A nemzetközi szabályok és ajánlások, így az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye is két fontos szabályt rögzít a büntetőjogi felelősségrevonással kapcsolatban. Az egyik, hogy minden 18 évesnél fiatalabb személy speciális elbánásban kell, hogy részesüljön – mert gyermeknek számít. A másik pedig, hogy a büntetőjogi felelősségrevonás célja a segítés, a nevelés, a társadalomba való beilleszkedés támogatása és ezért nem a szabadságkorlátozással járó büntetések elsődlegesek – sőt, azokat csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig lehet alkalmazni – hanem az elterelő, a közösség előtt felelősségvállalást jelentő, helyreállító szemléletű szankciók.

–     Szükséges, hogy az, akinek bűnösségét kimondjuk, tudja és értse, hogy amit elkövetett az nem helyes?

A büntetőjogi felelősségrevonás akkor lehetséges, ha az elkövető vagy szándékosan, vagy gondatlanul követte el a cselekményt. Alapvető tehát, hogy akit bíróság elé állítunk, az fel tudja fogni, hogy miért is áll ott, értse hogy miért gondolják a többiek (felnőttek) azt, hogy ez nem helyes és tanuljon abból a visszajelzésből amit kap. Bár könnyű lenne azt mondani, hogy minden büntetés erkölcsi tanítás is egyben, igen gyakran ez a felnőtteknél sem működik: nehéz péládul egy adócsalónak a társadalom felé irányuló megvetéséről beszélni, ha úgy tudjuk, hogy igen sokan követnek el csalást az adóbevalláskor. Egy gyerektől sem várhatunk el többet, mint egy felnőttől  – sőt ha a gyermek első alkalommal egy bíró szájából fog hallani a társadalmi szabályokról, amiket megszegett – okkal feltételezhetjük, sem az eljárás, sem az ítélet nem fog döntő befolyást gyakorolni a gyerekre. Ezért fontos hangsúlyozni, a gyermekekre irányuló büntetőpolitika alapköve a megelőzés és hogy nem képzelhető el hatékony büntető igazságszolgáltatás gyermekvédelem, szociális gondoskodás, családsegítés, a gyermekjogok érvényesítése nélkül.

Az illusztráció Peter Heninz Junge felvétele (1981)

–     Az életkor önmagában elegendő ahhoz, hogy meghatározzuk ki elég érett arra, hogy felelősségre vonjuk azért, amit elkövetett?

Számos dologtól függ, hogy valaki ki mennyire érett. Egy dolog biztos: önmagában a születésnapi torta elfogyasztása nem növeli senkinél a belátási képességet, a felelősségérzetet és az erkölcsi tudást. Ebből a szempontból akár mindegy is lehetne, hogy 12 vagy 14 a büntethetőségi korhatár. De! Az érettség függ attól, hogy mennyire tudjuk kordában tartani a dühünket, a csalódottságunkat, hogyan hozzuk meg a döntéseinket és mennyire vagyunk önállóak vagy hallgatunk másokra (mások befolyására) a döntéshozatalban. De ide tartozik még sok-sok esemény is, ami életünket befolyásolta, így például hogy éltünk-e intézetben hosszabb ideig, megkaptunk-e kisgyermekként minden figyelmet és törődést, amire szükségünk volt, bántalmaztak-e vagy elhagytak-e minket.

–     Egyáltalán mi a célja a büntetőjogi eljárásnak? Megértetni a gyerekkel mi helyes és mi nem? Erkölcsi leckét adni? Megvédeni az ártatlanokat?

A büntetőeljárás célja nem lehet a bűnösség kimondása, mert az megbélyegző és ezzel olyan helyzetbe hozza a gyermeket, ami megnehezíti a társadalmi helyzetét. Ezért is fogalmaz úgy a büntető törvénykönyvünk, hogy a cél (a bűnmegelőzésen túl, ami általában célja a büntetésnek) a társadalmi reintegráció és a nevelés.

A büntetőeljárás eredményeként nem lehet olyan szankciót alkalmazni, ami ellehetetleníti a gyermek tanulását, elszakítja kortársaitól, hátrányban hozza a munkaerőpiacon és így élethossziglan nehezített, kiszolgáltatott helyzetet eredményez.

Nem tekinthetem egyszemélyben felelősnek a gyereket egy olyan helyzetért, ami mögött sok felelős személy, rendszer fellelhető:

–       ha bántalmazták, de nem kapott segítséget,

–       ha családja tartósan küzd a fennmaradásért és a társadalomban maradásért de esélyük sincs megélhetésüket munkaviszonyból biztosítani,

–       ha kudarcos volt az iskolai teljesítménye, de nem figyeltek oda rá, hanem elkönyvelték butának,

–       ha a családjában nem kapott kellő figyelmet vagy nem ismerik el olyannak amilyen és ezért keresett magának egy bandát, ahol elfogadták.

–

Megannyi tipikus élethelyzet a bűnelkövetésre – megannyi történet, ami azt támasztja alá, a jog és a büntetés alkalmatlan eszköz arra, hogy a gyereknek a megfelelő üzenetet eljuttassuk. Felelősségvállalásra, jóvátételre és megbékélésre van szükség. Egymás és a jog tiszteletére. Ez a jövő. Nem pedig a szürke hamukereszt a homlokon és a szobafogság.

Villámkutatás néven új online piackutatási szolgáltatást vezetett be a KutatóCentrum: a két kérdésből álló felmérés eredményei az adatfelvételtől számítva akár 2 munkanapon belül rendelkezésre állnak, általánosíthatók az internetezőkre vagy témától függően akár a teljes lakosságra is.

A megoldást hatékonyan alkalmazhatják többek között a kommunikációs szakemberek, akik számára a gyorsaság jelentheti a legfőbb előnyt: az aktuális témák kapcsán is rendkívül rövid idő alatt érhetnek el piaci információkat.

Barcza Enikő, a KutatóCentrum vezetője

„– Több ügynökségi- és médiapartnerünk kérésére végeztünk már hasonló gyorsfelméréseket, és az eredmények nagyon meggyőzőek: a tapasztalatok szerint egy kutatási adatokkal megtámogatott kommunikációs anyag akár háromszoros megjelenésszámot is eredményezhet – nyilatkozta Barcza Enikő, a KutatóCentrum vezetője. – Tulajdonképpen ezek a sikeres projektek hívták életre az új termékünket.”

Az omnibuszkutatásokat is kiválthatja

A szolgáltatás elsősorban olyan cégeknek lett kifejlesztve, amelyek eddig nem tudták kiaknázni a piackutatás előnyeit a nagy időigény, vagy a magas költségek miatt. Emellett a nagyvállalatok esetében is gyakran előfordul, hogy éppen nincs idő vagy lehetőség egy omnibuszkutatásban való részvételre. Az ilyen esetekben remekül használható az új megoldás: a Villámkutatás keretein belül költséghatékony módon, de önállóan is kutathatják az őket érdeklő kérdéseket.

A módszert elsősorban kommunikációs és pr-célú kutatásokra alakította ki a KutatóCentrum, de alkalmazható attitűdök, motivációk és vélemények feltárására, célcsoport meghatározására is. A válaszok a kitöltők demográfiai jellemzőivel együtt kerülnek elemzésre, ennek köszönhetően lehetőség nyílik az adatok nem, korcsoportok, végzettség, településtípus és régió szerinti vizsgálatára is.

Az illusztráció Bergendy Péter: „A vizsga” című filmjének egy jelenete.

A retró-divat követőinek nincs sok közük azokhoz, akik visszasírják a kádári időket, és generációsan is jócskán különböznek azoktól, akik valóban nosztalgiával, méghozzá iróniamentes nosztalgiával gondolnak a múlt rendszerre. A nosztalgiázók írója szerintem Moldova György lehet, a retrózóké pedig inkább Garaczi László. A különbség tehát elég nagy.

Ezért nem tartom teljesen jogosnak a ma már retró-klasszikusnak számító „Csinibaba” című Tímár Péter film elleni kifogásokat.

A bírálók szerint az 1963-ban játszódó film túlságosan idillikus képet ad a Kádár-korszakról, nosztalgikusan megszépíti, és ezzel felmenti az államszocializmust.

(Lehet persze, hogy vannak olyan nézők, akikhez csak a film nosztalgikus múltszemlélete jut el.)

