páholy

SZITÁS BARBARA

Vacskamati rendezõ lett

Egy kivételes nõi csapat produkciójában látható kamaradarab járja a várost. Fények, látvány, jelmez, gondolat és hangulatok a szerelemrõl, sajátos felfogású rendezõi interpretációban, kár, hogy keveset tudtok róla. Szitás Barbara ezúttal gótikus ívben komponálta meg a darabot, éretten, kortalanul emberien. Nincsenek véletlenek, a zenés darab könnyed pamflet álarca alatt minden pillanatnak, gesztusnak jelkép értékû nyomatéka van, az érzelmek, szorongások elrejtésében és megmutatásában. Mert a rendezõ személyisége ráírja jeleit az elõadás minden percére.

A század elsõ évtizedeiben szinte nem létezett olyan szakmai és szakmán kívüli orgánum, amely hosszabban vagy rövidebben ne ejtett volna szót színházi sikerekrõl.

A legtöbb színdarab számos kritikát kapott a Héttõl a Magyar Színpadon keresztül a Pesti Naplóig vagy Az Újságig.

Aki elég nyomatékos összeköttetéssel és szakmán belüli ismeretséggel, illetve ismertséggel rendelkezik a sajtópiacon, ezt színházi tevékenységében is jól tudja kamatoztatni.

Például oly módon, hogy a premiereket megelõzõen valóságos pr-hadjárat folyik a legfrissebb drámák körül.

A Magyar Színpad és a Színházi Élet – a kor színházi magazinjai – már a próbafolyamatról és a fõpróbáról kiszivárogtatott információkkal, gyakran pletykákkal igyekeztek a színigazgatók nem kis örömére óriási hírverést adni, nyilván a darab minél pozitívabb fogadtatása érdekében.

Ennek a korszaknak atmoszférája lengi be a könnyûnek nem nevezhetõ egyórás kamaradarabot. A „Nõk egymás közt” elõadásában természetesen férfiakról vitáznak, sírnak, szakadnak el.

Öt nõ összekomponált egyedi mûvészetébõl született drámai egyszerûségû esszencia. Hármas tagolású, mint az oltár. Három jelenetbe álmodott fájdalom és élet, a molnári szellemiséget hordozva, anélkül, hogy köze lenne hozzá, zenével, anélkül, hogy könnyed zenés darabnak lehetne megélni.

Nõk örök harca a szeretetért, a szeretettért, a szeretõért, férjért, férfiért, olykor a halálon is túl. Kétségek, illetõségek, praktikák és lemondások kicsi hétköznapi tragédiái annak, aki szenvedi, legfájóbb lehet. A modell és az úrilány fájdalmasan komikus tapogatózó versengése a festõ szerelméért, a szürke egérke feleség és a primadonna szeretõ hamis barátsága a hûtlen férj körül, a halál után is tartó vetélkedés, hogy kihez is tartozott az eltávozott férfi szerelme, és a riválisok macskamód fújó-prüszkölõ harca állít hármas-oltárt a hûtlenségnek. Chopin zenék pódium-szintû interpretálása teszi meglepõvé az elõadást. A szereplõk neve már fémjelzi is az elõadást, és árnyalt, sokrétû lényük percrõl percre hitet el a nézõvel bármit. Sziporkázóan szexi, okos, rafinált, ártatlan, naiv, õszinte, álnok lényeket idéznek sorra elõ. Nõket egymás közt. A jelmeztervezõ jellemre szabott, kort idézõ, színben, hangulatban a figurákra öntött jelmezei és egyszerûségében öntörvényû díszlete örvényként sodornak a kilencszáztízes évek frivol világába, ahová a rendezõ helyezte az örök kérdést.

Törékeny, szerény, figyelmesen okos, a világ dolgait mélységeiben szemlélõ lény, férfiasan pikírt humorral rejti álarc mögé a sokszor fájdalmasan átvert gyermekien naiv szerelmes nõi lelket.

