A Magyar Bohócok a Betegekért Alapítványt prof. Dr. Riesz Tamás orvos, egyetemi tanár alapította 2000-ben Balogh László (Lala bohóc) felkérésére. A bohócdokik, ahogy mindenki ismeri őket, a Heim Pál Gyermekkórházban kezdték meg működésüket. Eleinte 7 osztályt látogattak, ám hamarosan, egy nagyvonalú támogatásának köszönhetően, a szombathelyi Markusovszky Kórház gyermekosztályain is megkezdődhettek a „vizitek”.
A tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a beteg ember teljes felépülésében, illetve betegsége kezelésében rendkívül nagy szerepet játszik a jókedv, a nevetés. Nem csak a betegség kiváltotta feszültséget oldja azonnal, hanem a neurohormonális rendszeren keresztül az immunrendszert is stimulálja. Talán Hunter Campbell “Patch” Adams álma, aki 70-es évek óta azt vallja magáról: előbb bohóc, aztán orvos, Magyarországon is gyökeret ereszt.  A kezdeti ellenkezéseket „Bohóc a kórházban? Nevetséges! Van elég cirkusz amúgy is az egészségügyben!”, a tapasztalat felülírta, és az orvosok egyre nagyobb teret nyitottak a bohócdoktorok előtt.

A gyógyítást újszerű módszerekkel támogatják: improvizatív mesékkel vesznek rá gyerekeket, hogy igyanak a kiszáradás ellen, varázslattal terelik el a betegek figyelmét, hogy tű szúrását meg se érezzék. Lala bohóc így tartja: „Nem egy lufi, vagy bohóctréfa az, ami maradandó pozitív élmény hagy a gyerekben. Hanem az, hogy volt valaki, aki átélte vele a félelmeit, a kórház szörnyű varázsát. Erre fog emlékezni sok év múlva, gyógyultan. Ekkor dolgoztunk jól.”

Ha éjjel rájuk telefonálnak, hogy az intenzív osztályon segítség kell egy élet-halál között remegő gyerekhez, autóba pattannak. Az orvosok is tudják, a bohócdokik csak olyat visznek be az osztályra, amitől a betegek jobban lesznek. Nem véletlenül kapták meg a 2004-ben a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének díját (MSZOSZ-DÍJ) “a gyermekek gyógyítása érdekében végzett kiemelkedő munkásság”-ért.

Amikor a legnagyobb élményről kérdeztük őket, mégsem ezt, vagy a sok meghívást emelték ki, hanem egy beregszászi látogatást, ahol közel 400 gyerek karácsonyát vidították fel. Ajándékként egy-egy doboz lekvár, két zsemlét, kekszet és két szem szaloncukrot vittek. „Nem volt sok, vagy drága csomag, de ott még a csilláron is lógtak! Marha jó volt ott játszani, nagy élmény volt.” – emlékszik a nagy cipős.

A sikerek ellenére az alapítvány szegény . A megnyert pályázatok csak évről-évre biztosítják a működést, és üzenetüket mindig több és több helyre akarják eljuttatni. Ha a kórházban felmerül a kérdés, az Alapítvány kapjon 1 millió forintot, vagy vegyenek belőle egy leukémiások gyógyulását segítő gépet, a bohócdoktorok az elsők, akik a gép mellett állnak ki.

Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány
Adószám:18238657-1-43
Bankszámla szám: K&h Bank 10403136-31306553-00000000
http://www.bohocdokik.hu

Csatlakozz hozzájuk a Facebook-on:  https://www.facebook.com/bohocdokik

Támogasd őket az Adomány Plázán keresztül!

A fogyasztó nem lehet biztos benne, hogy az ígéret beteljesül, ezért megelőlegezi a bizalmat azzal, hogy megveszi a tárgyat vagy kipróbálja a szolgáltatást. Ha az ígéret valóra válik és a vásárlónak kevesebb ránca, selymes bőre, tisztább lepedői, fess udvarlói lesznek, akkor a gyártónak sikerült elérnie a célját és elköteleznie egy hűséges ügyfelet a márka mellett. A reklámszakmában mára sok módszer fejlődött ki a cél elérésének érdekében.

A hatvanas években nagy változás történt a reklámiparban. „Mélyen megrázta és erőteljesen felrázta a reklámszakmát az 1960-as évek elején egy vizsgálati eredmény, amelyik a Harvard Egyetem kutatásai alapján ez időben került nyilvánosságra. Ez nem mondott se többet, se kevesebbet, mint hogy a hirdetések 85%-a majdnem semmilyen hatást nem hagy hátra.” – állítja Móricz Éva. Ebben az időszakban a változtatáshoz fontossá vált a hirdetőknek, hogy megismerjék a vásárlók indítékait. A szükségletek megismeréséhez megjelentek a motivációkutatások. Kiderült, hogy a vásárlási döntés nem csupán racionális elhatározás, hanem érzelmi motivációk, a társas indíttatások és az indulati reakciók, azaz az impulzusvásárlás is erősen befolyásolják. A vásárló indíttatásának és vágyainak megismerése azóta is a legelsők közt szerepel a reklámkészítéskor. A kreatívok ezekre építve fogalmazzák meg az ígéretes üzenetet, és szólítják meg a célcsoportot.

A vonzalommal operáló hirdetések példája

A REJTETT MOTIVÁCIÓK

A motiváció az első megállója annak a hosszú útnak, amit a termék a vásárló tudatán keresztül a bolttól, például a fürdőszobapolcig megtesz. Mi beszéli rá a fogyasztót, hogy cselekedjen? Mi történik ilyenkor az agyában? Milyen érzései és vágyai vannak és hogyan hat ezekre a reklám? Ha arra gondolunk, mi kell ahhoz, hogy megvegyünk egy krémet, akkor csak arra az egy gondolatra, érzésre asszociálunk, amikor eszünkbe jutott, hogy szükségünk van rá: az elhatározásra és az azt megelőző hétköznapi dilemmákra: mennyibe kerül, tényleg kell-e, stb. Ennél viszont sokkal több minden történik az agyunkban, amikor vágyakozástól hajtva zsákmányolni indulunk.

Arra a kérdésre, hogy milyen okra vezethető vissza a vásárlói magatartás, a cselekvés miértjének vizsgálatával lehet válaszolni. A fogyasztó cselekvését egy hiány szüli, ami nyugtalanságot okoz, és ezt megpróbálja megszüntetni. Ebből tartós feszültség, a feszültségből pedig törekvés jön létre. Ahhoz, hogy a vásárló eljusson a törekvésig, ki kell tűznie egy célt, és ennek elérése érdekében cselekednie kell. – mutat rá Sas István. Például ha egy nő úgy érzi, száraz és nem elég szép a bőre, akkor emiatt rosszul érzi magát. Ezért az általa vágyott állapot, azaz a selymes bőr eléréséhez megpróbál keresni egy krémet, amely megvédi a bőrét – ebben segít neki a reklám –, törekszik rá és célul tűzi ki, hogy az ideális terméket vegye meg. Kinézi, és végül megvásárolja. Evvel kapcsolatban nagyon jól bizonyítható, hogy a reklámnak nem a tárgyat vagy a szolgáltatást kell eladnia, és annak megvásárlásáról győzködnie a fogyasztót, hanem a motivációjára kell hatnia, például el kell adnia a bársonyos, egészséges bőr érzését.

Az agyunkban lévő érzelmi rendszer középpontjában a fiziológiai szükségletek állnak, mint a táplálkozás, a lélegzés, az alvás. Ezek természetesen motiválják a fogyasztót, például, amikor sajtot, kenyeret vesznek, de mivel ezek a legalapvetőbb lételemeik, és ilyen alapon nem különböznek a nők és a férfiak, ezzel az indíttatással nem foglalkozom többet.

Az agyban a létfontosságú szükségletek mellett három nagy érzelmi rendszer működik. Az egyensúlyi rendszer, a stimuláció és a dominancia rendszere. A három nagy rendszer mellett kisebb modulok helyezkednek el az agyban, amelyek ugyanúgy hatással vannak a cselekedetekre. Ezek a modulok: a kötődés, a gondoskodás, a játék, a vadászat/zsákmány, a verekedés, az étvágy/undor, a szexualitás (férfi/női). – írja Hans-Georg Hausel.

Az egyensúlyi rendszer felel a vásárló biztonságra, nyugalomra, harmóniára törekvéséért. Ez a rendszer azt diktálja az agynak, hogy kerüljön minden veszélyt, törekedjen a stabilitásra. Ha a parancsok teljesülnek, a vásárló biztonságban érzi magát, ha nem, szorongást, pánikot érez. Az agynak erre a részére hatnak azok a reklámok, amelyek megbízhatóságot, biztonságot, garanciát, együttműködést, hűséget, minőséget ígérnek. Például a Veet szőrtelenítő ígérete magában rejti a tartós minőséget: „A hosszan tartó selymes bőr titka” (Veet reklámszlogen). Ugyanígy a hosszan tartó magas színvonalra utal az 1968-as tisztítószerreklám szövege: „A jövő nője olyan tisztává teszi a Holdat, hogy élhetünk is rajta.”