Én mégis inkább azt gondolom, hogy a film épp a nosztalgia és az irónia együttes jelenléte, sőt a nosztalgia ironizálása miatt tekinthető paradigmatikus retró-filmnek.

Nánay Bencével értek egyet, aki a rémuralmi rendszer ironizálásának példájaként azt a jelenetet emeli ki, amelyben két volt ávós a régi razziákra emlékezve azt énekli szerelmesen, hogy „különös éjszaka volt, csak a miénk volt a sziget”.

Ez a giccsben fürdőző dalbetét ugyan a Kádár-korszak félretett ávósainak nosztalgiáján gúnyolódik, de a múlt rendszer iránti politikai nosztalgia paródiájának is tekinthető.

A retrónak nevezhető múltszemlélet egyes elemei számos kortárs regényben feltűnnek. Esterházynál a „Harmonia Caelestis”-ben, Kukorellynél a „TündérVölgy”-ben és a „Rom”-ban, Zilahy Péter: „Az utolsó ablakzsiráf”-jában, Dragomán György, vagy Tóth Krisztina elbeszéléseiben. E művekben azonban a retró ironikus nosztalgiája csak múltszemléletük egyik, de korántsem elsődleges eleme.

Garaczi László: „Pompásan buszozunk!” (Jelenkor) és Németh Gábor: „Zsidó vagy?” című regényeiben viszont az előbbieknél tisztábban jelenik meg a retró-múltszemlélet és eléggé meghatározó ahhoz, hogy Kádár-retró regényeknek nevezzük e műveket.

A retró persze nyilvánvalóan nem irodalomtudományos fogalom, hanem egy kortárs kulturális jelenség, vagy egyszerűen egy divatjelenség elnevezése. Akkor van értelme irodalmi művek elemzésébe bevonni, hogyha nemcsak néhány külsődleges jegyre tudunk rámutatni a segítségével, hanem találunk olyan poétikai sajátosságokat is e regényekben, amelyek összefüggésbe hozhatók a retró-hullám általánosabb kulturális jelenségével.

Garaczi és Németh regényei a memoár, a vallomás és az önéletrajzi regény műfajainak újraírásai, újraértelmezései. Az önéletrajzi fikció műfaji tradíciói alapján azt mondhatjuk, hogy e regényekben a gyerekkor felidézésének célja a hajdani és a mostani én azonosságának helyreállítása volna. Az elfolyó idő eróziójával szemben kellene megalapozni az én időnek ellenálló stabilitását. Nem térek ki most arra, hogy a Garaczi-féle, posztmodernnek tekintett regények hogyan bánnak el ezekkel a modernista műfaji konvenciókkal. Az efféle kérdések tárgyalását a magyar irodalomkritika jelentős része elsődleges feladatának tartja, felesleges tehát most a műfaji tradíciók dekonstruálásának kérdésénél hosszasan időzni.

A retró szempontjából az a fontos számunkra, hogy e regényekben a gyerekkori én nosztalgikus, identitáskereső felidézése az elbeszélésben együtt jár a gyerekkor világának nosztalgiaellenes, eltávolító ironizálásával.

Ezek a művek tudatosítják, hogy a Kádár-korszak világa a közösségi emlékezetben sokkal nagyobb ütemben távolodik tőlünk, mint a naptárilag mérhető időben. A már sokkal inkább történelmiként, mintsem személyesként érzékelt múlt távolodása viszont épp ellentétes az önéletrajzi narratíva természetes törekvésével, azaz a gyerekkor és a jelenkor ideje közötti távolság csökkentésével. E regények legfőbb poétikai feszültsége abban van, hogy a saját, személyes élettörténeti múlt helyreállítását roppant mód megnehezíti a történelmi idő közbeékelődő cezúrája.

A történelmi idő megjelenése kettéválasztja, távolítja egymástól a gyerekkori és a felnőttkori én világát.

A „Zsidó vagy?” és a „Pompásan buszozunk!” azért tűnnek számomra a Kádár-korszak hiteles szépirodalmi elbeszéléseinek, mert kompromisszum nélkül egyszerre próbálják meg érvényesíteni ezt a két, egymással ellentétes időszerkezetet. Nem csökkentik a két politika-, illetve társadalomtörténeti korszak különbségét, pedig ez az önéletrajzi narratíva elemi érdeke volna.

A Kádár-korszak világának távoltartására használt legfőbb eszközük az irónia. A múlt rendszer világát például egy olyan gyerek nézőpontjából mutatják be, aki még csak alig-alig érti ezt a világot. A komikus gyerektörténetek régi fogása ez, a felnőttes kifejezések azonnal értelmetlenné és nevetségessé válnak a gyerek szájában. Ilyenkor merülhetnek fel olyan kérdések, hogy akkor a Vera néni a napköziből népellenség, avagy népbarát, hogy vajon így néz-e ki egy hőbörgő ellenforradalmár és egy nyilasterror csőcselék?

És amikor majd Vera néni férje hazajön Kanadából, akkor biztos vissza fogja állítani a karvalytőkét.

A „Pompásan buszozunk!”-ban leginkább a gyerek szedi fel a korabeli nyelvi világ szavait, de azért jól érezhető a jelenbeli felnőtt elbeszélő egzotikumokat gyűjtő szorgalma is, például amikor a gyerek tudatfolyamában jelennek meg ilyen idézetek „– Törekedj teljességre a népi demokráciák bélyegeinek gyűjtésében!”

A „Zsidó vagy?”-ban a felnőtt elbeszélő gyűjti és mutatja fel a nyelvi archaikumokat, amelyeket a kurziválás, sokszor pedig az úgynevezett szó emel ki a szövegből: „úgynevezett házmesterkislány”, „úgynevezett gyermeküdültetés” „úgynevezett konyhás-néni” „táborkrém” stb.

Ezzel az elidegenítő, múltat eltávolító gesztussal helyezi vissza az elbeszélő a szóleleteket a hajdani gyerekkort környező világba.

A Kádár-korszak gyerekkori világát gondosan csupa olyan tárggyal rendezik be, amely azóta eltűnt a mindennapi életünkből.

Garaczi különösen odafigyel a részletekre: a faros Ikarusz például a Kádár-retró egyik legfontosabb, kissé már el is használt kultusztárgya: Koltai Róbert filmjei úgyszólván elképzelhetetlenek nélküle, a retró ízléssel berendezett elbeszélt világoknak kötelező eleme. A „Pompásan buszozunk!”-ban is egy ilyennel buszoznak pompásan az osztálykiránduló gyerekek, de az elbeszélő lakberendezői műgondját jellemzi, hogy külön kitér a busz hűtőrácsának feltekerhető bőrvédőjére is.

Kiállított fotóra emlékeztet ez az emlékkép is: „Szokol hátuljára gumizott laposelemek”.

Az utcai berendezések vagy a női divat leírásakor ugyanaz az elbeszélői tekintet élvezi a látványt, amely Papp Gábor Zsigmond: „Budapest retró” című dokumentumfilmjére jellemző: „Teddiber bundás nő ocelot utánzatú kalapban…”

„Tüllhálós és habanyag csipketáskát lóbálnak a nőcik, a szegényebbek karján lemosható fröccsöntött szatyor. Német gyártmányú alumínium kasztnis automatasorok a troli-megállóban…” neonmaci-fej a presszó homlokzatán, „Gastrofol alumínium-tálcás készétel – generálszafttal…” gépi tarhonya, jaffafagyi, patkó pénztárca.

Háromszögletű stanicliba mért sült-gesztenye.

Ezek a kiemelt szavak és tárgyak mintha egy holt nyelv régészeti leletei, írásos emléktöredékei volnának. Az elbeszélő úgy bánik velük, mint egy gondos muzeológus: gyűjti őket, kiemeli őket környezetükből, néha magyarázatokat fűz hozzájuk, kicsit büszkélkedik is velük.  A szövegben kiemelt szavak kollekciója leginkább a Néprajzi Múzeum műanyagtárgy-gyűjtő akciójához hasonlít. A hatvanas-hetvenes évek, mondjuk így, műanyagipari termékeit, mindennapi használati tárgyait nemcsak kiállították a Múzeumban, hanem csatolták a hajdani tulajdonos, azaz az adományozó személyes kommentárját, a tárgyhoz fűződő történetét is.