Így komponálni csak az tud, aki cselekedeteiben elkötelezetten ember, érzéseiben ízig-vérig nõ. Színésznõ, tele tervekkel, munkával, ötletekkel, amitõl hamar megtanulja a közönség, hogy tolongani kell a jegyért, ha meghallja ezt a nevet.

ÉLETPÁLYA

1987 - 1991: Fazekas Mihály Gimnáziumban tanul.
1991 - 98: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar elvégzése.
1995 - 98: Miskolci Nemzeti Színház Tanodájába jár.
2003-tól Színház- és Filmmûvészeti Egyetem dramaturg-színházrendezõ szakot végzi.
1998-ban fejezte be jogi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán; nappali tagozaton doktori címet szerez.
Ugyanebben az évben ért véget az a hároméves képzés, amelyben a Miskolci Nemzeti Színház Tanodájában részesült.

Az 1998-99-es évadtól segédszínészi szerzõdést írt alá a Miskolci Nemzeti Színházzal és több feladatkört ellátva aktív részesévé vált a színházi munkának.

1999 márciusában – Fehér György rendezésében –; R. M. Fassbinder: „Petra von Kant keserû könnyei” címû drámájában nyújtott alakításáért ítélte neki a Magyar Színész Kamara a színész II. minõsítést.

2002 márciusában a színész I. minõsítésben részesítették Forgács Péter rendezésében B. Brecht: „A jóember” címû drámájában Mi Csü szerepéért.

2003-04-es évadig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, jelenleg szabadúszó, több társulatnál darabszerzõdéssel.

A színházi feladatok mellett gyakran szinkronizál.

Jelenleg is játszik a Forrás Színházban, a Budapesti Klub Színházban, a gyõri Holle Anyó Színházban.

AKTUÁLIS SZEREPEI
Moliere: „Fösvény” (Elíz) M. Camoletti: „Leszállás Párizsban” (Jane)
O. Wilde: Bunbury (Miss Prism)
Mesedarabok a gyõri együttesnél.

KORÁBBI SZEREPEI
Brecht: A jóember (Mi Csü)
Coward: Vidám kísértet (Violet)
Dürrenmatt: A fizikusok (Martha Boll, fõnõvér)
Eisemann: Fiatalság, bolondság (titkárnõ)
Fassbinder: Petra von Kant keserû könnyei (Marlene)
Kesey: Kakukkfészek (Nakamura nõvér)
Lázár Ervin: A hétfejû tündér (Vacskamati)
Milne: Micimackó (Malacka)
Müller: Isten pénze (Mosónõ)
Shakespeare: Ahogy tetszik (Phoebe)
Szophoklesz: Antigoné (kar)

MESTERSÉGTANÁRAI
Puskás Tivadar
Telihay Péter
Vida Péter

RENDEZÕ-MESTEREI
Benedek Miklós
Fehér György
Forgács Péter
Hegyi Árpád Jutocsa
Kerényi Miklós Gábor
Kiss József
Lukáts Andor
Müller Péter Sziámi
Nagy Viktor
Puskás Tamás
Széles László
Tasnádi Csaba
Tordy Géza

PÁLYADÍJAI
1999. XVIII. Országos Színházi Találkozó: pályakezdõi díj (R. M. Fassbinder: „Petra von Kant keserû könnyei” címû drámájában „Marlene” szerepében nyújtott alakításáért, rendezõ: Fehér György)
(A színikritikusi díj odaítélésénél több jelölést kapott a legjobb nõi mellékszereplõ kategóriában is).

TELEVÍZIÓS MUNKÁI
2000: „Petra von Kant keserû könnyei”- tv-játék (Rendezõ: Fehér György)
2002: Márai Sándor: Kaland - a színházi elõadás tv-felvétele (Rendezõ: Tasnádi Csaba).

2006.06.03.

Forrás: PR Herald