Az egyensúlyi rendszerhez tartozó kötődésmodul a felelős a szülőhöz való feltétlen ragaszkodásért és a szociális csoporthoz tartozás vágyáért, akár partnerhez, akár családhoz, akár egy csoporthoz kötődésért. A kötődésmodulra hat például a Lidl szupermarket szlogenje, amely a nők csoportját dicséri.

Ebbe a rendszerbe tartozik a gondoskodásmodul is, amely a szülőtől a gyerek felé irányuló ragaszkodást, törődést biztosítja. Így hatnak a kismamákra például a pelenka vagy a bébiételreklámok. „Ami jó a babának, öröm a mamának”. (Milupa)

A stimuláció rendszere az újdonságok, élmények, individualitás iránti vágyakért felelős, azt parancsolja az agynak, hogy kerülje az unalmat, a megszokottat, keresse az ismeretlen ingereket, legyen más, mint a többiek! A reklámok, amelyek az agynak erre a részére hatnak, főleg a szórakoztatással, a szabadidővel, az újításokkal kapcsolatosak. Például a főleg nők által kedvelt Baileys mottója: „Engedd, hogy az érzékeid vezessenek”[1] ugyanígy a hetvenes évek Chanel parfümreklámja, amelyen az ellenállhatatlan nő csak az új illattal törődik.

A stimuláció rendszeréhez kapcsolódik a játékmodul, amely a tapasztalat alapján történő tanulásra, kipróbálásra, versenyzésre készteti az embert. A nőket célzó marketingkommunikációs eszközök közt a játékmodulra hat például a parfümboltban kipróbálható termékminta.

A dominancia rendszere a versenytárs kiszorítására irányul. Például egy nőt arra késztet, hogy más nőkkel szemben ő csábítsa el az áhított férfit. Azt sugallja az agynak, hogy érvényesüljön, legyen jobb, mint mások! Ha a parancsok teljesülnek, a vásárló büszke lesz, ha nem, dühös és nyugtalan. Ez a rendszer adja az alapvető inspirációt a mindennapokhoz. Erre a rendszerre hatnak a luxustermékeket, luxusszolgáltatásokat hirdető reklámok, már a hatvanas évek Max Factor parfümreklámjai is drága ékszereket viselő, magabiztos, elegáns hölgyekkel hirdettek. Ilyen presztízsreklámok ma a Calvin Klein vagy a Dolce&Gabbana látványos hirdetései is, ahol a nők lába előtt hevernek a férfiak.

A dominancia rendszeréhez kötődő modulok a vadászat és zsákmány, az étvágy és undor, a szexualitás. A vadászat és zsákmány részt a játékos agresszivitás jellemzi, ami bizsergető bizonytalanságot és kellemes feszültséget okoz. Erre a modulra hatnak az akciók és árleszállítások. Az étvágy (és annak ellentéte: az undor) modulja a felelős azért, hogy a megítélésünk szerint pozitív illatú és ízű termékeket részesítsük előnyben.

A szexualitás modulja felelős azért, hogy a férfiak és a nők másképpen vásárolnak. Vásárlási motivációként a kozmetikai és divatcikkek esetében játszik nagyon fontos szerepet. Kiemelten a nőiségre és a nőiességre utal például az 1979-es Max Factor rúzsreklám, amelyen a „Szeretsz nő lenni?” (Max Factor plakátfelirat) kérdés szerepel. És erre a részre hatnak a nemrég megjelent tipizálás ellen küzdő reklámkampányok is, mint például a Dove hirdetései, amelyek a valódi nőies szépség mellett állnak ki.

A három rendszer egyébként több ponton is ellentmond egymásnak, például: hogyan gondoskodjon és adakozzon a fogyasztó, ha valami mégis azt diktálja neki, hogy csak magával törődjön, legyen elkötelezett a hagyományossal és biztossal szemben, mégis próbálja ki az új dolgokat. A reklámok feladata, hogy célzottan meg tudják szólítani a vásárlók agyának azt a részét, amelyikre szükségük van ahhoz, hogy a terméket vagy a márkát megvegyék.

A motivációk közé nemcsak a szükségleteket, igényeket, vágyakat soroljuk, hanem a beépített fékeket, félelmeket, szorongásokat is, amelyek ugyanúgy hatással vannak a vásárlói döntésre, mint a kívánságok. Például vannak nők, akik félnek, hogy a kozmetikumok hatóanyagai nem egészségesek. Sok reklámban ezért feltüntetik, hogy az adott szépségápolási termék természetes alapanyagokat tartalmaz. Ez a stratégia nem erősíti a motivációt, hanem csökkenti vagy feloldja a szorongást, ezzel megkönnyítve a vásárló helyzetét.

A felsorolt példákból is jól megfigyelhető, hogy a 60-as évek motivációkutatásai hatással voltak a reklámkészítőkre, akik a vásárlók vágyai és indíttatásai alapján kezdték megfogalmazni a reklámüzenetet.

HATÁSMECHANIZMUS

A reklám, miközben megpróbálja elmozdítani a célcsoportját a vásárlási elhatározás felé a motivációk óriási kollekciójából válogat. A rekláminger feladata, hogy életre keltse a motivációt. A reklám hatásmechanizmusait 4 modellben fogalmazták meg.

A vásárlásra motiváló vágykeltés, azaz az AIDA-modell szakaszai a figyelemfelkeltés (Attention), az érdeklőség felébresztése (Interest), a vágykeltés (Desire) és a vásárlásra késztetés (Action). A 19-20. század fordulóján a reklámokban megjelentek az ellenállhatatlan nők, a gyönyörű autók, a boldog emberek, azzal a szándékkal, hogy vágyat ébresszenek a fogyasztókban a termékek megvásárlására. A vágykeltő reklám ma az érzékszervekre ható élvezeti cikkek hirdetésénél játszik szerepet, például a Magnum „Öt érzék” kampányában, ahol a reklám a női erotikus forrósággal kelt vágyat a jégkrém után.

A 60-as években a piaci verseny miatt létrejött a DAGMAR-modell. Ez a minta már nem akarta elkápráztatni a vásárlót, inkább a döntését szerette volna irányítani. Tehát nem elégedett meg azzal, hogy a Fabulon naptej megvédi a bőrt, hanem elmagyarázta, hogyan működnek a fényvédő faktorok és megjelent például a „bioaktív arckrém” kifejezés, egy racionális alátámasztás az érzelmi hatáshoz. A vásárlást így már nemcsak vágykeltéssel, hanem meggyőzéssel, megértetéssel motiválják. A modell hatásmechanizmusának fő lépései: figyelem, megértés, meggyőződés, döntés.

A ROGERS-modell már a stimuláció rendszerérének motiválására épül. A győzködés helyett a hetvenes években a reklámosok már inkább rá akarták venni a fogyasztót, hogy próbálja ki a terméket.  A hatás kialakulásának fő lépései: észlelés, értékelés, kipróbálás, elfogadás, ami hűséget eredményez. Az első modell, amely célzottan törekszik arra, hogy elnyerje a fogyasztó hűségét. A próbára biztatásra jó példa egy kisautó 2007-es mottója, amely így szólt: „Éld át!” (Ford Focus).

A negyedik modell az erősen nyomuló reklámok modellje: az AD-FORCE. A rengeteg reklámhatás miatt kialakult a reklámellenesség, és egyre nőtt a reklámkerülők száma, ezért egy új, hatásos módszert kellett kidolgozni. Az erőből reklámozó stratégia célja a fogyasztókat teljes behódolásra bírni, és kialakítani a márkahűséget. Ezért fő eszköze az integrált kommunikáció, azaz mindenhol jelen van és támadja a fogyasztót. A modell hatásmechanizmusa: ismeret, elismerés, elfogadás, behódolás. Az erre a rendszerre épülő reklámokban sokszor szerepelnek hírességek. Ilyenek például a Chanel vagy a Dior parfümreklámok, a L’Oreál hirdetései, vagy az Avon kampányai, amelyekben az integrált kommunikáció részeként rendszeresen szerveznek futóversenyeket, rendezvényeket is.

