ÉREZNI AZ EREJÉT

Szerencsésnek tartja magát, hisz bármi is volt a feladata, mindig megvolt rá a lehetősége, hogy azt életvitelszerűen csinálja. A pr-t az élet minden pillanatában jelenlévő szemléletnek és magatartásnak tekinti. Ferling József a Ferling PR ügyvezető igazgatója, család- és munkamániás, és ha tehetné, mindig csak „a szelet fújná”.

A szakember a PR Herald gondozásában (2012. március 29-én) megjelent, „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012)” című digitális kiadvány számára nyilatkozott.

- A kezdetek kezdetén újságíróként dolgozott. Megfordult számos helyi lapnál, de publikált országos napi- és hetilapokban is. 1991-ben tette meg első lépését a public relations irányába, mikor megalapította a FerlingPRess-t. Mennyire volt igénye akkoriban a vidéki cégeknek public relations tevékenységre?

- Egy ilyen vállalkozás elindítása a mi esetünkben akkor még közel sem tudatos üzleti megfontolásokon, sokkal inkább a pillanatnyi körülményeken múlt. Családi segítséggel belevágtunk az ismeretlenbe, aztán csak mentünk egyre tovább. Épp a közelmúltban került a kezembe egy, a PR Heraldban a kilencvenes évek végén publikált cikkem, amelyben arról írtam, hogy ha megbízáshoz akartunk jutni, a pr-rel kapcsolatos ismeretterjesztéssel kellett kezdeni minden beszélgetést, vagy prezentációt. Az első években nem úgy volt, hogy a piaci szereplők igényeire válaszoltunk a szolgáltatásainkkal, hanem úgy, hogy a kompetenciáink hasznosságáról próbáltuk győzködni a piacot. Így utólag az látszik, hogy inkább több, mint kevesebb sikerrel. Akkor ezt még nem mindig éreztük így.     

- Rendszeresen fut, és ha teheti lovagolni is jár. Mindemellett, úgy tűnik a pr-re is tud – a munkán kívül – hobbiként tekinteni. Hiszen aki „I love pr”-es pólóban jár a strandra, az nemcsak kötelező tevékenységként gondol szakmájára…

- Azt a bizonyos pólót a csíkszeredai Pr Nyári Egyetemen kaptam 2010-ben, ahol előadó lehettem, és tényleg szeretem. Ami pedig a hobbit illeti: szerencsém van az életemmel. Bárhol voltam, bármi is volt a feladatom, mindig megvolt a lehetőségem rá, hogy életvitelszerűen csináljam. