a nap témája

FARKASHAJSZA

Üvöltés

„Túl sok a gõg, az önimádat, csütörtököt mondtak mind a fékek. Dühít, hogy a ’becsület’ szót elfeledték, S a rágalom számít dicsõségnek.” (V. Viszockij: „Nem szeretem a halálos véletlent”. Magyar fordítás: Földes László) Kihunynak a fények. Hárman vannak a teremben. Hobo, Viszockij, és a közönség. Jim Morrison, Allen Ginsberg, Lou Reed, Tom Waits, Jack London, Chaplin, Fellini, Villon, Faludy György, József Attila, Viszockij és más öntörvényû szabadszellemek a mesterei. Akikben a szabadságot lelte. Kívülállók. Mint õ. Szövegei zene nélkül is megállnak. Állomások vannak az úton. Az úton, amelyen jár.

Pár éve megjelent egy vaskos kötet Hobo Blues címen, dalszövegeivel, versfordításaival, novelláival, egyebekkel. Nem kötött alkukat. nem fásult bele a packázásokba. Nincsenek bankok, pártok, szponzorok. Kívülálló szubkultúrában és ellenkultúrában. Szövegeiben az elmúlt ötven évünk. Hol a változás, ha kilencvenkettõtõl ki lehetett tiltani nyolc évre a királyi tévébõl? Az érzéseket és gondolatokat szövegben és zenében kell elmondani. Dac, kritika, szabadság, pimaszság, fájdalom, öröm üvöltése-suttogása szól. Nyugat és kelet-európai kultúra, a Stonesszal, Hraballal és Viszockijjal, a magyar zene, költészet átitatja.

VÁLTOZÁSOK
Magukban sikeres szóló-estek a századvégen. Csak a közönség a fontos. A dal a fontos. A gondolat. Amit a versek mondanak. CD helyett dupla lemez. Megélni, de nem eladni a lelkünk. Nem kifizetõdõ ma sem. De tisztességgel végigcsinálni az elkezdett dolgokat, egyenes derékkal mindennap tükörbe nézni: jó. Villon, Jagger, József Attila, Viszockij és a többiek. Nem az életük érdekes. Az, amit letettek az asztalra. Hobo sem érdekes? Szerinte. Amit tesz, nagyobb, több magánál.

Csak a mû számít. Túl sok az önfényezés. Sokan csak önmagukról szólnak. Fárasztó az önimádat és a gõg. Minden a pénz utáni hajszáról szól. Be kell látnunk, van, aki nem képes harácsolni. Alkotni tud. És kívülálló marad. Itt is, ott is. Jobb is így, poszthumusz megtérül. A szabadság? A legértékesebb. De a felelõsség súlyosabb, még ha megfoszt is a szabadságtól. Ha gondolkozás nélkül kell felelnem, mi a legfontosabb az életemben, egyértelmûen vágom rá azonnal: azok, akiket szeretek. A kislányom. A vérkötelék megmagyarázhatatlan. Késõn kaptam. Nyolc éves. Nem tudtam játszani vele. Vendégek voltak, ezért késtem, hallom vissza a szavait. A zenész, a tanár, a költõ. Az út szabad vándora, Földes Hobo (Szerémi) László. Zenész, színész, költõ, a hatalom ellen lázadó korszak-szimbólum.
És a költõ, színész, zenész, korszak-szimbólum Vlagyimir Viszockij. A hatvanas-hetvenes évek nem méltatott, betiltott, bezúzott, istent káromló- fohászkodó, nem diagnosztizált, alkoholba-drogba belehalt zsenije. A negyvenkét évesen oktalanul kihunyó, szavakat, gondolatokat, stílust teremtõ, üvöltõ, tiltakozó szamizdat sztár. „Válogatott mûvei” most nemrég bezzeg megjelentek. Ötszáz oldalon a Költészet Könyvtárában. Az „Emlékkönyv”-ben emlegetik CD-jét, ami nálunk is hozzáférhetõ.

A legendás gitáros-Hamlet, Marina Vlady férje, a Taganka Színház botrányos sztárja. Ma már kultusz, és nem elemzés tárgya. Szarkasztikus szerepjátékok, nyelvi fordulatok Szókincsével megkérdõjelezte a korszak hivatalos normáit. Dalai házilagos szamizdatban terjedtek a Brezsnyev-korszakban. Filmzenéjének egész darabjait vágták ki, és felmérhetetlen a betiltott versek száma. Mániás-depressziós lehetett, de megrögzött alkoholistának-drogosnak bélyegezve csak belehalhatott a szenvedélybe. Most itt figyel a szelleme.
A közönség egyetlen lélegzet. Tele a terem. A moccanatlan csendben a nagy zászló-hajú ember egyedül benépesíti a színpadot. Suttog és üvölt, mint a farkasok. Lénye betölti az estét.

Borisz Paszternak Hamlet-fordításai adnak hidat a Viszockij daloknak. Simít, döf, markol, ébreszt az ének. A hajsza szürke ragadozókra, már minket üldöz. Bennünket rémít. Elhisszük, ha nem törünk ki a tiloson át, a zászlókon túl mind meghalunk. Ez a törvény, mert a farkas nem szeghet meg hagyományt. Elhisszük, mert a gondolat teremtõ ereje örök.

Földes Hobo László örökre mágikus már, és Viszockij szenvedélye nem múlik el.

2006.04.04.

Forrás: PR Herald