NEM RIAD MEG A VÁLSÁGTÓL

Habár balett művésznek készült, a sors úgy hozta, hogy más területen lelte meg helyét. Szakmai élete során legtöbbször olyan helyekre került, ahol lehetősége volt a válságkommunikáció csínját-bínját elsajátítania. Nem véletlen hát, hogy szinte már a szívéhez nőtt e terület. Danks Emese az Erste Bank kommunikációs igazgatója valószínűleg azért kezeli jól a krízishelyzeteket, mert azokat mindig újabb és újabb kihívásnak tekinti.

Az interjú a PR Herald gondozásában (2012. március 29-én) megjelent „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012)” című digitális kiadvány számára készült.

- Általános és középiskolai tanulmányait az – azóta Magyar Táncművészeti Főiskolává átszervezett – Állami Balett Intézetben végezte. Ezt követően a Külkereskedelmi Főiskolára ment. Miért váltott irányt? Nem álmodozott arról, hogy egyszer balett művész lesz?
- Álmodoztam róla, és éppen ezért nagy örömmel töltött el, amikor kilencévesen felvételt nyertem az Állami Balett Intézetbe. Viszont sajnos egy autóbaleset következtében kénytelen voltam az érettségit követően abbahagyni táncművészeti karrieremet. Így hát a Külkereskedelmi Főiskolán folytattam tanulmányaimat angol-francia szakon.
- Kormányszóvivői pozíciója után az Erste Bank kommunikációs igazgatója lett. Politika, pénz – vegyes érzelmeket kiváltó fogalmak. Nagyobb kihívásnak tekinti a több feszültséggel, konfliktussal járó területek kommunikálását?
- A szakmai életem valahogy mindig úgy hozta, hogy olyan helyeken lehettem, ahol többször is válságos helyzetek alakultak ki. A Malévnak pont akkor voltam a kommunikációs igazgatója, amikor a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás bekövetkezetett. Utána a Tescónál – ugyanazon pozícióban – szintén sok krízishelyzetet kellett kezelnem. Lehet, hogy kicsit furán hangzik, de a válsághelyzeteket a legizgalmasabb szakmai kihívásnak érzem. A kommunikációnak roppant fontos szerepe van egy ilyen szituációban. Mindig is nagy felelősségnek éreztem e területet, és, hogy ilyenkor ezt én vezethetem, irányíthatom egy csapattal közösen.
- Bankjának szponzoráló, támogató és CSR tevékenysége igen aktív. Viszont ez az aktivitás már kevésbé mondható el a web 2.0-ás kommunikációjukat megfigyelve. Mennyire érzi számottevőnek az internetes szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket?
- Azt gondolom, hogy egy banknak – mint más vállalatnak is, aki ügyfelekből él – nagyon fontos az ügyfél-kommunikáció. Mi elsősorban az internetes oldalunkat fejlesztjük és próbáljuk minél több információval feltölteni. Ezen kívül persze egyre fontosabbá kezd válni a Facebook, amin szintén jelen vagyunk – majdnem két éve. A bankoknál – habár most már mindenkinek van – nem túl jellemző az aktív Facebook-oldal. Ez a szektor kicsit zárkózottabb ezen a területen. Ettől függetlenül értékesnek tartjuk ezt a felületet, és fejleszteni is szeretnénk a közeljövőben. Mindenképpen úgy gondolom, hogy a web 2.0-ás kommunikációban sok lehetőség van.
- Milyen belső pr-eszközökkel igyekszik kialakítani a munkatársak körében a céghez tartozás érzését? Hogyan formálja a belső közvéleményt?
- Ha példának egy válsághelyzetet veszünk, talán nagyobb is a szerepe a belső kommunikációnak, mint a külsőnek. Nagyon fontos az, hogy a kollégák érezzék azt az elkötelezettséget, elhivatottságot, amit a vezetőség egy bizonyos helyzetben célul tűz ki, és persze az is, hogy ezt megpróbálják ők is követni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az a közel 200 fiók, és annak az összes dolgozója nagyon pontos és gyors információt kapjon bármiféle – legyen szó akár szakmai, akár a környezetet érintő – változásokról. Ezen kívül egy évben egyszer rendezünk sportnapot, és egy Erste-napot is, ahol előadásokat tartanak a vezetők arról, hogy milyen stratégiai irányokat tűztek ki célul a jövőt illetően. Persze szoktunk még különböző, kisebb rendezvényeket szervezni a dolgozók számára, amikkel az összetartozást, az „egy bank vagyunk” érzését igyekszünk erősíteni bennük.
- Érdeklik a művészetek, szereti az operát, a komolyzenét, a balettet. A Művészetek Palotájának stratégiai partnereként össze tudja kötni a kellemest a hasznossal?
- Az én pozíciómban nem feltétlenül a személyes ízlésemet kell figyelembe venni, hanem a vállalat kommunikációs- és marketingstratégiáját, tehát, hogy milyen brandet akar kiépíteni magának, milyen képet akar mutatni a külvilág számára. Amikor idekerültem, a Művészetek Palotája éppen stratégiai partnert keresett, mi pedig teljes nyitottságot mutattunk az együttműködésre. Pontosan azért, mert a Müpa egy olyan közintézmény, ami a magas művészeti kultúrát képviseli különböző területeken – a könnyű műfaj ugyanúgy megtalálható a házon belül, mint a komoly. Az intézmény támogatásán keresztül talán ügyfeleinknek is tudunk adni egy-egy értékes estét, ami természetesen számunkra is nagyon fontos. Jelen vagyunk még ezen kívül a Zeneakadémia életében is. Fontosnak tartjuk a jövő generációjának segítését is, ezért közösen létrehoztuk az „Erste az elsőkért” ösztöndíj pályázatot, az ott tanuló fiatalok számára. Célunk kiépíteni a jövő Müpa-sztárjait és a zenei kultúra magyar hírnökeit a nemzetközi piacon.


A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!