A Néprajzi Múzeum honlapja ennek köszönhetően több retromániásoknak fenntartott oldalról is elérhető.

A gyűjtés logikájának kedvez a lineáris narratív szerkezet mozaikos, mellérendelő széttördelése: a „Pompásan buszozunk!” és a „Zsidó vagy?” megkíméli az olvasót a lineáris történetmondás unalmától. Deák Dániel a Viasat 3-csatorna által leporolt és újra sugározott „Linda” filmsorozat nézői beállítódásáról írja azt, hogy nyilvánvalóan nem a történet miatt nézik újra a filmsorozatot a retro-mániás nézők.

Sokan például csak a klipp-szerűen megcsinált főcímet nézik meg, a csomagolás érdekli őket, maga a történet legfeljebb a történetmondás esetlenségei miatt, a dramaturgiai malőrök és az anakronisztikusan lassú akció miatt lehet számukra érdekes. Ahogy Deák írja, „úgy veszem észre, ezek [ti. a narratív hibák] senkit sem zökkentenek ki a szórakozásból: a retró-sorozat befogadásakor nem az elbeszélésre figyelünk, sokkal inkább a különböző fétisekre és védjegyekre – amelyek közé akár a korszerűtlen narráció hibái is beletartozhatnak.”

A KÁDÁR-ABSZURD

A retró-szemlélet elterjedtségéhez hasonlóan a Kádár-korszak abszurditásának felmutatása is gyakori fogása a korszakot feldolgozó szépprózai műveknek. Ám itt is csak két olyan műre térek ki, amelyekben az abszurditás kiemelése a múltszemlélet legfőbb jegye, sőt az abszurd a regények műfaja. Grendel Lajos a rendszerváltás óta egy egész regényciklust írt Abszurdisztánról. Ennek a ciklusnak legutóbb megjelent művét, a Mátyás király New Hontban-t fogom az alábbiakban vizsgálni, de előtte kitérek Csaplár Vilmos: „Igazságos Kádár János” című, immár harmadszor kiadott, bizonyára sok példányban elkelt művére is.

Ha más nem, már csak az is indokolja e két mű együttes tárgyalását, hogy mindkettő a Mátyás király mesékre játszik rá, a mesék gyermeki naivitását fordítja ki a maga álnaiv korszakparódiájában. Csaplár regényében az igazságos első titkár elvegyül a nép között, mert szereti népet és szeretné közvetlen közelről megismerni a nép búját-baját. Álruhát ölt, hogy fülön csípje a rosszban sántikáló ultrabalos világforradalmi PB-tagokat – Biszku Bélát és Komócsin elvtársat – vagy, hogy megleckéztesse a nyugatmajmoló, „kovácselvtási vágyakat” kergető Czinege Lajost.

A regény meglehetősen egysíkú és könnyen dekódolható példázatot mond el a jóságos Kádár apánkról kialakult közfelfogásról. E közfelfogás szerint Kádár állt középen, még mindig jobban jártunk vele, mint a sztálinistákkal, ő mégiscsak a nép jólétét akarta és bizony az ő rafinált eszén nehéz volt túljárni. A regény néha nagyon jó érzékkel mutatja meg a Kádár-korszak abszurditását. Ilyen például a felülről generált tudományos viták regénybeli újrajátszása, az állami tömegtájékoztatás közvélemény-befolyásoló mechanizmusának rajza vagy az írószövetségi szekér-táborosdi paródiája. A múlt rendszer áldemokratikus közéletét az ezredforduló demokratikus közéletéből visszatekintve mutatja be, és a kettő közötti különbségben jön létre az abszurd és az irracionális, mint a normálistól való eltérés. Nem térek ki most azokra a helyekre, ahol az irracionalitást csak a népmeselogika szolgáltatja, anélkül azonban hogy ez a logika érintkezne a korabeli világ anyagával. Ilyenkor az abszurditás hatásmechanizmusa üresjáratban dolgozik, és az írói fantázia erőltetésének, túlhabzásának tűnik.

Csaplár regénye a Kádár-nosztalgia parodisztikus bírálata. Ez egészen más múltviszonyulás, mint a retróra jellemző ironizált nosztalgia. A retró múltidézése a jelen múltra irányuló igényéből fakad, még akkor is, ha sok esetben ebből a múlt-igényből csak az elmúlt világ felszíni, komikus, divatjamúlt jegyeinek a megragadására futja.

Csaplár Kádár-abszurdja viszont izolálja a múlt rendszert, a kimondatlanul is normálisnak tételezett jelen ellendarabját hozza létre. Az elbeszélő nem résztvevője az elbeszélt világnak, tökéletesen immúnis azzal szemben, fel sem merül, hogy ennek a múltnak bármi köze lehetne a saját, személyes múltjához. Ezért is hat eléggé szerencsétlenül, hogy a regényben azt a kisfiút, akit tizenegyedik születésnapján a jóságos Kádár elvtárs elvisz a Politikai Bizottság ülésére, úgy hívják, hogy Csaplár Vilmos.

Grendel Lajos regénye: a „Mátyás király New Hontban” egészen más léptékkel méri a történelmet. Az abszurd itt is, mint a műfaj jobb hagyományaiban általában, általános léthelyzetet jelent vagy legalábbis regionális, közép-európai léthelyzetet. A történelem nem képes felszámolni az abszurditást. Grendel újabb regényeinek világa épp ezért Abszurdisztán, függetlenül attól, hogy éppen „Csehszlovákiának” vagy „Szlovákiának” hívják-e ezt a vidéket.

A regény egyik főhőse, Király Mátyás kisvárosi, hajdan teljhatalmú párttitkár, aki – a kilencvenegyes Gorbacsov elleni puccskísérlet hírére –, elérkezettnek látja az időt a helyi kommunista restaurációra. Eközben kissé megbolondul és éjszakánként új példaképének, Mátyás királynak a kinyilatkoztatásait hallgatja. Végül önmagát tekinti Mátyás királynak és régi elvtársaiból Comitét szervez, hogy előkészítsék a hatalomátvételt. A komikum egyik fő forrása az, ahogyan a régi pártállami reflexek szerint szervezkedő öregek megpróbálnak érvényesülni egy számukra tökéletesen érthetetlenné vált világban.

A másik történetszál, a friss, a rendszerváltás utáni, még gengszterek uralta vadnyugati kapitalizmus zavarosát mutatja be. S bár a pillanatnyilag még együtt élő két világ homlokegyenest ellenkező szabályok szerint működik, abszurditásukban mégis teljesen hasonlóak egymáshoz. A Grendel-regények humora abban van, hogy ezt a meglehetősen komor világképre alapozott világot ismerős, saját világként tudják bemutatni. Abszurdisztán a viszolyogtató és mulatságos otthonosság világa.

Grendel regényeiben az abszurd úgy keletkezik, hogy a taszító vagy nevetséges, de mindenképp idegenszerű világban elkezdünk a saját múltbéli vagy jelenbéli világunkra ráismerni. Ráeszmélünk, hogy ez a világ még mindig otthonos számunkra. Ez a múlt-viszonyulás azonban megintcsak látszólag hasonlít arra, ami a retróra jellemző, valójában azzal épp ellentétes: mert igaz ugyan, hogy a retró is a csúf, a kínos, a nevetséges, a bizarr felidézésében lel valami ismerősre, valami sajátra, de a retró azért tudja a múltat játékosan, könnyeden és ironikusan kezelni, mert tudatosította a múlt és a jelen elválasztottságát. A retrónak az irónia melletti másik összetevője, a nosztalgia épp a múlt távolodásának tudatából származik. Grendelnél viszont összefolyik a múlt és a jelen, a két világ azonos az abszurditásban, humora pedig azért zavarbaejtő és komor, mert nem szabadulhatunk meg a múlttól a nevetéssel.

Grendelt olvasva önmagunkon is nevetünk, amikor a múlton nevetünk.

(Elhangzott: Az 1956-ról szóló Irodalomtörténeti Konferencián.)