A GYÓGYÍTÓ MANIPULÁCIÓK

A manipuláció akkor hatásos, ha a reklám beférkőzik a fogyasztó fejébe és megismeri a vágyait, megmutatja neki azt, amit szeretne látni és érzelmeket ad el, tények helyett. A motivációk mentén megfogalmazott ígéretek alapján a nőkre ható emocionális üzenetek: a boldogság, a szeretet üzenete, a dicséret: „Mert nőnek lenni jó!” „Mert itt érzem, hogy fontos vagyok.” „Többet mond minden szónál.” „Ez az érzés hosszú távra szól.” „Mindig Veled”. A szépség ígérete: „Fabulon a bőre őre”. „Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj!” „Az egészség szép.” „Professzionális hajápolás Önnek. És az önmegvalósítás fogadalmai: „Élj szívből!” „A tökéletes feleségek titka.” „Ragaszkodj az álmaidhoz.”

Az idő múlásával sokat változik reklámvilág, ahova egyre több márka hirdetése lopakodik be, hogy egy kicsit más üzenettel és más módszerrel elérje ugyanazt, mint amit a többi akar, és legyőzze versenytársait. A fogyasztók is változnak, de bennük is sok minden ugyanolyan marad évezredeken keresztül. Persze tudatosabbak és tapasztaltabbak lesznek, szükségük van magyarázatokra és biztosítékra, mert egyre kíváncsibbak, dicsérni is kell őket, mert már el vannak kényeztetve, és a biztatás is fontos, mert egyre több bennük a félelem. Az új módszerek, hatásmechanizmusok és ígéretek folyamatos megújulása is azt bizonyítja, hogy igény van a reklám által nyújtott ámításra, arra, hogy valaki vagy valami láthatatlanul megismerje a vásárlók titkos gondolatait és aggodalmait, és egy médiumon keresztül megadja a lehetőséget arra, hogy a vásárló azt saját maga megoldja, és ezzel sikerélménye legyen.

„Nap nap után hullanak ránk a rábeszélés bombasorozatai, és a meggyőzés nem érvekkel történik, hanem alapvető emberi érzelmeinkre ható szimbólumokkal, így hát valóban a rábeszélőgép – a propaganda – kora ez.” – olvashatjuk a „Rábeszélőgépben”.

A hirdetések úgy szeretnék gálánsan meggyőzni a vásárlót, hogy döntése önkéntes, ne pedig kényszerített legyen, azaz csupán orientálni akarják a vásárlás irányába. – figyelmeztet Sas István. Ahhoz, hogy eladják az adott terméket, a racionális érveket egy érzelmi buborékba csomagolják, ezért a célszemélyt az eszében és a lelkében is támadják. A reklámok csúsztatnak, kibújnak, szépítenek, de megszólítják a vásárlót és törődnek vele. A reklámos és a vevő is tudja, hogy a lepedő sosem lesz olyan, mint új korában és, hogy semmi sem tud tíz évet fiatalítani, de ez egy hallgatólagos cinkosságra épülő viszony, amelyben mindenki megkapja, amit szeretne. A vásárló a reményt, a reklámos pedig a lehetőséget, hogy mindent elkövessen az ösztönzésért. A nőket sokkal erőteljesebben foglalkoztatja a külsejük, mint amennyire bevallják. A reklám olyan, mint valaki, aki tudja a legmélyebb titkainkat úgy, hogy el sem kell mondani neki; nem kérdez, csak törődik a vágyakkal. Hiába rafinált és furfangos, szeretjük, hogy hat ránk és irányít minket a széles választék és a rengeteg információ között.

Móricz Éva szerint a reklám, mint segítőtárs megpróbál segítséget nyújtani az emberek konfliktusainak megoldásához. Reklámpszichológia című könyvében a reklám hatásmechanizmusát összekapcsolta a pszichoanalízis tudományával és három segítő technikát különített el.

A katartikus módszer kilazítani, megszabadítani és megnyugtatni igyekszik a vásárlót úgy, hogy a meglévő ideálokat összekapcsolja a termékekkel. A reklámozott tárgy így a kielégítésre váró motívumok szimbolikus képe. A kilazítást segítik még az álomszerű vizuális megoldások. Az ideálhoz alakított termék-imázsra jó példa a Maybelline cég stratégiája és szlogenje: „Maybe she’s born with it. Maybe it’s Maybelline.” Azaz „Talán így született. Talán Maybelline.”

A szedatív technika tompítani, elnyomni és megbékéltetni szeretne. A bűnösség érzésének csökkentése megnyugtatja a vásárló lelkiismeretét. A Garnier vállalat „Törődj magaddal!” üzenete is ezt a módszert tükrözi.

A harmadik, az intenzívebbé tevés stratégiája erősíteni, felépíteni és fejleszteni szeretne.

Ez a felszólító jellegű, az érzésekre leginkább hatni akaró reklámok stratégiája. Ilyenek például a vonzalommal operáló hirdetések, mint a Panten Pro-V Haircare Collection kampánya is, amelyben saját hajukba öltözött, gyönyörű lányok szerepeltek.

A magyarországi pénzügyi szektor résztvevői között a Generali Biztosító is prioritásként kezelte a természeti katasztrófa okozta károk enyhítését, elsősorban természetesen a kárfelmérési, kárrendezési folyamatok kapcsán, másrészről pedig az árvízkárosult gyermekek üdültetésével, amelyet a külső kommunikációjában is felhasznált.

A biztosító társadalmilag fontos kérdések felkarolásában évek óta szerepet vállal, ezek között elsősorban az öngondoskodási kultúra és a kockázattudatosság hangsúlyozása, illetve a baleset-megelőzés, egészségmegőrzés és a közlekedésbiztonsági törekvések kerülnek előtérbe.

A dokumentumfelvételt Kovács Tamás készítette.

A Generali által létrehozott alapítvány, a Generali a Biztonságért Alapítvány az évek során igen sokféle, társadalmi felelősségvállalás szempontjából fontos aktivitást szervezett, a segítségnyújtás ebben az esetben sem maradt el. 2010. júniusában közel 5 millió forint értékben ajándékozott eszközöket az árvízkárok enyhítésére (generátorok, szivattyúk, csónakmotorral felszerelt csónakok, életmentő mellények). Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3 millió forint támogatásban részesült, további 2 millió forintot juttattak el Miskolc város önkormányzatának.

Az árvízkárok kapcsán azonban nem csupán az alapítványi perspektíva érvényesült. A biztosító munkatársai is gyűjtést szerveztek a károsultak javára, az összegyűlt adományokat (ruhaneműk, konyhai eszközök, játékok) pedig személyesen szállították el a felsőzsolcai lakosoknak.

A katasztrófa helyreállítási munkálatai közben a károsult családok gyermekeinek üdültetésével kapcsolatos jótékonysági kezdeményezés jó alkalom volt arra, hogy az anyagi természetű segítség mellett tevékenyen, közvetlenül az érintettek mindennapjaira hatva próbálják meg enyhíteni azt a sokkot, amit a lakosoknak javaik elvesztése, jövőjük kilátástalansága okozott.

Miután felvették a kapcsolatot az Edelényi Városi Oktatási Központtal, megszervezték azt a négy hetes üdültetési programot, melynek keretein belül alkalmanként egy-egy hétig 20 gyermeket utaztattak, láttak el és biztosítottak számukra tartalmas kikapcsolódást, hogy feledtessék az otthoni nehézségeket. A gyermekek szállásukról, a biztosító Római Parti Oktatási Központjából ellátogattak a Fővárosi Állatkertbe, a Tropicariumba, a Parlamentbe, a Csodák Palotájába, valamint a Ferihegyi Repülőtérre és Emlékparkba is.

A parlamenti látogatások alkalmával a biztosítótársaság kommunikációért felelős munkatársai megszervezték, hogy dr. Illés Zoltán és Rogán Antal fogadja és kalauzolja a gyermekeket.

Az ezek kapcsán kiadott sajtóközlemények monitorjai, illetve a sajtó képviselőinek kiküldött meghívó alapján az érdeklődés igen számottevő volt, a hírek az online és offline médiumokban egyaránt megjelentek. A nyomtatott médiában az országos (pl. Magyar Hírlap, Népszava, Blikk) és megyei napilapok (pl. Heves Megyei Hírlap, Somogyi Hírlap, Nógrád Megyei Hírlap) is cikkeztek róla, az elektronikus médiából pedig az RTL Klub[1], az ATV, a Duna TV és az Echo Tv is készített összeállítást az eseményekről. A Lánchíd Rádió készített egy interjút a témával kapcsolatban a Generali kommunikációs vezetőjével, valamint az MTI és a Független Hírügynökség is foglalkoztak az üdültetéssel.

Az online médiában is gyakori megjelenéseket generált a hír, többek között a Privátbankár.hu[2], a Tőzsdefórum.hu[3], az Üzleti Etika.hu[4], a PR Herald.hu[5] és az Observer.hu[6] oldalakon is olvashatott róla az érdeklődő.

