| PICIBÁCSI |
 |
|
Boldog születésnapot!
A zene misztikum. A dal valahol belül van. Egyszer csak előjön; ilyenkor gyorsan kell megragadni, mert elillanhat örökre. Presser Gábor 1948. május 27-én született Budapesten.
A hatvanas évek táján tilos volt a sztárkultusz, mégis sztár volt. Az akkori politikai vezetés irtózott minden tíz embernél nagyobb csődülettől, csak kísérőzenekarként, az előadás végén lehetett egy-egy saját számot is játszani, és százezer eladott bakelit lemez után járt az aranylemez, mégis megvolt, több is. Akkoriban varratni kellett a ruhákat, az erősítést, a hangszereket, a rendezők nagy része primitíven dirigált, nem tűrték az individualizmust, a külső eltérést az épülő szocializmus szellemétől, és kölcsönzős zakókban léptek fel a zenészek. Kultusz nélkül is megcsinálták. Presser Gábor a hatvanas évek végén csatlakozott az Omegához, velük aratta első sikereit. Azután a hetvenes évek elején alapította az LGT-t, minden idők egyik legsikeresebb formációját.
Sokan futottak be az ő dalaival, sokaknak írt zenét. Közben koncertezett az LGT-vel, albumokat adtak ki, felléptek a Sziget Fesztiválon együtt. A popzene történelmébe írta nevét a műfaj első hivatalosan színházi közönség elé engedett darabjával. Az ország extázisban emlegette a produkciót. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról zenés színpadi változatát Marton László felkérésére írta Déry Tibor regényéből. Az 1973-ban debütált zenés előadás bakelitje minden addigi eladási számot meghaladott Kemény György grafikus rajzolta, gyerekes borítójával. A gyűjtők között mai napig legendás, keresett példány. A Popfesztivál csak a fővárosban több mint négyszázszor került színpadra az első évben. Következő évben jött a Harminc éves vagyok bemutatója, két év múlva a Jó estét nyár, jó estét szerelem. 1978-ban a Vígszínház zenei igazgatója lett, sok minden kötötte oda. Ott lett siker 1982-ben A próba balettszerű előadása, és a mindenkihez szóló, azóta is tömött házakkal játszott zenés mese, a Padlás. A szilvás gombóc minden idők legkedveltebb desszertje lett a nyomán. A Piros esernyő, meg a Szent István körút 14. 1988-ban, a Csak az jöjjön, aki bírja bemutatóján 1990-ben tapsolhatott a közönség. Albumai eleinte, az instrumentális Electromantic után, Adamis Anna és Sztevenovity Dusán szövegeivel jelentek meg. A Csak dalok, a Kis történetek, az Angyalok és emberek című szólóalbumok után, a Zeneszerző sorozat albumainak szövegeit már nem adta másnak, maga írta zenéihez.
1977-ben Erkel-díjat, 1990-ben Érdemes művész címet, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1999-ben Arany zsiráf díjat, többszöri eMeRTon-díjat, 2003-ban Kossuth díjat kapott. Ugyanebben az esztendőben az UNICEF jószolgálati nagykövetének nevezték ki három évre, hiszen adománygyűjtéssel, koncertekkel addig is segítette a szervezet hazai munkáját a gyerekek jogaiért. Fontosabb neki a világ, mint saját maga, csak akkor van jóban magával, ha nem árt senkinek.
Minden zenéje és dala üzenet.
Olyasmikről szól, amiket az ember nem tud, vagy nem mer kimondani. Mert ha tudná és merné, nem lennének dalok.
2006.05.27.
Forrás: PR Herald
További cikkek a szerzőtől: |
| „Köszönet, Kéner Balázs!” |
| Személyes történelem |
| Emberi találkozások |
| Beszélgetés Nagy Zoltán professzorral |
| Legyőzte a gravitációt |
| A nyilasok elől mentett |
| Azértis Sántaiskola! |
| Harsányi Stúdió |
| Hat és fél milliárd |
| Ugrani fog? |
| Szabad vagy? |
| Kishercegsirató |
| Üvöltés |
| Negyven felett |
| A gyengédebb nem |
| Rögeszmés kortünet |
| Fenn lenni a csúcson |
| A nagy generáció |
| Beszélgetések a barátságról |
| Meghitt jelenlét |
| A találkozások iskolavárosa |
| Tényszerűen egy jelenségről |
| Új társulati tagok |
| „Bevállaltuk a szájkosarat” |
| Az érték nem abszolút? |
| A fehér nyúl emléke |
| Villáminterjú Szőke kapitánnyal |
| A humorkirály |
| Út – kifelé a semmiből |
| „Kibújt belőlem a tanárember” |
| Önvizsgálati meditáció |
| Szamizdat a Városházán |
| Változó, mint a hold |
| A győzelem íze |
| Mediátor a szülőklubban |
| Elkerülhető lenne |
| A hála kényszere |
| Utazás Föld és Ég között |
| Teniszbajnokság a barátért |
| Valami dömdödöm |
| Élesség a lebegésben |
| Stigma |
| Cseppenként adagolva |
| Látásromlás |
| Sóhajtó testek |
| Gyújts gyertyát és emlékezz! |
| Önkárosítók védelme |
| Ablak a világra |
| Támogatási lehetőség |
| Lírai bohózat |
| A tanítás öröme |
| 2008. november 6. negyed kettő óta |
| Egy elmebeteg nő naplója |
| A szakma története a hivatás maga |
| Országos találkozó |
| Nézd már, milyen bunkó! |
| Tárlat-kínálat |
| Országos Egyesület |
| Intim terek alkotója |
| A harmónia Nagymestere |
| Az elragadtatás pillanatai |
| És mi lesz velük? |
| Nők egymás közt |
| Vacskamati rendező lett |
| Sardou-Moreau darabja |
| Képzőművészeti Szabadiskola |
| A tudós tanár emléke |
| Help me! |
| Beszélnünk kell róla! |
| „Ki az a Feri?” |
| A hozsanna hamisságával szemben |
| Sok a lelki beteg |
| Kisebbségi kapcsolat |
| „Átrendezem az életemet” |
| Kinek az ünnepe? |
| Fészekaljban |
| Portré |
| Montmartre-varázs |
| A hely szelleme |
| Szemünk fénye |
| Integrációs időszak |
|