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola kutatói átfogó tanulmányt készítettek a pénzügyi világválság társadalmi kommunikációjáról. A tanulmány szerint a pénzügyi világválság kommunikációja Magyarországon első megjelenésétől fogva azonnal a politikai csatározások retorikai terepévé és eszközévé vált. A hivatalos kommunikáció 2008. október 10-ig tagadta vagy bagatellizálta a pénzügyi világválság veszélyeit, majd egy száznyolcvan fokos fordulattal látványos válságkommunikációs offenzívába kezdett. A politikai érdekek és szándékok rendre felülírták a válsághelyzet korrekt bemutatásának szempontjait. Sok szakmai véleményformáló és médium is jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket és nem fordított kellő figyelmet a válság várható hétköznapi hatásainak ismertetésére, a lakosság felkészítésére. Komoly aggályokat vet fel, hogy a polgárok olykor megtévesztő tájékoztatást kaptak az országban kialakult helyzetről, ami gátolhatta őket abban, hogy kellő időben, önálló és felelős döntéseket hozzanak saját egzisztenciális ügyeikben.

A kutatást irányító Perlaky-Papp József portréfotóját Bíró András készítette.

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kommunikációs Elemzések Központjának a 2009-ben megjelent, több mint 200 oldalas tanulmánya többek közt azt vizsgálta, mikor és milyen képet, percepciókat közvetítettek a közszereplők és a médiumok a pénzügyi világválságról a lakosságnak. A tanulmány szerint a Fidesz már jóval a pénzügyi világválság Magyarországra történő „berobbanása” előtt is aktívan próbálta bevinni a válság témakörét a hazai közvéleménybe. Ám 2009 augusztusban és szeptemberben többnyire még az ellenzéki párt sem a közelgő pénzügyi világválságról beszélt, hanem egy olyan szociális és gazdasági krízisről, amelynek előidézéséért Gyurcsány Ferenc elhibázott gazdaságpolitikája a felelős. A Fidesz a pénzügyi világválság magyarországi megjelenése után is konzekvensen azt kommunikálta, hogy a nemzetközi krízis nem okozója, hanem csupán leleplezője volt Magyarország államcsőd közeli helyzetének. Bár a válság okainak és az azért viselt politikai felelősségnek a megítélésében komoly eltérések mutatkoztak a pártok álláspontjai között, a pénzügyi világválság és a specifikusan magyar, belpolitikai, szociális és gazdasági válság szeptember végétől szorosan összekapcsolódott az SZDSZ és az MDF kommunikációjában is.

Ugyan sok hazai véleményformáló és sajtóorgánum jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket, a BKF tanulmánya szerint 2009 augusztusban és szeptemberben már több szakértő és médium figyelmeztetett a pénzügyi világválság közeledtére. A válság tehát nem érhette teljesen váratlanul a döntéshozókat, legalábbis nem úgy, ahogy az egy, általuk előszeretettel emlegetett természeti katasztrófa esetén történik. A kormány egészen október 10-ig mégis többnyire hallgatott a válságról, ehelyett arról beszélt, hogy két év sikeres kormányzásának köszönhetően az ország „túl van a nehezén”, 2009-re gyorsul a gazdasági növekedés és erősödik a jólét.

A válságkezelők felelősségét súlyosbítja, hogy 2009. október 10-ig nem egyszerűen ignorálták a közelgő pénzügyi világválság veszélyeit, hanem olyan nyilatkozatokat is tettek, amelyek gátolhatták a lakosság tisztánlátását. A tanulmány emlékeztet rá, hogy Gyurcsány Ferenc csak szeptember 26-án foglalkozott először érdemben a pénzügyi világválsággal, amikor kijelentette, hogy annak összes következménye a teljes magyar pénzügyi rendszerben nem haladhatja meg az egy-kétszer tízmilliárd forintot. Mint később kiderült, megalapozatlan „kincstári optimizmus” fűtötte át több felelős állami tisztviselő és szakértő megszólalásait is, akik az európai konjunktúra romlása ellenére 2008 második felére nagyon gyors, 3-4 százalékos, 2009-re pedig 3 százalék körüli GDP növekedést prognosztizáltak, bagatellizálták a pénzügyi világválság magyarországi hatásait, jelentős késéssel reagáltak az egyre gyorsabban romló hazai helyzetre, vagy a válság gyors, egy-két hónapban mérhető lefolyását jövendölték. Eközben sok bank még október elején is egyre-másra reklámozta kedvezőbbnél kedvezőbb hitelfelvételi konstrukcióit. Komoly aggályokat vet fel, hogy mindezek alapján a polgárokban a biztonság hamis illúziója alakulhatott ki, és emiatt sokan akár elhibázott pénzügyi, befektetési döntéseket is hozhattak (pl. hitelfelvétel, jelzálog, ingatlan adásvétel, pénz- és tőkepiaci tranzakció stb.)

A BKF elemzése szerint a válság kommunikációjának hazai ellentmondásosságát, fáziskésését az is magyarázhatja, hogy a pénzügyi világválság egy politikai kommunikációs hadjárat kellős közepébe robbant bele. Ebben a folyamatban az egyik politikai tábor arra koncentrálta kommunikációját, hogy a mélyülő válság miatt az ezért felelős kormánynak azonnal le kell mondania, a másik pedig épp ellenkezőleg, hogy az ország sikeresen túljutott a nehezén, és ígéretes jövő küszöbén áll. A kormány kommunikációja az utolsó pillanatig kínosan került minden olyan témát, amely a Fidesz „válságretorikáját” bármilyen módon legitimálhatta volna, később pedig fő erőit arra összpontosította, hogy a kabinet válságkezelésének sikerességét demonstrálja, és a Fideszt egy destruktív politikai erő pozíciójába szorítsa bele, – állapítják meg a BKF tanulmányának szerzői.

A téma szinte azonnali „átpolitizálása”, a megszámlálhatatlanul és követhetetlenül sok válságkezelő program, javaslat és bejelentés, a kormányzati tájékoztatásban eluralkodó paternalizmus, a főként makrogazdasági és pénzügytechnikai szakkifejezések tömkelege, az egyik helyről a másikra röpködő százmilliárdok, az „optimista” és „pesszimista” megszólalásokban tapasztalható markáns eltérések, sőt, az egyes közszereplők más-más időpontban elhangzott nyilatkozatain belül is érzékelhető ellentmondások, a média érdeklődésének hektikussága, továbbá az időbeli elcsúszás a kommunikáció és több fontos reálfolyamat között nem segítette elő, hogy a lakosság kellő időben világos, közérthető és pontos képet kapjon a fejleményekről és a válságnak a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásairól, következményeiről.

Ez a kutatás rendkívül fontos, hiszen a válsággal kapcsolatos percepcióinkat többnyire a társadalmi kommunikáció rendszere alakítja. A vizsgált időszak óriási hatást gyakorolt a társadalom egészére, többek közt Gyurcsány Ferenc és kormányának sorsára, és hűen tükrözte a hazai társadalmi kommunikáció szinte minden problémáját. Egyben rámutatott a szavak és a nyilatkozók óriási felelősségére is, a kommunikációs szakértelem és etika óriási társadalmi jelentőségére, és a tanulságokat közvetlenül átvisszük a kommunikáció oktatásába is – fogalmazott Dr. Vass László a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora.

A több mint 200 oldalas tanulmányt a BKF Kommunikációs Elemzések Központjának kutatói állították össze a 2008. augusztus 1. és 2009. január 1. között megjelent közszereplések és sajtótudósítások felhasználásával. A szakértők egy külön erre a célra kifejlesztett módszertan segítségével összesen 338 kommunikációs aktor (közszereplő személy és szervezet) összesen 925 megszólalását (eredeti beszédét, interjúját, nyilvános szerepléseit, sajtóanyagait, saját készítésű vagy saját név alatt megjelenő írásait, valamint honlapjaikon, blogjaikon közzétett anyagait) vizsgálták át és elemezték. Emellett az Observer Magyarország Kft. közreműködésével, a szerzők 84 hazai sajtóorgánum (országos televíziós csatornák és rádiók hírműsorai, országos és vidéki nyomtatott sajtó, on-line hírportálok) 11.879 darab, a vizsgált időszakban a válsággal kapcsolatban megjelent tudósítását dolgozták fel.

Magyarországon ez volt az első átfogó, tudományos igényű próbálkozás arra, hogy közügyek társadalmi kommunikációjának folyamatát vizsgálják.

