszta erõs mezzo-hangon a színházteremben, Gluck „Paris és Heléna” címû operájából. Várhelyi Éva hangja teltebb, mint volt, alakja tökéletes, nem látszik rajta az anyasággal járó asszonyosodás. Pedig Daniella Eszter még csak alig egy éves.

Amikor beszél róla, Éva arcán valami megnevezhetetlen sugárzás fut át, olyasmi, mint ami édesapja, Várhelyi Endre idézése közben, csak nincs benne az a szomorúság.

A világhírû basszus operaénekesre korán tört rá a visszafordíthatatlan betegség: 1976-ban lett fekvõ beteg, már beszélni sem nagyon tudott, meséli a mûsorvezetõ-szerkesztõ – Dr. Osváth László –, a földi, és barát.

A rádió volt szerkesztõje a beszélgetõtárs Éva önálló estjén, és pontosan emlékszik rá, mert õ járt közben szürke eminenciásként, hogy Bandi csak betegágyán kapott „Érdemes mûvész” kitüntetést. Sokan állták körül otthon, kollégák, barátok, sokan vásárhelyiek, mint õ.

A Magyar Rádiótól akkor a pályája elején lévõ Kondor Kati tudósított az eseményrõl, készített interjúkat többek között Gombos Katival és Osváth Lacival is. Nem volt az akkoriban mindennapos. A mûsorvezetõ játszott annak idején az Osváth-féle faszínházban is.

„– Mi Hódmezõvásárhelyiek valami különös humuszból teremtõdtünk, mondja, és olyan pillantással nézi Évát, olyan apásan. Édesanyám és Várhelyi Bandi édesanyja, Bánki Ida barátnõk voltak, mesél tovább. Idát, a gyönyörû primadonnát Várhelyi Laci bácsi, a mûvelten bohém könyv, papír, írószer nagy és kiskereskedõ leszerette a színpadról. Vásárhely fõutcáján – az ottani Andrássy úton –, olyan üzlet volt, mint itt most Pesten az Írók Könyvesboltja: lehetett ülve olvasgatni, válogatni, és kávét is kérhettél hozzá.
Ezzel a Vásárhellyel oltotta be Várhelyi Bandi a feleségét és gyerekeit, akik minden évben augusztus végén elmennek az onnan elszármazottak találkozójára.

Nem lehet, hogy ne legyenek ott, amikor a papa egyszer egy televíziós interjúban azt nyilatkozta: „– Több, mint húsz évet töltöttem a szülõvárosomban, és minden újszülöttnek melegen ajánlom, hogy életének legalább elsõ húsz évét Vásárhelyen töltse. Most is abból élek, amit ott tanultam. Éjjel nappal benne éltem a muzsikában és a költészetben, kultúrában. Mindenki megfordult, aki íróként, mûvészként számított, nyaranta meg nyakig merültem a színházban.”

Várhelyi Endre költõ, bár ezt kevesen tudták róla, ötvenöt évesen halt meg a kivételes hangú basszista 1979 nyarán. Éva akkor kilenc évesen maradt apa nélkül, és most itt énekel a Fészek színpadán. Amerikába készül, az est záró száma is ezt idézi, „New York, New York”.
Csillogó hangja száll a tömött teremben, egy zsebkendõt sem lehetne leejteni. Osváth László a számok között emlékezik helyette is, és mikor csitul a taps, csendes büszkeséggel néz az Operaház magánénekesére, hiába, az alma nem esik messze.

Éva 1970. május 7-én született Budapesten. A Kodály Zoltán Énekzenei Általánosban kezdte iskoláit. Itt tanárai Metzger Márta, Katanics Mária, és az a Thész Gabriella, aki most a Rádió gyermekkórusát vezeti. 1988-ban végzett a Bartók Béla Zenemûvészeti Konzervatóriumban, szolfézs-zeneelmélet szakon Ugrin Gábornál, énekszakon Jelinek Gábornál tanult.

A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán 1996-ban énekmûvész-tanári, majd 1998-ban operaénekesi diplomát szerzett Bende Zsolt, Gulyás Dénes és Kovalik Balázs növendékeként. 1997-tõl a Magyar Rádió, 1998 óta a Magyar Állami Operaház szólistája.

1998-2004 között tömérdek külföldi koncertet, ösztöndíjat, szerepet tudhatott maga mögött. Jelenleg énekel az Operaházban, repertoárjához ezeken a szerepeken kívül oratóriumok, dalok és egyéb operaszerepek tartoznak, a barokk kortól napjainkig.

Mesterkurzusokon vett részt Hamari Júlia, Polgár László, Tokody Ilona, Helmuth Rilling, Rózsa Vera, Larissa Gergieva vezetésével.

Az önálló est mûsorában Rossini: „Olasz nõ Algírban” címû operájából Izabella áriáját, Mozart: „Titusz kegyelme” Xextus áriáját a 3. felvonásból, Massne: Werther Sharlott áriáját, Richard Strauss: „Ariadne Naxos szigetén” címû operájának prológjából a „Komponista nagyáriáját”, végül pedig John Kenn „New York – New York”-ját énekelte el a mezzoszoprán énekesnõ. 2006. május 26.-án, este 7-kor, a Fészek Mûvészklub színpadán.

Beszélgetõ társa, aki a mûsort is összeállította, Dr. Osváth László, a MR nyugalmazott szerkesztõ-riportere. Zongorán Papp Anna Inkéri közremûködött.

2006.06.03.

Forrás: PR Herald