A jótékonysági kezdeményezés elsősorban természetesen a vállalat erőforrásainak átcsoportosítását jelentette olyan cél érdekében, mellyel gyors, hatékony segítséget biztosíthatnak a társadalom egy sérült csoportjának, kifejezhetik együttérzésüket, érvényre juttathatják segítő szándékukat. Ha ezt az arculati és társadalmi megítélés szempontjából vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a társadalmilag felelős biztosító képének erősítését, és a márkaismertség növelését is pozitívan befolyásolta ez az aktivitás.

Érdekes megvizsgálni a jótékonysági aktivitást a vállalat működésének, általa képviselt értékeknek a szempontjából, mivel alapvetően egy pénzügyi szektorban működő, a biztosítási piacon második helyen álló cég kiemelten a saját profiljával egybevágó akciókat támogat, amik elsősorban a biztonság, a felelősség és a prevenció témaköreit célozzák meg.

Azért is jó példa a társadalmi felelősségvállalás szempontjából az üdültetési kezdeményezés egy biztosító esetében, mert némileg eltér az eddig szorosan követett közlekedés-, személyi-, vagyon-, egészségbiztonsági témáktól, mégis egy igen erős gondoskodáson alapuló üzenetet közvetített a közvélemény számára. Ez az üzenet pedig segíthet enyhíteni azokat az általánosan megfogalmazódó, ügyfél-szempontú kritikákat, melyek a biztosítók profitorientáltságára, nehézkes működésére, kevésbé ügyfél-barát folyamataira vonatkoznak, hiszen ebben az esetben a Generali éppen a megbízhatóságát, felelős működését hangosította ki.

TÖMÖRSÉG

A médiában gyors, azonnali megértés szükségeltetik, mert el kell adni a fogyasztónak a következő információt. Fennáll annak a veszélye, hogy a közönség tagjai másik újsághoz, konkurens adóhoz pártolnak. A gyorsaság pongyola megfogalmazást, felületes ismereteket eredményez, az erőfeszítés nélküli megértés elcsépelt klisék használatát kívánja meg. Miután a média megkaparintotta a fogyasztót, meg is kell tartania. Ezért egyre erőteljesebben kell befolyásolnia őt, ugyanakkor nem szabad kifárasztania. Ezt azzal éri el, hogy mindig új és új izgalommal szolgál, de mindennek csak a felszínén marad. Ezért a médianyelvre gyakran jellemző a fokozás és a túlzás használata. Ugyanakkor az „egészséges szervezet” egy idő után eltompul, immúnissá válik, és nem reagál a kezdetben még feltűnően nagy ingerre. Tehát a médiának föl kell korbácsolnia az eltompult fogyasztót. Kialakult a mindig harsány és szenzációhajhász a mindent kisarkító, a mindent kiélező, a mindig lármás, a mindig riadót fújó, hisztérikus, erőszakos, lerohanó, a célon mindig túllövő médiastílus.

EGYSZERŰSÉG

A média legnagyobb ellensége az átláthatóság. Romano Quardini azt írja: „Csak egy kiút van: minél egyszerűbben szólni, mert az egyszerűség ellenáll a felfordulásnak”; ha azonban nincs felfordulás, akkor hír sincs. A médiában az egyszerűség helyett az úgynevezett „primitívség” a kívánatos, mert ez elérhető a heterogén tömegeknek. Ugyanakkor a gyors érthetőség mellett a médiában felvonultatott, úgynevezett szakértőknek a felületesség elkendőzésére, a riportereknek pedig tudatlanságuk elfedésére mindig szükségük van valamiféle bonyolultságra, hogy a befogadó érezze, mennyire tudatlan, alábbvaló, s mennyire szükséges a médiára hagyatkoznia. A bonyolultság egyúttal a a hazugságok elrejtésére is szolgál. A médiában a fikciók fenntartásához elengedhetetlenek az eufemizmusok, a körülményes körülírások. Például „hazudott” helyett: „nyilatkozatának természete nem volt összhangban a tényekkel”. Ugyancsak jellegzetes az idegen szavak áradata. Az előbbiek a közvetlen manipulálást szolgálják, az idegen szavak pedig szintén a riporter és a szakértő tudását vannak hivatva igazolni.

VILÁGOSSÁG

Természetes, hogy vannak bonyolult, nehezebben megmagyarázható jelenségek. Mégis azt tapasztaljuk, hogy minél elmélyültebb, minél nagyobb és biztosabb tudású valaki, annál világosabban tudja taglalni az adott kérdést. Teljesen más a helyzet a médiában. Itt a kevéske tudást fitogtatni kell, a járatlanságot, a bizonytalanságot és a felületességet állandóan takargatni kell, a konzumidióta rabszolga függőségét fönn kell tartani. A konkrét megfogalmazás helyett a média szereti az általánosságokat, mert akkor nem lehet belekötni, „hazugságon érni”.

STÍLUSTÖRÉS

Egyetlen fajta alkoholos ital fogyasztása kevésbé okoz rosszullétet, mintha a különféle italokat keverjük. A hagyományos műfajokban követelmény, hogyha valamilyen stílusnemben elkezdtünk valamit (emelkedett, tréfás stb.), akkor úgy is folytassuk. Az iskolai dolgozatokban a tanár kijavítja az olyan mondatokat, mint például „Ophelia Hamlet ‘barátnője’ volt”. A kereskedelmi rádióadókon ki teszi meg ugyanezt? Folyamatosan szükség van a stílustörésekre, mert a műsorvezető ezzel is felhívja magára a figyelmet. A média nyelvében egy-egy szakma szakkifejezései keverednek a köznyelvi elemekkel, sőt a szlenggel.

AKTUALITÁS

A média aktualitása a rövidség mellett a könnyen érthető, a gyorsan bemutatható irányába halad. Ez az aktualitás követeli meg a közhelyeket, a modorosságot, a kliséket, és ugyanakkor a gyorsan változó nyelvi divatokat. Ennek egyenes következményei a nyelvművelők által a médiának fölrótt nyelvi hibák és helytelenségek. A kiválóan értesült média a jelennek szól, mindig szinkronban próbál lenni az éppen történő eseményekkel, amelyek mint tudjuk, lehet, hogy fikciók.

TÁVOLSÁGTARTÁS

A médiában meglepően közvetlen, sőt intim kapcsolat a divat, amely természetesen itt is fiktív, hiszen lehet, hogy a szereplők életükben először találkoznak egymással. Ennek nyelvi kifejezése a magyarban a tegezés, a bizalmas adatok kérdezése és feltárása. Nem nyelvi tükröződése a vállra helyezett kar, az öltözék, a műsorvezetés közben az evés-ivás, az étellel tele szájjal beszélés stb.

TISZTELET

A hagyományos retorikában rendkívül fontos a hallgatóság tisztelete. A médiában ez is fiktív. Az intim viszony elhitetése mellett arra is mindig ügyel a riporter, hogy a fogyasztót azért valami módon alacsonyabban állónak tüntesse fel ismeretben, ügyességben stb., kimutassa fölényét, elsőbbségét, központi szerepét stb. Már az is megtiszteltetés a fogyasztónak, hogy megjelenhet néha a képernyőn. A konzumidióta ráadásul nem is érzékeli a leereszkedő modort, amellyel kezelik.

A KÉSZSÉGEK JELENTŐSÉGE

Mindamellett azt tapasztaljuk, hogy a beszéd, írás és olvasás jelentősége egyáltalán nem csökken a számítógépek, a videó és az elektronikus kommunikáció megjelenésével. A hatékony írást és beszédet egyre inkább megköveteli az üzleti és a vállalkozási élet minden szintje. Régóta tudjuk, hogy a hatásos írás és beszéd valójában a hatékony gondolkodás eredménye. Az művészi ihlet ebből a megközelítésből  nem valami titokzatos, keveseknek fenntartott kiváltság, hanem egy bizonyos fokig mindenki által megtanulható, gyakorlással elsajátítható cselekvésmód és képesség. Fontos az is, hogy ne csak az eredményre összpontosítsunk – sikeres-e vagy sikertelen a kommunikáció – hanem magára a beszéd- és írásfolyamatra, ez pedig felbontható cselekvéssorozatra. Amíg nem tudjuk a részmozzanatokat világosan elkülöníteni és elrendezni, addig nem fogunk tudni hatékonyan közölni valamit másokkal.

PROPAGANDA VAGY MEGGYŐZÉS?

