| GERILLAMARKETING |
 |
|
Kutatói, a reklámos és ügyfél nézőpontok
A gerillamarketing napjaink egyik „hot topic”-ja a világon, de azért ez sem csodafegyver. A Gazdasági Rádió által szervezett „Kommunikációs Esték” keretében egy asztalhoz ült egy piackutató (Feitel Balázs, Millward Brown), két ügynökségi szakember (Barna Tamás, Republic of Art és Tóth Valentin, Avantgarde Group), valamint egy megrendelő (Szilágyi László, Rauch Hungary), hogy megvitassák: mikor érdemes gerilla eszközökkel élni?
Már maga a „gerilla-marketing” definiálása sem egyszerű, nem is beszélve ennek társairól, az underground marketingről, a buzz-marketingről vagy a vírusmarketingről. Mind a négy szakember egyetértett azonban abban, hogy a gerilla-marketing valami olyan eszköz, amely felhasználásának időpontjában újszerű, nem szokványos. Természetesen nem kell, hogy az egész világon újdonság legyen, de az adott országban vagy/és termékkategóriában igen.
Tóth Valentin, az Avantgarde Group tanácsadója szerint a gerillamarketing segíthet a megrendelők által emlegetett „minél kevesebb pénzből minél nagyobb hatékonyság” megvalósításában. Ugyanakkor Barna Tamás, a Republic of Art ügyvezető igazgatója szerint hatalmas tévedés, hogy a gerillamarketing egyben olcsó is. Az általuk készített és nemrégiben nagy médianyilvánosságot kapott „Budapest 2050” című vírusfilmen például tíz héten keresztül dolgozott egy húsz szakemberből álló animációs csapat. Tegyük hozzá, a reklám később, immáron márkázva, a Bravo megjelenítésével a kereskedelmi TV-kben is megjelent, ld. erről részletesen „Vírusmarketing – Hazai áttörés” című cikkünket: http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20060601-134609&idl=20040824-113556&id2=20040824-112751
A spot megrendelője, a Rauch Hungary ügyvezető igazgatója, Szilágyi László szerint az olyan piacokon, mint az üdítőitalé, ahol a termékek minősége és a reklámok között igazából kicsi a különbség, muszáj valami egészen újat mutatni. Ugyanakkor a célcsoport és a márka múltja is erősen meghatározza, hogy mikor használható a gerilla-marketing: a „Budapest 2050” jó egy fiataloknak szóló, Bravo márka kommunikációjára, de a Happy Day esetében már nem biztos, hogy lehetne alkalmazni.
Feitel Balázs, a Millward Brown Hungary kutatócég client service igazgatója szerint ez az egyik, aminek megválaszolásában segíthet a kutatás. A cégeknek fel kell térképezniük azokat az ún. „touch point”-okat, ahol a potenciális fogyasztó, a célcsoport találkozhat a márkával. Ez ma már nem csak a TV, az újság, a rádió vagy az ismerősökkel való beszélgetés, hanem sok minden más (alternatív) szituáció is lehet. Tóth Valentin arra hívja fel a figyelmet, hogy az Interneten maguk a fogyasztók is generálnak ilyen pontokat, például, ha blogjukban foglalkoznak egy adott márkával. Ráadásul ez a fajta „word-of-mouse” sokkal több emberhez eljuthat, mint a hagyományos „word-of-mouth”.
Ugyanakkor, ha egy vállalat dicsőítő álblogokat gyárt, mint a Coca-Cola vagy a Procter and Gamble tette, azt hamar leleplezi az online közösség.
Mind Feitel Balázs, mind Szilágyi László kiemeli, hogy azért a gerillamarketing önmagában még nagyon kevés, és csak akkor működik igazán, amikor ráharap a média, elsősorban a kereskedelmi TV-k: például a fenti esetben a Fókusz, vagy az Aktív beszámol a „Budapest 2050” filmről. Vagy egy korábbi magyar példát hozva, amikor a szőke hölgyek „azonos jogokért, bánásmódért” tüntetnek a Parlament előtt, majd már a médiával közösen vonulnak a Blondie nevű szórakozóhely elé, ahol a tulajdonos, miután megdobták egy előre bekészített tortával, mindenkit meginvitál a nyitóbulira.
Barna Tamás szerint a gerillamarketing előtérbe kerülését hozhatja a médiatörvény is, amely a kizárja a márkák mindennemű említését, megjelenését a műsorokban. Ugyanakkor egy izgalmas, márkázatlan „Budapest 2050” filmről beszámolhatnak, majd a későbbi fázisban a reklámokban feltűnhet ugyanaz a film, ezúttal már márkázva. A Republic of Art ügyvezetője hozzáteszi, természetesen lehetséges márkázott üzenetek terjesztése is a neten, ha a film például annyira jópofa, de az esetben hírként nemigen lehet bekerülni a magyar médiába.
Akárhogy is, „a gerillamarketing amennyire irreguláris, olyannyira szervezett” –, mondja Tóth Valentin.
A beszélgetés mindegyik résztvevője egyetértett abban, hogy egy gerilla-kampányt talán még jobban elő is kell készíteni, mint egy hagyományosat, itt aztán végképp nem szabad hibázni.
2006.07.18.
Forrás: PR Herald
További cikkek a szerzőtől: |
| The art of client service |
| Környezethez illesztve |
| Sereghajtóból listavezető |
| Marketing: a megkülönböztetés művészete |
| Valami Amerika |
| 1. rész: Radikálisan más |
| Gerillamarketing bölcsességek |
| A jövő honlapjai |
| Egy csodálatos elme |
| Világkörüli üzlet |
| 1. rész: Országnév-cserék |
| 2. rész: Városnév-cserék |
| Nem csak úri sport |
| Kultúra és üzlet |
| Melyik a nyerő út? |
| Országimázs a fejekben |
| A fókuszcsoportos kutatás téveszméje |
| Fejben és szívben élnek |
| Mi van mögöttük? |
| Hülye termékötletek |
| A Red Bull sikerének példája |
| Spanyol és brit imázs-építés |
| Hildreth és Walsh |
| Önállóak |
| Interjú Johannes Matyassyval |
| A product placement negyedszázada |
| Több személyiség - egyetlen színész |
| Britannia és a japán office-ladyk |
|