A BKF kutató-elemző tevékenységének újszerűsége abban áll, hogy egy-egy kiválasztott, aktuális közüggyel kapcsolatosan a társadalmi percepciók alakításának, formálásának folyamatát, törvényszerűségeit teszi empirikus vizsgálata tárgyává.

Ha beleolvasunk a legtöbb marketinges könyvbe, vagy megkérdezünk egy átlagos vállalati marketingszakembert, mi kell egy új márka sikeres piacra vételéhez, általában azt fogjuk hallani: alapos piackutatás. Lehetőleg fókuszcsoportos, ahol mélységeiben ismerhetjük meg az emberek véleményét. Tényleg ez lenne a kulcs? Hát nem. Sőt, a kutatás egy valóban innovatív márka bevezetésekor sokszor tévútra visz. A kvantitatív kutatással legtöbbször az a baj, hogy a múltra vonatkozik. Megtudhatjuk belőle, hogy mit tettek eddig a vásárlók, de nem tudjuk meg, hogy mit fognak tenni ezután, így ez egy új márka bevezetésekor nem sokat segít.

A másik probléma, hogy néha akkora adatmennyiség gyűlik össze, amit lehetetlen is elemezni. A kutatókat ugyanis igen gyakran oldalszámra fizetik. Állítólag amikor Amerikában egy tanácsadó csapat elkérte volna a P&G egyik márkamenedzserétől a felméréseket, a következő választ kapta: „Több számítógépünk van tele ezekkel. Hogy szeretnék? Őszinténszólva olyan sok kutatásunk van, hogy nem is igazán tudjuk, mit csináljunk vele.”

A fókuszcsoporttal sem feltétlenül járunk jobban. Az egyik gond ezekkel, hogy a laikus szemlélődőkből marketingszakértőket farag. Valljuk be, az átlagembert nem igazán érdeklik a mélyebb összefüggések. Gondolatai általában a pénz, a szex, a pletykák és a testsúly körül forognak. Egy átlagos fogyasztó életéből maximum tíz percet tölt azzal, hogy mondjuk, a fogkrémről gondolkodjék. Ez pedig jóval kevesebb, mint egy kétórás fókuszcsoport vizsgálat, ahol ráadásul olyan részletekbe menően kérdezik szegény vizsgálati alanyokat, amilyen mélységben még soha életükben nem elmélkedtek a fogmosás rejtelmeiről. Ilyenkor az emberek két órára márkamenedzserré válnak. Szinte maguknak érzik a márka bevezetését, boldogok, hogy tanácsot adhatnak másoknak. Mindez ahhoz vezet, hogy:

1. Racionális indokokat keresnek az irracionális helyett. Meg akarják magyarázni a dolgokat, pedig az életben a legtöbb márkaválasztásukat érzelmi alapon hozzák.

2. Viselkednek a többi csoporttag és a moderátor előtt, megjátsszák magukat.

3. Hazudnak. Mondhatnánk persze ezt szebb szóval is, de valójában erről van szó: mondjuk úgy nyilatkoznak, hogy megvennének valamit, pedig nincs is rá pénzük.

Robert Eckert, a Mattel vezérigazgatója - munkatársai körében

A fentiek miatt a fókuszcsoportok eredményei gyakran félrevezetnek. Néhány érdekes példa erre:

Egy nagy élelmiszeripari cég egy adagolófecskendős szörpöt kívánt a piacra dobni gyerekeknek. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy kis pisztolyt, amivel a szörpöt a vízbe lehet lőni. Úgy gondolták, mindezt tesztelik néhány fókuszcsoporton, hogy kiderítsék az újdonság várható fogadtatását. A csoportfoglalkozások során a gyerekek annak rendje és módja szerint szépen befecskendezték poharukba a koncentrátumot. Otthon viszont a kis gézengúzok egyszerűen nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és a színpompás szörppel inkább padlót és falat dekoráltak. A szülők panaszáradatának hatására aztán hamarosan le kellett állítani a márka forgalmazását.

1993-ban a Mattel arról kérdezte az 5-6 éves lányokat, hogy miként nézzen ki Barbie pasija, azaz milyen az ideális Ken? A kislányok véleménye alapján aztán megalkották a hálós pólójú, bíbor bőrmellényes, fülbevalós figurát – amit a megkérdezettek nyilvánvalóan a TV-ben, videoklipekben látott figurák alapján raktak össze. Csakhogy a szülők ezt nem igazán akarták megvenni, mert az „Új Ken”-ről rövidesen mindenki „Meleg Ken”-ként beszélt – mindenki alatt a CNN-t, a New York Times-t, a People-t és a Jay Leno Showt értve. Még a „The Stranger” meleg magazin is azt ünnepelte, hogy Ken végre bevallotta, ő is a fiúkhoz vonzódik.

A fókuszcsoportokon a Pittsburgh Ballerina cím sokkal jobban tetszett a résztvevőknek, mint a Flashdance. A rendezőnek és a producernek azonban volt mersze bevállalni az utóbbit, ami aztán a mozik jegypénztáránál már kiválóan teljesített.

Az egészséges táplálkozás előtérbe kerültével három gyorséttermi cég is elgondolkodott ilyen termékek piacra dobásán. A fókuszcsoportok odavoltak a Kentucky Fried Chickennél kapható bőr nélküli csirkéért, az alacsony kalóriatartalmú McDonald’s hamburgerért (a McLeanért) vagy a Pizza Hut alacsony zsírtartalmú pizzájáért. Az éttermekben viszont már nem ezeket rendelték.

A Campbell „Souper Combo”-ja (leveskombi, egy Campbell konzervleves és mellé egy szendvics) remekül szerepelt a fókuszcsoportos teszteken. Még a kezdeti eladási eredmények is jók voltak, aztán egyik napról a másikra senki nem vette a terméket. A fogyasztók ugyanis rájöttek, hogy a „Souper Combo” minden kényelme ellenére finomabb és sokkal olcsóbb a hagyományos út: egy külön leveskonzervet megmelegíteni és a szendvicset saját maguknak elkészíteni.

A Red Bull minden megelőző felmérése azt mutatta, hogy ilyen termékre nincs igény. A vakteszteket végző kutatócég szerint „eddig egyetlen új termék sem bukott ekkorát ezen a teszten”. A fakó, seszinű ital „egyáltalán nem gusztusos” minősítést kapott. Sűrű, szinte nyúlós állagát és ízét „gusztustalannak” értékelték. Kicsit pozitívabban bírálta bevezetésekor a BevNet internetes szaklap, ami az italnak a nagylelkű D+ minősítést adta, miszerint az „olyan, mint a köhögés elleni szirupba kevert olvasztott gumicukor”. (A D+ a magyar 1-5-ös skálán nagyjából az elégségesnek felelne meg.) A „serkenti a testet és a lelket” koncepció a fókuszcsoportok szerint a legjobb szándékkal is jelentéktelennek mutatkozott. Aztán a márka mégis az elmúlt időszak egyik kiugró sikere lett.

A négykerék-meghajtású terepjárók divatját racionálisan nem indokolja semmi. A felméréseken ez az ötlet rendszeresen megbukott. Ma viszont egyre gyakrabban vesznek ilyen autót – pedig a 4×4 tulajdonosok kevesebb, mint 10%-a hagyja el a járt utat járatlanért, és használja legalább néha az autót terepen.

A fókuszcsoportok során a Mini Cooper amerikai bevezetését röhejesnek tartották a megkérdezettek, azt fejtegetve, hogy nem érdekli őket egy ultra kicsi kocsi, és inkább maradnak nagy terepjáróiknál. Aztán amikor mégis piacra dobták, óriási sikert aratott, és ma hónapokig kell várni egy-egy ilyen autóra a kitartó vásárlóknak.

Sajnos a marketingesek nagy része bonyolult kutatások alapján akar döntést hozni egy új márka bevezetéséről vagy épp az azt támogató kampányról. „A tanácsadók (…) irreálisan sok időt és pénzt fektetnek az állandó adatelemzésre. A legtöbb hatásos kampány egy egyszerű ötletre épül, nem pedig hosszas kutatások végeredményére” – írják Trout és Rivkin „Az új pozicionálás” című könyvükben.