A retorika szó manapság sokféle jelentésben és eltérő referenciákkal használatos. A retorikát gyakran a díszes, virágos nyelvezettel, sőt a bombasztikus és üres kifejezésmóddal azonosítják. Ez a felfogás a középkor retorikai és stíluseszközöket felleltározó módszerének félreértelmezésére vezethető vissza. Mások szerint a retorika puszta látszat, szánalmas propaganda, üres beszéd. „Tettekre van szükségünk, nem retorikára” – ilyen és ehhez hasonló közhelyeket hallunk, olvasunk. Ez a megközelítés Platón Gorgiász dialógusában gyökerezik. Az is előfordul, hogy a retorikát a stilisztikára vagy csupán a stíluseszközök ilyen vagy olyan rendszerére szűkítik le. Ez már a reneszánszban elkezdődött, majd legutóbb az úgynevezett liege-i retorikában testesült meg. Ezzel szemben a kitágított szemléletmód szerint minden kommunikáció a retorikába tartozik: a szépirodalom, a képzőművészetek, a non-verbális kommunikáció, a gondolkodás stb. Természetesen ha a hatékonyságot vizsgáljuk bármiféle közlésben, akkor mindenféle  közlésnek van retorikai vetülete. Különösen érdekes ebből a szempontból a magyar szépirodalom, próza és vers is, mely feltűnően retorikus minden ízében, még a XX. századi változataiban is.

Használhatóbb és kezelhetőbb a retorika fogalma, ha a klasszikus ókori retorikák nyomán a hatékony nyilvános beszéd és írás lehetőségeinek és  eszközválasztásának a  tudományaként határozzuk meg. Platón és Arisztotelész szerint ugyanis a „rétorika” az igazság napfényre hozatalának tudománya. Quintilianus szerint a ars bene dicendi, „a jól beszélés tudománya”. Tehát a klasszikus ókorban a retorika egyrészt a hatékony beszéd lehetőségeit és eszközeit, nem az írásét foglalja magában, másrészt az igazság és a jog körül forog: „A rétorika hasznos, mert az igazság és a jog természettől fogva erősebb ellenkezőinél, úgyhogy ha az ítéletek nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene, szükségszerűen a szónok a hibás, és méltó az elmarasztalásra” – írja Arisztotelész, aki számára az utánzás (mimészisz) megjeleníti a valóságot a hallgató számára, vagyis az igazat és az igazságosat bármely adott szituációban.

A mai tudományágak szemszögéből nézve a retorika nem más, mint a nyilvános beszédnek a hatékonyság szempontjából történő szövegtana. Szükségképpen felhasználja a jelentéstan, a nyelvtan, a stilisztika, a lélektan, a szociológia, a logika, az etika, a néprajz stb. eredményeit. Célja, hogy valószínűségekkel (nem feltétlen tudományos bizonyítékokkal) győzzön meg, milyen cselekvést válasszak a lehetőségek közül az adott helyzetben és körülmények között, amikor a különféle nézetek összeütköznek. A választásra való ösztönzés és maga a választás mindig etikai kérdés is. A meggyőzés mindig az egész embert veszi célba, az értelmet, az érzelmeket, az ösztönöket és az akaratot. Agyélettani megközelítésben úgy is fogalmazhatnánk, hogy a retorika az egész agy (a jobb és a bal félteke), a limbikus rendszer stb. működését célozza meg. A retorika – akár csak a public relations – valójában csak bizonyos szabadságú társadalmakban létezhet, hiszen ha nincs meg a választás lehetősége, akkor pusztán a díszítő, becsapó, hízelkedő stb.  beszédre zsugorodik össze. Előfeltételei közé tartozik: a kutatáshoz és felfedezéshez való jog, a szabad hozzáférhetőség a tények ismeretéhez, szabadság az érvek kifejtéséhez és mások érveinek meghallgatásához. Leginkább pedig a tájékozódás, a mérlegelés, a vita és az érvelés után, a cselekvési lehetőségek közti szabad választás.

Ha a kutatás korlátozva van, ha a tényeket vagy a tények egy részét elrejtik–elködösítik, ha az információkat vagy azok egy részét visszatartják, ha az értelmes cselekvési lehetőségeket nem mérlegelik, ha nem hallgatják meg érveinket, és mi nem hallgatjuk meg mások érveit, ha hiányzik az őszinte vitalehetőség, amelyben netán saját nézeteink korlátaira és másokénak előnyeire fény derül, akkor a társadalomban az emberi közösség rabszolga-csürhe tömeggé aljasul, amelyet katonai, politikai és médiadiktátorok ostoba döntése hajszol, terel erre-arra.

Nem véletlen tehát, hogy a retorikának – mint tudománynak – a kezdetét a szicíliai zsarnok, Thraszübulosz elűzetésétől számítjuk, i.e. 465-től, amikor Korax és Teisziasz szisztematikusan feldolgozták a beszédművészet elveit.

Bizonyos mértékben minden tudományág használja a retorikát, ha hatékonyan akarja továbbadni ismereteket. Megvan a retorikája a filozófiának, a kulturális antropológiának, a politológiának, a társadalomtudományoknak, a public relations-nek, de még a mindennapi élet kommunikációjának is. (Nem is szólva például a családterápiás beszélgetés vagy a mindennapi konfliktuskezelés retorikájáról, amikor a megértésre és a változásra való hajlandóság kerül előtérbe!) Az ember, akárcsak a radarhullámokat kibocsátó és a visszavert hullámokat felfogó repülőgép, a közlés (információadás és befogadás) nyomán tud egyáltalán létezni. A leghatékonyabb módja a kommunikációnak a személyes jelenlét folyamán megy végbe. Végül a hatékony kommunikáció mindig kockázat és izgalom is egyben. A rosszul megválasztott közlési mód megtöri a szerelmes vonzódást, tönkreteszi a családi békét, felborítja a munkahelyi fegyelmet, a politikában pedig választási vereségbe torkollik.

Harangozó Éva, Somogysámsoni Iskoláért Alapítvány kuratóriumi elnöke, 2009, Demjén Klára, nyelvi pedagógiai szakértő, 2010 óta dolgozik önkéntesként a Hátrányos Helyzetűek Oktatása (www.h2oktatas.hu) programban. Mindketten egy újságcikk elolvasása után jelentkeztek Rácz Tünde Fatimánál, a program vezetőjénél.

- Miért érezték fontosnak, hogy a H2O programot támogassák?

HÉ: - Pedagógusként mindig arra törekedtem, minél többet hozzak ki a tanítványaimból. Ezt a programot megismerve úgy látom, a siker felé vezető út az oktatásban ez lehet, ezért érdemes minden lehetőt megtenni érte.
DK: - Megnéztem honlapjukat, és filozófiájuk, célkitűzésük, módszereik találkoztak az én elképzeléseimmel.

- Milyen feladatokat vállaltak a H2O-ban?

DK: - A nyelvoktatás ösztönzője vagyok. Gyermekeink életpályájának sikerkritériuma a nyelvtudásuk. Bármilyen pályára szánja is őket sorsuk, a 21. században legalább két, gyakran három nyelv ismeretére lesz szükségük a megélhetéshez.
HÉ: - Kezdetben iskoláknak ajánlottam a projekt megismerését, majd Operaházi gyermekelőadásra sikerült jegyet szerezni, hátrányos helyzetű gyerekeknek szólt a karácsonyi, illetve a farsangi műsor. Több mint 300 gyermek nézte meg az előadásokat. A tavalyi tanévtől a H2O-s programban, résztvevő iskolákban, tanórákat látogatok, ügyelek a módszer tisztaságának megmaradására.

- Hogyan tudják összeegyeztetni ezt a komoly, időt igénylő munkát családjukkal, egyéb teendőikkel?

DK: - Szerencsére engem a szerető, megértő, inspiráló férjem kényeztet, így amire akarom, például az önkéntességre jut idő!
HÉ: - Időmmel szabadon rendelkezem, a családdal, barátokkal könnyen össze tudjuk egyeztetni a dolgokat.

- Pedig az idő a szűk keresztmetszet… Akkor mit emelnének ki, mi a legnehezebb?

HÉ: - A mostani helyzetben az értetlenséget nehéz elfogadni, ha beszélni kezdesz a témáról, sokan hárítanak, mondván, elég már az újabb módszerekből!
DK: - Szerintem nincs benne semmi nehéz, hiszen a Program maga is kellőképpen motiváló! A feladat — hogy oktatás által életképessé tegyünk leszakadt, halmozottan hátrányos gyerekek tízezreit — óriási és évtizedes! Ne felejtsük el, ez nemcsak egyszerűen egy önkéntes jótékonysági akció! A H2O komoly, tudományosan megalapozott, pedagógiailag kidolgozott, módszertanilag kipróbált, következetesen egymásra épülő elemekből álló oktatási program. Kipróbált, sokéves eredményeit a Hejőkeresztúri (IV. Béla Körzeti Általános Iskola) iskolából évről-évre továbbtanuló, nemzetközi figyelmet és elismeréseket begyűjtő diákok képviselik. Őket követi már egy éve a budapesti Molnár Ferenc Általános Iskola valamint további, nyolc általános iskola szeptembertől országszerte.

