„A BKV ÖNNEK JÁR”

Válságkommunikáció használatára a hazai nagyvállalatok közül legtöbbször talán a BKV-nál van szükség. Dr. Székelyné Pásztor Erzsébetet 2008-ban nevezték ki a cég kommunikációs igazgatójának, munkájának egyik fő célkitűzése elfogadhatóvá tenni a BKV-t. Kérdésünkre vadsztrájkokról, a Talált Tárgyak Tárlatáról és a Nordic Walkingról is beszélt.

A szakember a PR Herald gondozásában (2012. március 29-én) megjelent, „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012)” című digitális kiadvány számára nyilatkozott.

– Dolgozott már az OMV-nél és a MOL-nál is, jelenleg pedig a BKV kommunikációs osztályát vezeti. Hogyan jött ez az éles váltás?

– Jelenleg a BKV Kommunikációs Igazgatóságát vezetem. Ez a feladat is komplex kommunikációs tevékenység, hiszen van benne sajtó, külső és belső pr, CSR, issue management, rendezvényszervezés, marketingkommunikáció és nemzetközi kapcsolatok is. Foglalkozunk külön turisztikai kommunikációval és van két múzeumunk, melynek üzemeltetését, marketingjét mi csináljuk. A váltás nem is annyira éles, mert szerintem az energetikai ipar nem áll távol a közlekedési szektortól. A közlekedésben résztvevő járműveket az előző cégeim termékei hajtják. Egyébként pedig maga a kommunikáció a szakma, tehát a kommunikációt kell tudni, érteni, érezni, testre szabni az adott cég profiljához. Az érezhető különbség a válságkommunikációban van, amiben igazi szakértő lettem, hiszen többszörös sztrájk-közeli helyzetet, majd vadsztrájkot és igazi sztrájkot kellett végigkommunikálni kívül-belül, melyhez igazán komoly belső pr-re volt szükség. A külső pr pedig mindenki által látható volt: gyakorlatilag a sajtóval szinte együtt lélegeztünk abban az időben, szó szerint éjjel-nappal együtt voltunk, hiszen éjszaka is folytak az egyeztetések az érdekképviseletekkel, és amikor – akár hajnalban – szünetet tartottunk, a riporterek, kamerák az ajtóban vártak, hogy a klasszikus door-step interjút megcsinálják. A teljes munkánk, minden megnyilvánulásunk a közvélemény előtt zajlott.

– Sikerült azonban helytállniuk. Feltételezem, nem könnyű egy olyan vállalat kommunikációját menedzselni, mely jelenleg kevés ember szimpátiáját nyerte el.

– Valóban folyamatos kihívás, miként tegyük elfogadhatóvá, mi több, szerethetővé a BKV-t. Igyekszünk a sajtóban proaktívan minden lehetséges hírről valóban objektív és naprakész tájékoztatást adni, emellett persze az újságírók megkeresései is mindennaposak, amelyekben már nem feltétlenül számunkra kedvező kérdéseket feszegetik. Minden esetben nyílt válaszokat adunk, a kommunikációnkat és a teljes tevékenységünket az átláthatóság jellemzi. A számunkra kellemetlen dolgokat sem rejtettük véka alá, a visszaélésekről, ezekkel kapcsolatos feljelentésekről azonnal hírt adtunk, ami nem a legkellemesebb része a munkánknak, de így teljesebb a kép és ezzel is szeretnénk a közvélemény bizalmát megnyerni. A napi közlekedési gondokhoz kapcsolódó negatív sajtó élét úgy próbáljuk elvenni, hogy mi magunk a társaság pozitív oldalát mutatjuk be. Arról nem tehetünk, hogy öregek a járművek, arról sem, hogy a tisztaságuk – olykor éppen az utasok miatt –, kívánnivalót hagy maga után. Arról viszont tehetünk, ha nem találunk ki olyan akciókat, amellyel fel lehet kelteni az utasok érdeklődését. Imázsépítésünkben fontos szerepe van a bizalomépítésnek kifelé és befelé egyaránt. A pozitív akciók azért is kellenek, hogy annak a 12 ezer embernek az önbecsülését visszaadjuk, akik kiteszik a lelküket, mégis mindig az agyonszidott BKV megítéléssel találkoznak. Ezért is fontos a belső kommunikáció.

– Milyen pr-eszközöket használnak az emberek szimpátiájának elnyeréséhez és megtartásához?

– Az előzőekben említett eszközökön kívül logó pályázat alapján bevezettük a BKV Önnek jár logót, a combinón és a 7-es buszcsaládon népszerű színészek hangjával oldottuk meg a megállók bemondását. Szervezünk olyan programokat, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a BKV szolgáltatásaihoz, de érdekesek lehetnek, és a társaság emberközeli arcát mutatják be. Ilyen volt például a Talált Tárgyak Tárlata, mely gyakorlatilag egy korrajz a mai ember tárgykultúrájáról. Unikumnak számított, és az óriási magyar médiaérdeklődésen túl még külföldi sajtó visszhangja is volt. A karácsonyi fény villamosunk szintén „körbejárt” a világhálón. Nyaranta nosztalgia villamos járatokat indítunk, amit imádnak az emberek, különösen, amikor korhű ruhába öltözött kalauzok korhű jegyeket osztogatnak.

Nagyon sok rejtett értéke van a BKV-nak, amelyeket kommunikálni tudunk, például a nyílt napokkal, amikor beengedjük az érdeklődőket a „színfalak mögé”, azaz a remízekbe, telephelyeinkre. Csatlakozunk olyan fővárosi akciókhoz, amelyekkel élhetőbbé, kellemesebbé tehető a főváros – Múzeumok éjszakája, Magyar Dal napja („Dallamos villamos”), indítottunk versvonatot a HÉV-en, feldíszítettük az Európai Unió országainak zászlóival a gödöllői HÉV-járatot az uniós elnökség idején. Ott vagyunk minden lehetséges, a környezetünk érdekében szerveződő programon – ilyen például a „Színes város” projekt, amely az egykori Moszkva (jelenleg Széll Kálmán) tér és jó néhány más megálló szürke betonjainak színes művészi graffitivel történő átfestését valósította meg, vagy az európai mobilitási hét alkalmából rendezett autómentes nap – ahol programokkal, interaktív játékokkal várjuk a látogatókat. Anyagi lehetőségeink rendkívül szűkösek, de igyekszünk marketing kampányainkban felhívni a figyelmet a jó dolgokra, újításokra – kismama jegy, szemeszter bérlet stb. – emellett magunk mellé állítani tisztességes, fizető utasainkat a nem fizetőkkel szemben a bliccelés elleni kampányban. A Metropol újságban cikksorozatot indítottunk olyan ismert emberekkel, akik szintén BKV-n utaznak, hogy jó példával elől járjanak a tömegközlekedés megkedveltetésében. Nagyon sok ötletem van, de nehéz kis költségvetéssel nagy dolgokat művelni még akkor is, ha a legtöbb marketingötletet saját erőből valósítjuk meg.

– Feltételezem, szabadidejét szívesen tölti a városon kívül, a tömegközlekedéstől távol.

– A Balaton a második otthonom, a nyári hétvégék nagy részét ott töltöm. Szabadidőmben szívesen megyek színházba, imádok utazni, olvasni, esténként kocogok, amit az utóbbi időben a Nordic Walking váltott fel. Kedvenc társasjátékom – amelyet családi körben játszunk –, a Scrabble.

 

A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!