Ha csak és kizárólag a kutatási eredmények alapján hoznánk döntést egy-egy új márkáról, akkor az sok esetben megakadályozná a nagy ötletek piacra jutását. „Elképzelhető-e, hogy egy fókuszcsoport ösztönözte volna a személyi számítógép, a fénymásoló, a mobiltelefon, az elektronikus digitális titkár, a faxkészülék vagy bármi ehhez hasonló létrejöttét?” – teszi fel a kérdést Harry Beckwith „Eladni a láthatatlant” című bestsellerében. És fordítva: az átlagos kutatások átlagos eredményei az átlagos ötleteket támogatják.

Az emberek nem tudják, mi minden lehetséges a jövőben, azért felesleges őket összezavarni az erre irányuló kérdéseinkkel. Henry Ford, a T-modell megalkotója jó száz éve a következőket mondta: „Ha megkérdeztem volna az embereket, mire van szükségük, azt mondták volna, hogy gyorsabb lovakra.” Ugyanezt jelentette ki Morita Akio, a Sony vezére is: „A tervünk az, hogy vezessük a tömeget. Ők nem tudják, mi lehetséges.”

A több éve tartó trend folytatódni látszik az Amerikai Egyesült Államokban: a pr-hatékonyságmérési módszerek közül a hosszú távú hatékonyságot mérő outcome-módszerek mind jobban teret nyernek, ezekre pedig egyre több pénzt áldoznak a cégek. Az USC Annenberg intézet – sok más szervezettel együttműködve – 620 amerikai pr-szakembert kérdezett meg mérési szokásairól Generally Accepted Practices (GAP) nevű kutatásában. Az alábbiakban eme frissen publikált felmérés – amely a kutatók szerint a legnagyobb és legátfogóbb az USA-ban – legfontosabb megállapításait tesszük közzé.

A legörvendetesebb hír – az outcome-módszerek térnyerése mellett – a mérésre fordítható büdzsé jelentős emelkedése. A szervezeti kommunikációért felelős osztály 5%-kal költ átlagosan többet a mérésre, mint tette ezt 2009-ben. Akkor a teljes kommunikációs büdzsé 4%-át fordították mérésre, míg a GAP aktuális felmérése szerint tavaly ez a szám már 9% volt.

Változóban a pr-felfogás
A kutatás bemutatja az átalakuló pr-felfogást is, melynek csupán egyik jellemzője a hosszú távú módszerek gyakoribb használata.

Régi felfogás:
-    inkább a rövidtávú output-hatást mérik
-    a fókusz kizárólag a médiakapcsolatokra helyeződik
-    a közösségi médiát nem tartják fontosnak
-    reaktívak, s rövidtávon terveznek
-    félnek a kontrolltól
-    a pr legfontosabb területének a médiakapcsolatokat tartják

Új felfogás:
-    már inkább az outcome-ot mérik
-    a pr-ben rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a közösségi médiának
-    hosszú távú stratégiát építenek
-    a visszajelzéseket, javaslatokat komolyan veszik, megfontolják

A mérési részterületek sem statikusak
A kutatás eredményeiből összeállították az outcome és az output mérés részterületeit, melyek szintén változáson mentek keresztül. Az új felfogást tükrözi, hogy a négy területből kettő kizárólag az outcome-ról szól.

Stakeholder outcome:
-    a szervezeti kultúrára gyakorolt befolyás mérése
-    a szervezeti hírnévre gyakorolt befolyás mérése
-    a munkavállalók attitűdjére gyakorolt befolyás mérése
-    az érintettek/érdekgazdák tudatosságára gyakorolt befolyás mérése
-    a krízisek enyhítésének, kezelésének mérése

Stratégiai outcome:
-    a digitális és a közösségi média mérése
-    a kampányokat megelőző kutatás
-    a kampányokat követő kutatás

Output:
-    AVE
-    tartalomelemzés
-    megjelenések számlálása
-    példányszám
-    letöltések száma

Vonal alatti hatás:
-    hozzájárulás a piaci részesedés növeléséhez
-    hozzájárulás az eladási adatok növeléséhez
-    befolyás a tőzsdei eredményekre

Jelentés a nagyfőnöknek
A kedvező folyamatok elindulása a fentiekkel még nem értek véget: a GAP eredményei szerint a válaszadók közel 60%-a közvetlenül a „C-Suite”-nak (chairman, CEO, COO, stb.) tartozik beszámolással, s ezt a kutatók az átláthatóság növekvő követelményével és a szervezeti kommunikáció intenzívebbé válásával magyarázzák. A válaszadók 56,8%-a valamelyik vezetőnek, 26,5%-a kizárólag az elnöknek jelent, 12,9%-a a marketingesnek, 7,6%-a a HR-osztálynak, míg 27%-a több vezetőnek is beszámol.

A web 2.0 már általános
Fentiekkel ellentétben azon nem lepődünk meg, hogy a közösségi média mára mainstreammé vált. A válaszadók 70%-a végez közösségimédia-figyelést, 66%-a pedig használja is a web 2.0-ás platformokat. A leggyakrabban alkalmazott eszköz egyébként a közösségi oldalak (53%), majd a mikroblogok (53%), a keresőoptimalizálás (52%), majd a videók megosztása. A felmérés szerint a wikis szócikkek szerkesztése teljesen kihalt a szakmában.

A hazai szakemberek pedig – kutatás híján – csak reménykedni tudnak abban, hogy Magyarországon is hasonló folyamatok indultak, indulnak meg, hiszen a mérés a szakma alfája és ómegája.

A kutatást itt lehet letölteni.

Az eszköz népszerűségét mutatja, hogy 2011-ben naponta átlagosan 9268 reklámot vetítettek a hazai tévécsatornák (AGB Nielsen), ugyanakkor a hirdetőknek komoly problémát jelent a reklámkerülés.  A KutatóCentrum felmérése szerint a tévénézők kevesebb, mint egyharmada szokta végigülni a hirdetésblokkot, a többség átkapcsol vagy kimegy a szobából. A nők és az idősebbek kevésbé reklámkerülők, ez mind a naponta, mind a ritkábban tévézők esetében igaz.

„- A hirdetők komoly harcot vívnak a nézők figyelmének megragadásáért, a hangos reklámok sugárzása is a bevett technikák között volt. Az új médiatörvény értelmében azonban 2011. január 1. óta a hirdetések hallgató által érzékelt hangereje nem lehet magasabb, mint a környező műsorszámoké – mondta el Sütő Anna, a KutatóCentrum kutatási projekt menedzsere. – Egy évvel az új szabályozás életbe lépése után kíváncsiak voltunk arra, hogy ez a változás hogyan befolyásolta a nézők reklám- és tévénézési szokásait.” Jó hír a hirdetőknek, hogy a nézők szerint a hangerő mérséklésével nem csökkent a reklámok figyelemfelkeltő hatása: a megkérdezetteknek mindössze 1 százaléka értett egyet azzal, hogy a kisebb hangerő miatt kevésbé figyel oda a hirdetésekre.

Ugyanakkor a legtöbben nem is érzékelték a változást: a válaszadók 59 százaléka nem vette észre, hogy a reklámok már nem hangosabbak a környező műsoroknál. A hirdetésekkel szembeni attitűd többnyire azoknál sem változott, akik észlelték a halkulást: közülük minden második megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy attól, hogy a reklámok nem hangosabbak a környező műsoroknál, még ugyanolyan zavaróak.

„- A reklámok nagyobb hangereje azok tartalmától függetlenül zavarja a nézőket: a válaszadók mindössze 7 százaléka gondolja úgy, hogy a szórakoztató hirdetések akkor sem zavaróak, ha hangosabbak a környező műsornál – emelte ki Sütő Anna. – Ugyanakkor megjelentek olyan hirdetési formák, amelyek segítségével a hirdetők a notórius átkapcsolókat is elérhetik, ilyenek például a ’csak egy reklám’ vagy a ’képben kép megoldások’, amikor műsor közben a kép egyik sarkában fut a hirdetés” – tette hozzá a kutatási szakember.