A sikeres munkához azonban nem csak az önkéntesek belső motivációja és családjuk támogatása szükséges. A program vezetői is sokat tesznek hozzá azzal, hogy az önkénteseket nem hagyják magukra. A kapcsolat élő és közvetlen. Rendszeres időközönként tartanak találkozókat, ahol mindenki beszámolhat a tapasztalatairól, ahol biztatást, irányítást kapnak a további teendőikhez.

- Mégis, ha lenne egy varázspálcájuk, mit változtatnának meg egyetlen varázsütéssel?

DK: - Amihez „varázsütésre” lehet szükség, az a probléma társadalmi méretével arányos, alátámasztó pénzalapok megnyitása.
HÉ: - Varázspálca? Jó lenne, ha volna! Egy mozdulat és minden oktatásban érdekelt — pedagógustól miniszterig — elkötelezettjévé válna a H2O-nak. Ezt értékelném!

Amikor megkérdezem: Honnan merítik ezt a bámulatos lendületet? Ugyanazt válaszolják: a gyerekek csillogó szeméből.

HÉ: - A legszebb élményem az volt, amikor az Operaházban ezt láttam. Az is meghatott, amikor 2. osztályos gyerekek kis ajándék-rajzokkal vártak.

- Önnek is van konkrét élménye, amit szívesen idéz fel?

DK: - Több is van. Az egyik az a csaknem megindító, de ma már gyakori kép, amelyen fülhallgatós, 8-9 éves forma, szegényesen öltözött gyerekek a képernyőről hangosan olvasva tanulják, ismétlik az első angol lecke mondatait valahol Kelet-Magyarországon. Ők már nem fognak elkallódni! Egy másik kedves élményem, hogy az újonnan csatlakozó iskolák egyikének fiatal tanárnője a H2O oktatási tréning nyári szünetében elkészítette, kézimunkával kivarrta, a frissen tanult Táblajáték Programban megismert 15 táblajáték teljes oktatási darabjait táblástól, bábostól, mindenestül. Ezek szívet melengető élmények, ezekért érdemes fáradni. Ez is hazaszeretet.

]]> http://www.prherald.hu/2012/04/onkent-a-vizben/feed/ 0 http://www.prherald.hu/2012/04/egybol-negy/ http://www.prherald.hu/2012/04/egybol-negy/#comments Sun, 15 Apr 2012 08:37:02 +0000 Lois Réka http://www.prherald.hu/?p=16101 A BEE Group Hungary Kft. idén először, hagyományteremtő céllal indította el különleges kezdeményezését, amelynek részeként a BEE áprilisi forgalmának 4%-át ajánlja fel a Bátor Tábor Alapítványnak és a NOÉ Állatotthon Alapítványnak. A felajánlás lényege, hogy a két alapítvány ebben az értékben rendelhet reklámeszközöket, illetve reklám-kivitelezést.

Az illusztráció az egyik korábbi Bátor Tábor rendezvényen készült.

A BEE Group Hungary Kft. olyan különleges kezdeményezéssel állt elő, amelynek keretében két alapítványnak felajánlja az áprilisi forgalmának 4%-át. A felajánlás különlegessége abban rejlik, hogy az alapítványok nem készpénzben kapnak segítséget, hanem az áprilisi forgalom 4%-ának megfelelő értékben rendelhetnek rendezvényeszközöket és reklám-kivitelezést. A társadalmi felelősségvállalás mindig is fontos szerepet töltött be a BEE Group Hungary tevékenységében.

A cégcsoport már eddig is számos programmal és akcióval járult hozzá a társadalmilag fontos ügyek támogatásához. Az előző években a Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a VII. kerületi kirendeltsége is a támogatott alapítványok között volt. A hagyományteremtőnek szánt akció részeként idén két olyan alapítványra esett a választás, amelyek a saját területükön már komoly eredményeket értek el és bebizonyították, hogy magas színvonalon képviselik a vállalt ügyet. Ebben az évben a Bátor Tábor Alapítvány és a NOÉ Állatotthon Alapítvány élhet ezzel a különleges lehetőséggel.

A BEE Group Hungary Kft. 2010-óta van jelen a magyar reklámpiacon, ez idő alatt a hazai piac egyik meghatározó ügynökségévé nőtte ki magát, mind a rendezvényeszközök, mind a rendezvény-kivitelezés területén.

A kampánnyal kapcsolatos minden további információ megtalálható a BEE Group Hungary kft. weboldalán a negyszazalek.beedisplay.hu oldalon, az alapítványok facebook oldalán, illetve további információ kérhető a balazs@beegroup.hu e-mail címen.

Sok cégvezető félreérti az üzleti kapcsolatok jellegét. A tradicionális módszer szerint az eladó ajánlatot tesz. A leendő vevő visszaküldi az általa elfogadhatónak tartott számokat. Az eladó engedményt tesz. A vevő is engedményt tesz. Ez a folyamat időigényes, és a résztvevők sokszor úgy érzik, hogy kompromisszumokra kényszerítették őket. Ennek nem kell feltétlenül így lennie.

Mielőtt a tárgyalóasztalhoz ülnénk, idézzük fel magunkban a következő fontos tényezőket!

ÖSSZHANG

Mindig keressünk valami közös témát, amivel megnyithatjuk a kommunikációt. Nézzünk körül a partner irodájában. Ha a családi fényképeket látunk, beszéljünk a mi családunkról. Ha egy folyót és csónakot ábrázoló csendéletet látunk, kérdezzünk a képről vagy arról, hogy a partner horgászik-e. Ha összhangot teremtünk, együttműködést, csapatszellemet hozunk létre, és elutasítjuk a szembenállás, az oppozíció érzését.

KIEGÉSZÍTENDŐ KÉRDÉSEK

Ne tegyünk fel eldöntendő, tehát igennel vagy nemmel megválaszolandó kérdéseket, mint például „– Az ott a fényképen az Ön hajója?” Inkább így fogalmazzunk: „– Milyen szép hajó. Szokott horgászni vele? És vízisielni?” A kiegészítendő kérdésekkel egy kicsit „megnyithatjuk” a partnert. Az ilyen kérdéseket üzleti témában is használhatjuk, például: „– Hogyan akarja reklámozni az új termékét?”; „– Mikor nyitják meg az új gyárat?”; vagy „– Nehéz megszervezni egy ilyen konferenciát?”

FIGYELEM

Ahogy édesanyám mondta: „– Azért van két fülünk és egy szánk, hogy kétszer annyit figyeljünk másokra, mint amennyit beszélünk.” Ezt a leckét évek keserű tapasztalatán keresztül tanultam meg. Az anyámnak igaza volt; a csend fontos része a beszélgetésnek. Szemináriumaink és konzultációink során azt tanítjuk, hogy a társalgás szüneteiben emészthetjük meg a hallottakat. Tapasztalatom szerint aki az üzleti tárgyalás során először szólal meg, az vesztesként kerül ki az ügyletből. Ha nem figyelünk a partnerre, lemaradhatunk a mondanivalója lényegéről. A félreértések veszélyeztethetik vagy tönkre is tehetik a tranzakciót.

EGYÜTTÉRZÉS HELYETT EMPÁTIA

Reagáljunk a partner gondjaira. Több leendő ügyfelemtől hallottam a következő kérdést: „– Miként tarthat nekem konzultációkat az Atlanti-óceán másik partjáról úgy, ha személyesen csak évente négyszer találkozunk?” Erre azt válaszolom: „Megértem, hogy ez az új módszer kezdetben bizonytalannak tűnik Önnek. Hadd adjak egy listát régebbi ügyfeleimről, akik elégedettek voltak és vállalatuk sikeres. Azt is szeretném megmutatni, hogy e-mail útján szinte azonnali választ kaphat kérdéseire.” Ennél több szóra nincs is szükség. Ne csak a saját szavainkat foglaljuk össze, hanem az ügyfélét is. Például így: „– Hadd soroljam fel az eddigi fő pontokat, csak hogy mindketten tisztán lássunk.” Vagy: „– Ön tehát úgy gondolja, hogy…” Így rögtön tisztázni lehet a félreértéseket.

Mikor az ügylet részleteit egyeztetjük, a következőkre figyeljünk!

1. Mindig mi irányítsuk a beszélgetést, előtte pedig készüljünk fel rá.

2. Mindig minősítsük a partnert. Megvan-e a termékünk vásárlásához szükséges pénze? Pontos fizető?

3. Bizonyosodjunk meg arról, hogy minden információnk megvan az ügylet nyélbeütéséhez. Ne menjünk vissza az ügyfélhez és ne hívjuk fel többször újabb és újabb részletekért. Az első beszélgetéshez készítsünk egy listát az áttekintendő kérdésekről. Egy példányt akár el is faxolhatunk a partnernek,       hogy ő is tudja, pontosan mit kell megbeszélnünk.

