könyv

JOLSVAI ANDRÁS

Szamizdat a Városházán

Gyönyörû májusi nap délutánján jutottam a titkos könyv birtokába. Szamizdat a javából, elvileg még nem is létezik, de a rekkenõ nap végén jelenlevõk hozzáférhettek, sõt a szerzõ élvezetes részleteket is felolvasott.Jolsvai András: „Szépen vagyunk” címû kötete az Ab Ovo Kiadó gondozásában jelent meg, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A könyv bemutatójára az Újpesti Városháza Dísztermében került sor.

képtár

2005 decemberben készült el Jolsvai András: „Szépen vagyunk” címû könyvének végleges kézirata. Az ember elégedett, kész, kiadóhoz kerül a mû. Na, ezután kezdõdik a lelki vesszõfutás. Megõrültem én, hogy félkészen odaadtam? Még dolgozni kellett volna rajta, még ez sem jó, meg az sem kész, szorong az alkotó. Már hiába minden, a kézirat innen saját útját járja, a szerzõ meg Tolsztojnak érzi magát, de így kis betûvel. Ezen még dolgozni kellett volna, õrlõdik magában, és õrületbe kergeti a kiadót a változtatásokkal. Aztán kijön a nyomdából a könyv, gyönyörû szép, rengeteg betû van benne, és mind én írtam, lelkendezik magában az író. És lelkesen olvas fel szeretteinek hosszan, jelentõségteljesen feltekintve idõnként: na, ugye milyen fantasztikus szöveg?

És bekukkant a könyvesboltokba is, ártatlanul érdeklõdve az újonnan kiadott híres mû után, vajon ismerik-e egyáltalán a nevet, és sarokból kerül-e elõ a fájdalomban született gyermek, vagy frekventált helyet kapott az üzlet polcain? Persze, hogy ismerik, hiszen ez éppen a kilencedik könyve, meg egyébként is, de persze, hogy nincs ott ebben az esetben, hiszen ez még csak titokban létezik.

Szamizdat kiadvány, borítóján Andrissal, aki varázslónak öltözött, csúcsos kalapban, lebegõ köpenyben, nagy kerek szemekkel keskeny szõke arcában. Nem véletlenül riadt, egy szöget sem képes beverni a falba, itt az esztrádmûsoron meg varázslóként számítottak rá. Kiverte a víz, ha arra gondolt, publikum elõtt kezd varázsolni cilinderbõl nyulat. Régóta vágyott már fellépni a nagyoti esztrádmûsorában, ahogy Antos, a gyerekkori barát.

Sok dologhoz értett már tíz éves korára megfelelõ színvonalon, de a cilinder meg a nyúl nem tartozott ezek közé. Kísérelte a menekülést, tudta az Öreg nénét tokkal-vonóval, meg az Elõhangot is a Toldiból teljesen végig, de az illetékes elbíráló eltántoríthatatlan volt: Nyúl. Ha nyúl, hát nyúl, szorongta szegény gyerek a nagymama varrta, lepedõbõl álmodott, csillagos-holdas varázsköpenyben. Lelépni késõ, neve már a plakátokon virított nagy betûkkel. Itt a Jóisten sem segíthet, de Vendel bácsi még igen.

A nagyoti morgós portása kopott frakkban és cilinderben sikerre vitte a produkciót, hiszen varázsló volt annak elõtte. Lett hát nyúl, igazi fehér, meg húsvéti is csokiból. A rémület és csoda ott maradt a kisfiú arcán, és õrzi a könyv fedele. Mert valahol közös a gyerekkori lét, szinte mindenki érti a hozzá kapcsolódó érzéseket.

A könyv novellafüzér, amolyan laza regényszerû valami, a történetek okszerûen követik egymást. Teljesen igaz, és vágyott történések megálmodott meséi keverednek a fiatalember kis kamasz koráig. Ott, az utolsó fejezetben jelképesen elengedjük a könyv hõsének kezét, menj utadra, meglátjuk, mi lesz belõled. Valahol közös a gyerekkor hangulata. A hatvanas években zajlott, és akkor itt nem kellett sokat tenni a boldogságért. Csak úgy megadatott, és hálát érez érte. Meghatározza a gyerekkor világát az a közeg, amelyben zajlik Kivételes, hogy Újpesten eshetett meg, Ezért is az elõrehozott titkos könyvbemutató, a szamizdat-példányok terjesztése a Városháza ódon Dísztermében, a júniusban Könyvhétre megjelenõ könyvbõl, hálából a város iránt.

NÉVJEGY
Jolsvai Andrásnak kilencedik könyve jelenik meg 2006-ban, a júniusi „Könyvnapon”.
A szerzõ az ELTE BTK magyar-szociológia szakán végzett.
1978-86 Magvetõ Könyvkiadó.
1986-89 az Új Írás szerkesztõje.
1989-90 a Tekintet fõszerkesztõ helyettese.
1990-92 a Magyar Nemzet munkatársa.
1992-93 a Köztársaság munkatársa.
1994-95 a Respublika vezetõ szerkesztõje.
1995-97 a 168 óra rovatvezetõje.
1997 óta vezetõ szerkesztõje.

2006.05.25.

Forrás: PR Herald