Habár marketingkommunikációs területen eltöltött évei rengeteg kreativitásra nyújtottak lehetőséget Kiss Ulrichnak, idővel rájött, nem ez az igazi küldetése. A jezsuita szerzetes sok mindennel foglalkozott idáig, – többek között – létrehozott egy olyan szemináriumot, melyben megmutatja, hogyan lehet vezetni egy céget Jézus tanításai alapján. (A szakember a PR Herald gondozásában (2012. március 29-én) megjelent, „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012)” című digitális kiadvány számára nyilatkozott.)

- Sokáig Párizsban luxus-kozmetikumok marketingkommunikációs feladatait látta el, és ezen kívül még arculattervezéssel is foglalkozott. Miért döntött úgy, hogy irányt vált a filozófia és a teológia világa felé?
- A végleges döntésre 1988-ban került sor – akkorra érett meg a helyzet –, de a hívás 20 évvel korábban, 1968 májusában jött a chartres-i zarándoklat során.  Valahogy sokáig nem tudtam magamat elképzelni az új szerepben, miközben nagyon szerettem a munkámat, mely rengeteg kreativitásra nyújtott lehetőséget. Miután előbb multinacionális cégeknek, majd családi vállalkozásoknak dolgoztam, sőt, önálló vállalkozó is voltam, világossá vált előttem, hogy e feladatok sokszínűsége dacára nem ez az igazi küldetésem.

- Kitalálója, s egyben vezetője is a „Management by Jesus” szemináriumnak, melynek célja bemutatni, hogy a Biblia és Jézus útmutatásai alapján is lehet vezetni egy céget, irányítani az alkalmazottakat. Napjaink profitorientált szemlélete mellett – tapasztalata szerint – mennyire tudják a résztvevők a gyakorlatban is megvalósítani a tanfolyamon elhangzottakat?
- Időközben rendszeresen találkoznak a korábbi szemináriumok végzői, és beszámolnak tapasztalataikról, arról hogy a módszer működik, sőt nagyon jól működik. Emellett újabban az ilyen hétvégéken közös erővel, kis csoportokban a résztvevők vállalati/vezetői tapasztalataiból született esettanulmányokat is megoldunk. Ilyenkor a csoport javaslatait összehasonlíthatjuk az adott cég valós döntésével, de újabban megoldásra váró esetekre is alkalmazzuk a módszert.

- Mennyire látja szükségesnek a mai világban, hogy az egyházak – az ige hirdetésén kívül –, valamivel aktívabb pr- és kommunikációs tevékenységet is folytassanak?
- Elvileg az üzleti világban sem azonos a pr a kommunikációval.  Az egyház esetében azonban a kommunikáció, az örömhír terjesztése a szervezet lényege, hivatása, és nem csak egy kis ráadás, mely hasznos, de mondjuk elhagyható, ha „nincs rá keret”.  Az egyház mindig és minden megmozdulásával kommunikál! A pr viszont egy hasznos, bár szerintem nem eléggé használt eszköz, végső sorban ugyanannak a célnak a szolgálatában. Jelzem azonban, hogy megfigyeléseim szerint kevés szakember képes inkulturálódni az egyházi miliőben.  Kettős akadályt kell venniük: egyrészt a módszerrel szemben bizalmatlan egyházi megbízók korlátozzák a marketingmódszerek változatlan használatát; adaptálni kell őket. Másfelől a célközönség is fenntartással él a pr-technikákkal szemben. Vannak viszont őstehetségek, mint a boldogult – sőt boldog – II. János Pál, vagy nálunk Böjte Csaba. Nekik van egy nagy előnyük mindenfajta celebbel szemben: ők hitelesek!

- A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen óraadó tanárként is dolgozott. Kommunikációelméletet, pr-gyakorlatot és médiával kapcsolatos ismereteket tanított. Előadásaiban mennyire voltak jelen teológiai vonatkozások?
- Tavaly ősszel visszavonultam a felsőfokú oktatásból, hogy a társadalmi igazságosság kérdését tanulmányozhassam, bel- és külföldön, globális és regionális szinten. Emellett vidéken és a médiában is előadásokat tartok és vitákban veszek részt, párbeszédet folytatok. A teológia mindig jelen van, mind a beszélgető partnerek elvárásaiban, mind gondolkodásomban, de a tárgyalt kérdésnek megfelelően igyekszem szakmailag megalapozottan érvelni, nem valami felsőbbrendű eszme nevében. Ami egyszerre feltételez alapos felkészülést a tárgyból és alázatot mások lehetséges kontraszt-álláspontjával szemben.

- Szabadidejét mivel tölti a legszívesebben?
- Nagyon szeretek olvasni, és sokat is olvasok, hogy ismerjem a modern kultúra megnyilvánulásait. A kultúra sokszor az idők jeleinek legavatottabb közvetítője.  Kikapcsolódni inkább a zene segít, általában klasszikus zenét és jazzt hallgatok. Régebben elkötelezett természetjáró voltam, mely hagyományt fel kéne elevenítenem.

A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!