4. A megbeszélésen legyen jelen minden érintett fél. Ha például termékünket egy házaspár által vezetett kis cég akarja megvenni, mindketten legyenek ott a tárgyaláson, különben meg kell ismételnünk a megbeszélést.

5. Ne feledjük: az ügyfél minket „vesz meg”. Lehet, hogy számítógépeket vagy valamilyen szolgáltatást vásárol, de csak akkor, ha megvan köztünk a megfelelő összhang. Ha a partnernek nem vagyunk szimpatikusak, vagy nem tart minket sokra, nem lesz elégedett termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal, és ezt esetleg nagyon világosan ki is fejezi. Mutassuk meg az ügyfélnek, hogy a helyzet magaslatán állunk és hogy az ő érdekét tartjuk szem előtt. Ha az ügyfél jól érzi magát velünk, és hisz becsületességünkben, könnyen aláírathatjuk, sőt megújítathatjuk vele a szerződést.

Két évvel ezelőtt egy riportfilmben elhangzott, hogy „a hangzásvilág és a dalszövegek könnyen emészthetőségének köszönhetően lett gyorsan népszerű a Kowalsky meg a Vega”. Figyeltek-e vajon ezekre a szempontokra az alkotás során valaha is? A zenész határozottan állítja: „– Nem volt terv. A Black Out-ban zenéltünk 15 éven keresztül. Mondjuk, amikor a Bécával (Jávorszky Béla) összefutottam, akkor még csak tíz éve körülbelül. Én nem akartam váltani, bár eléggé állóvíz volt akkoriban a Black Out körül. Ez nem volt megtervezve, hogy a Black Out után vagy a Black Out mellett én szeretnék csinálni valami populáris dolgot, amiben másként fogalmazok, mert azért a Black Out- ban elég nyakatekert megfogalmazások voltak, hozzáteszem ott is ugyanezekről volt szó egyébként. Mivel itt a zene minősége más volt, sokkal egyszerűbb, nagyon le volt egyszerűsítve szinte a végletekig, rosszul adta volna ki magát. Én próbáltam egyébként az első verzióknál, tehát maradtak azok a Black Out megfogalmazások, de az nem ült rajta. Az első két, három számot is gyúrtuk vagy jó egy évig, szövegileg is. A dallam az egyben meg volt. Amikor az úgy kijött, akkor azt éreztem, hogy na, ez az a vonalzó, ami ehhez a zenéhez illik, amiből össze lehetne rakni akár egy lemezanyagot is. Onnan gyorsan megíródtak az első számok, egy 15 szám kapásból elkészült nagyon gyorsan, de csak utána vonultunk stúdióba, valamikor 2002-ben.”

Black Out

– Pont olyan volt az elválásunk is, mint amilyen az utolsó négy évünk volt. Annyira ellaposodott, hogy még akkor, amikor többször kijelentettük egymás előtt, hogy én megyek egy másik irányba, hagyjuk ezt most, mint hogy ha nem is foglalkozott volna vele senki. Annyira lapos volt ez egész. Amikor megtörtént konkrétan, mikor azt mondtam, „na jó ez volt az utolsó koncert és innentől nem”,  hát akkor az érzelmek egy kicsit felkavarodtak. Mondom szerintem ez magának a Black Out-nak jót tett. Most legalább dolgoztak. Három és fél év után megjelent végre egy új lemez. Már az is nagy eredmény.

A felvételt Póka Vanessza készítette.

– Amikor 1999-ben Jávorszky Béla megkeresett azzal, hogy csinálhatnátok számodra egy szóló projektet azt mondtad te csapatember vagy. Mégis néha szükségét érzed az egyedüli kibontakozásnak az írásban, festészetben.

– Hát írni nem akartam. Azt a Szántai Zsolt erőltette rám (nevet), de most már örülök neki. Készül is most már egy új tervünk, hogy mi lesz a következő munkánk, azért mondom, hogy munkánk, mert ő adja ki. Az első könyvben ő tevékenyen részt is vett, tehát írt is, sőt ő szerkesztette össze. A másodiknál már nem, azon talán érződik is egy kicsit. Ez a harmadik ez szerintem egész jó dolog lehet. Úgy írás szempontjából elengedte a kezemet, most már csak, mint kiadó van velem.

– Megszeretted az írást közben…  

– Érdekesnek tartom, meg jó lehetőségnek arra, hogy komoly dolgokról beszélgessünk. A festés az meg inkább egy kicsit ilyen lazítás. Mind a zenének, mind egyébként az írásnak is a szervezése, meg az azzal kapcsolatos munka, az elég megterhelő.

– Mintegy száz olajfestményed készült el 1995 óta.  „Variációk a lélekre” címmel festménykiállításra is készülsz.

Szó van egy kiállítás sorozatról, nagyon remélem, hogy a Művészetek Palotájában lehetne a megnyitó, amikor ott játszunk február 14-én és most benne van úgy néz ki az igazgatóság, hogy kiállítassuk a képeket.  Masaru Emoto, aki egy japán természetgyógyász és a víz üzenethordozó képességével kísérletezik. Vízkristályokat fotóz le tulajdonképpen. Az ő munkái alapján készül egy sorozat. Sajátos formában festem meg a vízkristályokat és mindnek üzenete van, konkrét üzenete. Nagyon érdekes, izgalmasnak tűnő dolog, majd meglátjuk, hogy más is így gondolja-e.  Ha a Művészetek Palotájában lehetne a megnyitó, az jó lenne.

– Szántai Zsolttal 2005-ben írtátok meg a „Holnap előtt” című könyvet, 2007-ben pedig önálló munkád a ’Jéglanka meséi’ címen jelent meg. Írnál-e valaha egy önéletrajzi könyvet?

– Hát azt nem. Azt minek? (nevet) Ha kívülről érkezne olyan igény, hogy annyi ember kíváncsi rá és annyira követelik ezt a dolgot, akkor nem zárkóznék el, hogy valakivel leüljek, és riport formájában készüljön ilyesmi, de én magam magamról nem írnék könyvet. Lesz egyébként Kowalsky meg a Vega könyv, ami a zenekarról szól, ez jövőre jelenik meg.

– A te harmadik könyved milyen témát fog körüljárni?

– Riportkönyv lesz. Én igazából csak beszélgetni fogok és ezeket a beszélgetéseket fogom összeszerkeszteni. Olyan emberekkel, akik nem szokványos életutakat jártak be, vagy élethelyzetben vannak.  Közismert emberek is és olyan emberek is, akikről a nyilvánosság nem tudhat. Nagyon sajátos élethelyzetben vannak, nagyon tanulságos, mondjuk úgy. Ezek olyan beszélgetések, olyan sztorik, amelyek mindenki számára példával járhatnak, elöl. Meg látjuk, hogyan tudnám összefűzni esetleg néhány ilyen keleti bölcsességgel, hogy ha az nem megy, akkor szimplán marad a beszélgetés. Most ami előzetes tervezetben van – megvannak azok a személyek, akikkel a beszélgetés megy majd – az is jó dolog, számomra mindenképen izgalmas dolog lesz a vége.

– Van-e amit dalszövegben nem, csak könyvben írnál meg?

– Ez jó kérdés. Prózában bővebben, sokkal szabadabban lehet írni. A dalokba is bele vannak fogalmazva, én nem sokat filózok azon, hogy ha spirituális bölcsességeket kell valahogyan belelopni a szövegbe tehát, hogy az legyen a fő tartalom, a fő mondanivaló. Társadalomkritika, minden benne van ugyanúgy a szövegekben is, csak hát nyilván nagyon egyszerűen le van sarkítva a dolog a dalszövegekben, de ott alig van néhány sora az embernek.

– Mi a fő inspirációs erő dalszövegírás közben?

Isten és az élőlény kapcsolata. Ebben minden benne van igazából. Hétköznapi élet, társadalmi problémák, a jó dolgok a társadalmon belül, vagy hát a politika is beletartozhat ebbe, hogy ha az úgy van megfogalmazva.

– Istenben való hit segítséget nyújtott Neked a változtatásokban életed során.

– Én azt mondom inkább, hogy a valóság egyre helyesebb látása. Amikor arról beszélgetünk főleg itt a nyugati civilizációban, hogy vallás meg Isten hit meg hit önmagában, akkor itt valamiféle mankóra gondolnak az emberek. Egyébként az élet működik rendesen, az, aki gyenge, annak kell egy mankó, annak csak úgy megy az élet. Én meg azt gondolom, hogy mindannyian vakon botorkálunk főleg ebben a társadalomban, ami meg egyébként már jellemző az egész bolygóra és akkor nyiladozik az ember szeme, hogy ha foglalkozik a valósággal, az igazsággal.  Hogy hogyan működik és mi is ez az egész, ami körbevesz, amiben élünk. Az emberek általában megelégednek azzal a rövid intervallummal, ami a születéstől a halálig tart. Ezt egy valós dolognak tartják, de azon túl meseszerűnek tekintik mind az előtte, mind az utána lévő dolgokat, vagy egyszerűen kijelentik, hogy nincs is.