„Y-generáción” a pályakezdő 22 évesektől a 30-as éveik közepén járókat értjük, kezdte előadását Fehér Zsolt, az Assessment Systems Hungary Kft. nemzetközi kapcsolatok igazgatója. Kiemelt fontosságúak tartja ennek a korcsoportnak a szerepvállalását és igényeit a munkaerőpiacon, mindezt egy magyarországi kutatásra az úgy nevezett „Y-generáció” munkaerőpiacon betöltött motivációit vizsgálatára alapozva. A korosztály motivációit tekintve az utolsó helyen az „önzetlenség”, „hagyomány”, „biztonság” szerepelt, míg az dobogós helyeken a „csoporthoz tartozás”, „elismerés” és a „hedonizmus” áll.

Mi jellemző erre a korcsoportra?

E korcsoport tagjainak fontos a kellemes munkahelyi környezet, hogy jól érezzék magukat bármitis csinálnak. A ma élményeinek élnek, míg a holnap eseményei kialakulnak. Hajtja őket a büszkeség és a tettvágy. Trendi, megbízható munkahelyre vágynak, melyben a kemény munkáért elismerés jár. Persze nem mindegy, hogy milyen. Egyértelműen különválasztható a nemek által elvárt elismerésekbeli különbség. Míg a férfiak a jó munkáért cserébe pénzbeli megbecsülésre vágynak, a nők ezzel szemben a kellemes munkahelyi környezetet, jó csapatmunkát és az elismerő szavakat részesítik előnyben.

Az „Y-generáció” képzésére hangsúlyt kell fektetni, hiszen ők alkotják majd a jövő vezetőit. Ezt a hatékony felvételi taktikák alkalmazásával, illetve az úgy nevezetett „Talent-management” alkalmazásával megvalósítható. Fehér Zsolt elmondta, a talent-management, azaz a vezető képzés jelenleg a szervezetek 50%-nál kevesebb részénél fontos igazán. Pedig egy jó vezető kinevelése könnyen üzleti előnnyé fordítható. Ezen gondolatmenetet folytatva Ficza János, a Workania pr és marketingvezetője elmondta, az „Y-generáció” tagjai olyan elsődleges munkaerő piaci rést alkotnak, melynek képzésére és fejlesztésére komoly hangsúlyt érdemes fektetni. A korcsoport jellegzetessége, hogy a jelenlegi munkaerő-piacon a legaktívabb és leginkább keresőképes, főként a megfelelő talent management alkalmazásával. A bruttó havi átlagkeresetet figyelembe véve a 21-34 közötti korosztály jut el a keresőképesség csúcsára. A 275.000 forintos átlagkereset ellenére a fizetési elvárások korcsoportonként való eloszlása igencsak eltérő. Míg a 25-34 év közötti korosztály minimum 189.000 forintot remél jövőbeli munkaadójától, addig a 35 és e fölötti korosztály fizetési reményei már meghaladják a 200.000 forintot. A felmérés szerint a legmagasabb fizetési elvárásai az 55 év feletti korosztálynak vannak.

Összehasonlították a havi bruttó átlagfizetéseket végzettség szerint is, melyből kiderült, míg az alapfokon végzettek 25 és 34 év között érik el keresetük csúcsát, addig a szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők legmagasabb keresetüket már a 45 és 54 év közötti korosztályban érik el, mely alig több, mit havi bruttó 140.000 Forint. Az érettségivel rendelkezők körében ezek a számok emelkedtek, 170.000 Forintos határt súrol a havi átlagbér. Nem meglepő, hogy a főiskolai és egyetemi diplomával rendelkezők még mindig a befutók a kereseti diagram szerint. Míg a 35 és 44 év közötti korosztály keresete csúcsát elérve körülbelül bruttó 325.000 forintra számíthat, addig az egyetemi diplomával rendelkező ugyanezen korosztály tagjai markát már több, mint havi bruttó 375.000 forint ütheti. Ugyanez a statisztika az „Y-generáció” fizetési lehetőségeit tekintve azt mutatja, hogy ebben a korosztályban is a segédmunkát végzők kereseti lehetőségei a legcsekélyebbek.

Dobogós helyen állnak a műszaki területeken szakképzettséggel rendelkezők, illetve a középvezetők, és nem meglepő módon a felsővezetők kiugró, több mint bruttó 500.000 forinttal állnak az első helyen a havi fizetéseket tekintve. A régiók szerinti lebontásban jól látható, hogy még mindig Budapesten érhető el a legmagasabb jövedelem, míg Nógrád megyében becsülik meg a legkevésbé a munkavállalókat. A munka kategóriáját tekintve az előbb említett segédmunka ér jelenleg a legkevesebbet, míg az információs technológiák, a gyógyszerészet és a technikai fejlesztések tőkeerős területeknek bizonyulnak.

Erős a kereslet az „Y-generáció” tagjaira, akiknek továbbképzése, szakmai fejlődése prioritást élvez minden olyan vállalatnál, mely jelentős sikereket akar elérni.

Ha Vas vármegye és Székelyföld jelképeit vizsgáljuk, meglepő párhuzamokat állapíthatunk meg. Megjegyezzük, hogy párhuzamok állapíthatók meg a székelyföldi és vasmegyei személy- és településnevek vizsgálatakor is.

Általában a magyar vármegyék címereiben a vörös és a fehér szín az uralkodó. Vas vármegye és Székelyföld címerére viszont a kék szín jellemző, ugyanez érvényes a Vas vármegyével határos Szlavónia és Szlovénia címerére is.

Szombathely, Vasvár és a ma Ausztriához csatolt Felső-Eör címerében egyik oldalon arany hatágú csillag, másik oldalon ezüst félhold található. A székelyföldi Háromszék (ma Kovászna) megye címerében és a – hagyomány szerint Zsigmond király által adományozott és a Mária Terézia féle Erdély címerben is megjelenő – székely jelképek: a sugaras nap és az ezüst félhold.

Megjegyezzük, hogy – esetenként a holddal együtt – hatágú csillagok találhatók továbbá Hont, Túrócz, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék, valamint a Szerb-Horvát királyság megalakulása előtt mindig a Magyar Királysághoz tartozó Szlavónia címerében is. Hatágú csillag található továbbá a Szlavóniával és Vas vármegyével határos Szlovénia címerében is.

Mi lehet a magyarázata a Vas vármegyei és a Székelyföldi címerek párhuzamainak?

A Frank Birodalom eseményeit rögzítő Fuldai évkönyv szerint 805-ben a szlávok támadása elől menekülő Theodorus avar kapkán személyesen kért engedélyt az akkor a Dunáig terjedő, Frank Birodalomban történő letelepedésre. Nagy Károlytól ajándékokat és engedélyt kapott, hogy népével Sabaria (Szombathely) és Carnuntum között letelepedjék. Ez a kis Avaria 805 és 830 között volt viszonylag önálló igazgatású terület, ezt követően a Frank Birodalmi iratok már nem tesznek említést a Pannonián belüli Avariáról. Mivel az avarok részére történő fegyvereladást a Frank törvények 805-ben megtiltották, feltételezhető, hogy az avarok az akkor már a Kárpátok bérceinek közelében, Etelközben megjelenő rokonaik elé, a Duna-Tisza közére és az Alföldre húzódtak. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy leszakadó néprészeket hagytak hátra. Anonymus Gesta Hungarorum című, legkésőbb a XII. században keletkezett műve szerint a székelyek a Tisza mellett, a Kórógy vizénél csatlakoztak a bevonuló magyarokhoz, majd Bő révnél átkelve a Tiszán elővédként vonultak a Bihar vára ellen. A Kórógy-ér Szentes mellett található, Bő rév pedig ma Szentes egyik városrészének neve. Biharban található több olyan település, mely a székelyek hajdankori jelenlétét jelzi. Ilyen például Székelyhíd és Telegd is, mely utóbbiról nevezték el a telegdi székelyeket. Biharból a székelyek áttelepítése Székelyföldre a hagyomány szerint Szent László királyunkhoz kötődik. A Vas vármegyei és székelyföldi szín és jelkép párhuzamok tehát a honfoglalás előtti avar/székely népesség honfoglaló magyarsághoz történt csatlakozását és területi elhelyezkedését jelzi. Székely eredetű népesség tehát nem csak Székelyföldön található, önálló székely identitásukat azoban csak ezet a különleges határőrterületen őrizték meg.

A színek, a zászlókon, hadi jelvényeken, címerekben és pecséteken megjelenő jelképek már az őskorban az egyes népek, nemzetségek, így különösen a nemzetségi alapon szervezett katonai egységek megkülönböztetését szolgálták. Így ezek kialakulása általában sokkal korábbi, mint a róluk hírt adó első írásos adat. A nap és hold jelképeknek egyiptomi, mezopotámiai és indoszkíta (kusan, heftalita) gyökerei vannak.