– Népszerű előadóművész mellett elismert dalszövegíró is vagy. Egyik legutóbbi munkád Goda Krisztina Kaméleon című filmje betétdalához írt szöveg, amit Rúzsa Magdi ad elő. Mennyiben más, munkafolyamatban vagy bármiben, ha másnak írsz szöveget?

– Teljesen más, bár munkafolyamatban nem, mert egyféleképpen dolgozom, eleve a zenére, sőt ezekben az esetekben meg van írva a dal is. Ez megint nehezíti, mert akkor az van, hogy nem annyi szótagszámmal dolgozol, amennyivel kényelmes és jó.  Nehezebb dolog számomra, ráadásul a személyiséghez is igazítani kell, ezt általában külön kérik. Volt már ahonnan lepattantam, egyébként hozzáteszem nem is baj. Például volt már felkérés Szekeres Adrienék részéről és akkor átküldtek egy számot, ahhoz próbálkoztam, és úgy pattantam le a falról, mint a gumilabda. Egyszerűen nem működik és ezt ők is érezték, mondtuk is, hogy nincs harag, de ez ennyi. Van ilyen. Azért fontos, hogy milyen atmoszféra az, ahova írni kell.

– Filmzenéhez is született szöveg már vonaton?

– Filmzenéhez nem, csak a sajátok.

– Egyszer úgy fogalmaztál a mai világban talán már sziruposnak tűnhet a szeretet kérdése, mégis a Kowalsky meg a Vega már az indulásánál a zászlajára tűzte és neked, mint magánembernek is fontos. Napjainkban Magyarországon a társadalmat és az emberek egymáshoz való viszonyulását nem elsősorban ez az érzés hatja át. Nem fásulsz-e ebbe bele? Időnként nem fogy-e el az erőd?

– Nem, mert én egy olyan oldalon állok, ami örök. A jelenlegi szituáció vagy a jelenlegi társadalom áll egy lehetetlen helyzetben, ami eleve kudarcra van ítélve, tehát nincs, miben elfáradjak. Amiről mi beszélgetünk, az valójában összetartozás és szeretet együtt.  A sziklaszilárdan fogalmazva materialista ember a ragaszkodást véli szeretetnek. A ragaszkodás gyengeség is, ez tény. Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy a szeretet az egy gyengeség, szirupos ömlengés, de mi nem erről beszélgetünk. Mi a finom szekvencia szerint, tehát a valódi élőlény szerint. Nem a test szerinti, hanem a lélek szerinti összetartozásunk és hát azt nevezzük egyből kapásból szeretetnek és transzcendentális szeretetnek. Ez a valóság. Az más kérdés, hogy mi most tévelygünk egy sötét akármilyen helyen, de ez ettől függetlenül egy örök valóság, amely előbb-utóbb nyilván mindenki előtt megnyilatkozik. Hogy mikor az nem az én dolgom. Ez az egyéni élőlény és Isten személyes kapcsolata. Ezt Te tudod és Ő. Ezt én tudom és Ő.

– Egyfajta egymásra találásra gondolsz?

– Az embernek önmagát kell először is felismernie, megismernie. Mi is valójában ez a test, vagy csupán a gondolatok, vagy a gondolatnál is finomabb dolog? Tehát, hogy mi maga az élőlény. Ha ez működik, vagy erre van már egy bevezető ismerete, akkor fölismerheti azt is, hogy mi az, amire azt mondják Isten. Mi lehet az. Akaratlanul is látnia kell, vagy fölismeri, hogy mi az abban való összetartozás. Ez nem egymáshoz, hanem egy másik lényhez való ragaszkodás, ez természettől és öröktől fogva lévő törvény.

– Egyszer úgy fogalmaztál, hogy „egy folyamatos imának használom magát a zenét is”. Meghallgatásra találnak-e ezek az imák?

– Én azt gondolom, amit eddig hallottam az egészről, tehát akihez szólnak ezek a dolgok, hogy ott nincs kérdés, hogy meghallgatásra talál-e vagy, hogy szól-e az egész az egyéni élőlényhez. Szól-e Isten? Foglalkozik-e vele? Természetesen, hiszen mindent átható és örök, mindenről tud. Az más kérdés, hogy én ezt felfogom-e, vagy nem fogom fel. Tapasztalom vagy érzékelem-e, hogy szól hozzám vagy meghallgat. Ezen az egy dolgon múlik. Tehát a saját látásmódomat kell egy helyes fókuszba – de mindenkinek, minden élőlénynek – helyezni. Az nem kérdés, hogy mindig meghallgatásra talál. Igazából nem is az a kérdés, hogy kérsz valamit, az teljesül vagy nem teljesül. Egyetlen egy feladata van az életnek, hogy magából a jelenlegi atmoszférából, ebből a téves felfogásból, hogy – a testtel azonosítva az anyagi világban él az élőlény – ezen felülemelkedjen, kiszálljon ebből. Felébredjen az álmából. Eközben persze kérhet ezt-azt, de az mindig csak az álomnak a része.

„– Hazai ügyfeleinknél is egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a digitális kommunikációra. A médiapiaci változások mellett elkerülhetetlen a folyamatos innováció. Ma már a tradicionális pr-szolgáltatások mellett ügynökségünk egyre több integrált pr-kampányt vezet. Ezt a tendenciát legutóbbi tender győzelmünk, a világ egyik játékfejlesztő vállalata, a Gameloft is bizonyítja, ahol 80%-ban a közösségi média kampányokra fókuszálunk” – nyilatkozta Hauer Berta, a LEWIS PR senior pr-tanácsadója.

Ma már klisének számít hangsúlyozni a felgyorsult kommunikáció fontosságát, amikor egy tweet megváltozhathatja egy vállalat teljes működését, ennek ellenére a gyakorlatban kevés marketing és pr-osztály van felkészülve a valós idejű változásokra.

A „Kommunikáció Új Arca” tanulmány az alábbi témakörökben ad pr-technikai tanácsokat:

1. A valós idejű kommunikáció
2. SEO beépítése a pr-stratégiába
3. Kampányok kiértékelése
4. Videók használata
5. Word-of-mouth marketing
6. Vállalati blogolás
7. Közösségi hálózatok kiépítése rendezvényekkel
8. Tartalommenedzsment
9. Krízismenedzsment
10. Webes jelenlét és megtérülések
11. A közösségi média hatékonysága
12. Együttműködés online véleményvezérekkel

Az e-book ezen az oldalon töltheted le.

Az Új Utak 2012 Konferencia segítségével a következő kérdésre kaphattunk választ több nézőpontból: létezhet-e hosszan tartó boldog házasság a kreatív ágazatok és a gazdasági élet között, vagy csak néhány nyers, zabolálatlan pásztorórára jut lehetőség. A művészeti és üzleti világból érkező előadók között nem a PowerPoint használatától való félelem volt az egyetlen különbség, más volt a nemzetiségük, a szakterületük, a meglátásaik, az esemény iránti lelkesedésük és persze ruházatuk értéke is.

Hárman az Új Utak 2012 konferencia előadói közül

A kerekasztal beszélgetések legnagyobb kihívását, miszerint: elbóbiskol-e az utolsó helyen ülő, mire szót kap, nem a feszültség magasan tartásával sikerült megoldani, a szinkrontolmács szakember érces baritonja mely egyenletesen áramlott ki a tolmácsfülke nyitott ajtaján, valamivel többet segíthetett ez ügyben.

A szünetekben igazán csak azon kiválasztottak jártak jól, akik előzőleg a szellemi táplálékot valóban nagy kanállal falták, és ahogy az üzletben a pénzt kreativitással, úgy a szervezetben a kalóriát bölcsességekkel helyettesítették.  A híres aprósüteményt értékesítő franchise nem szerepelt a szponzorok névsorában, az asztalokra helyezett néhány kiló rágcsálnivaló hatására azonban úgy voltunk a meleg étkezéssel, mint Virág elvtárs a szexualitással; meghagytuk azt a hanyatló Nyugat ópiumának.

A hétköznapi aggályainkon túl, miszerint egy liter benzint lassan egy mozijegy áráért töltünk, teliholdak és napkitörések, árapály-dagály, az angolok kitalálták, hogy a palack térfogata együtt csökken annak tartalmával.

London-Budapest, 1500 km távolság, 50 év különbség.

Eljöttek, megmutatták, megbeszéltük. Tudnak rólunk. Van remény.