A Biblia szerint a Nap és Hold tisztelete Isten nemzetekkel közölt kijelentéséből származik (V. Móz. 4, 19.). (Fontos megkülönböztetni a bálványimádástól, mely az emberek által fából és fémből készített szobrok, illetőleg képek tisztelete.)

Az egyiptomi napisten neve: Amon Ré. A mezopotámiai – ősi sumer eredetű – Úr-Kaszdim jelentése: a Holdisten városa. Innen származott Ábrahám is. Az együtt szereplő csillag és félhold a hunok vallási jelképei: nap főisten és a holdisten. A Pamír térségében és Észak-Indiában i. e. 1. századtól i. u. 3. századig fennálló Kusán Birodalom népe kínai nevének (jüe-csi) jelentése: a hold népe. A csillag és félhold jelképek megtalálhatók az India egyes területein i. u. 460-tól kb. 556-ig uralkodó fehér hunok, a heftaliták érméin, és az általuk épített Radzsasztáni templomok jelképei között*.

Nem idegen a csillag és hold együttes szerepeltetése a keresztény szimbolikától sem.

Magyarországról szólva, ezek a jelképek megtalálhatók például a Pannonhalmi Bencés Főapátság címerében is. A címerleírás szerint: “A Pannonhalmi Főapátság címere 1870 körül keletkezett a magyar tartományi címer és a hiteles helyi pecsét képének egyesítésével. A hasított pajzs bal oldali kék mezejébe pedig az 1252 előtti időkből származó pecsétkép került. A pecsétkép közepén trónuson ül Szent Benedek, fején glóriával övezett püspöksüveggel, jobb kezének két ujját esküre emelve, bal kezében pásztorbotot tartva. Lába alatt kimúlt sárkány, ami a bûn legyőzését jelképezi. Feje mellett jobb oldalon faágon álló, csőrében kenyeret tartó holló. A szent alakjától jobbra térdelő szerzetes egy kelyhet tart, amely Krisztus vérét, az újszövetséget jelenti. A másik oldalon imádkozó szerzetes áll. A pásztorbot csigája alatt lebegő hatágú csillag a Szűzanyát, a térdelő alak előtt lebegő félhold pedig feltehetőleg a szentírás ószövetségi részét jelképezi…”

Más értelmezés szerint a keresztény ábrázolásokon szereplő nap és hold Istennek a világ feletti uralmát illetőleg Krisztust jelképezi, Ő a Világ Világossága (Ján. 8: 12.). Érdemes megemlíteni, hogy a Szentkorona felső részén – a pántos rész zárólemezén – ahol Krisztus, a mindenség uraként (Pantokrátor) látható, mellette két életfa, melyek nagyon hasonlítanak a keleten ábrázolt stilizált bazsalikom bokorra, feje mellett pedig napkorong és a holdsarló. A Szentkoronán a holdsarló vízszintes elhelyezkedése mezopotámiai eredetre utal. A babiloniak a holdat Holdsarlóként ábrázolták, melyet az égbolton vízszintes helyzetben láttak, mint valami bikaszarvat.

A szkíta-hun-magyar hagyományra egyesek úgy tekintetnek, mint feudális csökevényre, a „civilizált” modern társadalmakhoz való csatlakozás akadályára. Ezzel szemben valójában nemzeti önismeretünk elmélyítése, hagyományaink megőrzése egyidejűleg hozzájárulhat nemzeti egységünk erősítéséhez, és a más nemzetekkel kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló kapcsolattartáshoz.

Aki nem ismeri a múltját, nincs jövője, ahogy a gyökér nélküli fa sem marad meg. Az ilyen ember saját eredetét, ősei jelképeit is képes megtagadni, mint a szüleiktől elrabolt, katonának nevelt janicsárok. Ilyen agymosás eredménye volt, amikor a náci és nyilas rémtettek elkövetői a halálra szánt zsidó vallású honfitársaikat arany (sárga) hatágú csillaggal különböztették meg, ezáltal egy ősi hun-magyar és keresztény jelképet gyaláztak meg.

* A fehér hunok legfőbb istene a Napisten, valójában az egyetlen, tehát egyisten hívők, s ez Radzsasztánban épített ősi templomaikban – akárkinek is szentelték azt később a hinduk – ott látható. Udaipurban, s a régi mewári fővárosban: Csittorban, s a legszebb, legjobban fennmaradt Napisten templomegyüttesben: Moderában (dél-Mewár). A templomok valamelyik oltárnál ott látható a Napisten, sugaras fejdíszel, homlokán legtöbbször borostyánból, vagy narancsszínû achátból a napkorong látható (maga a szobor rendszerint márvány), előtte szekér, melyet hét ló húz, hiszen hitük szerint a ló a Napisten szent állata (másik szent állata az oroszlán). Éklingdzsí templomában megtalálhatók több helyen a Napisten szobrai Minden szobron, sőt a hívek márvány hálatábláin megtalálható bevésve jobb oldalon a Napkorong, baloldalon a Holdsarló. A Nap maga a Napisten, vagy a Fény istene, a Hold az istenanya, azaz a Matadzsí.

A MESTEREK

Beer Júlia, ügyvezető igazgató, PRESS&INFORM Public Relations Kft.

Damjanovich Nebojsa, szállodai marketingtanácsadó

Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere (Zemplén Kalandpark)

Jandala Csilla dr., turizmus szakvezető, intézetigazgató; HJF korábbi rektora

Erdős Ákos, vezérigazgató, Confhotel csoport

Gerendai Károly, rendezvényszervező, üzletember, a Costes Étterem tulajdonosa, a Sziget Fesztivál alapítója

Kovács Károly, tulajdonos, Hegyközi – Gusteau Kulináris Élmény Műhely – Szent Tamás Pincészet

Lőrincz Norbert, regionális vezető, Immofinanz; korábban InterContinental Hotels és TriGránit

Marosi Zsuzsa, ügyvezető, tulajdonos, Wellness-szállás.hu

Papp-Váry Árpád Dr., dékán, BKF, városmárkázás szakértő

Pracskó Éva, ügyvezető, JET Tours Kft.

Rácz István, nemzetközi marketingvezető, Szallas.hu

Ruszinkó Ádám dr., szakmai igazgató, EuroSpa Kft., BKF, főiskolai docens; elnök, MEME

Sebestyén Márton, ügyvezető, SEOlab

Selmeczi Vilmos, szálloda-menedzsment tanácsadó, Waldorf Catering

Szepesi Richárd dr., igazgató, Shiraz csoport (Bambara Hotel, Mesés Shiraz Hotel)

Szűcs László, vezérigazgató, Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Program

Veszelovits Tamás, nemzetközi SEM specialista, Szallas.hu

Zsuffa Ákos Dr., a mesterkurzus szakmai irányítója és moderátora

VÁLOGATÁS A KURZUS TÉMÁIBÓL

Az ötlettől a termékig: Hogyan lehet egy ötletből saját márkás termék, márka és egy teljes szolgáltatási portfólió?

A hely hozzáadott értéke

Családi hagyomány és nemzetközi minőség profi márkázással

Az ötlet megvalósítása: fejlesztés a válságban

Uniós forrásból megvalósított turisztikai attrakció és projekt a megvalósítás tükrében: Mikre kell odafigyelni?

Milyen buktatói lehetnek a projektnek?

Vendéglátás és turizmus a médiában

Hogyan lehet a jót jól, a rosszat jól, a jót rosszul bemutatni?

Üzemeltetés felsőfokon

Ügyfélakvirálás és megtartás, lojalitásnövelés

Közösségi vásárlás, kuponok és a keresőmarketing szerepe a turizmusban

Vásárló, fogyasztó, ügyfél – honnan? Hogyan? Miben segít az állam?

Utazásszervezés- és közvetítés komplexen

Komplex gazdaságfejlesztési program hatásai a turizmusra

Fesztiválok szerepe és jövője Magyarországon

Expedia, booking.com és társai

Bővebb információ:

http://www.mesterkurzusok.hu/kepzesek/Igenyes_hazai_turizmus_mesterkurzus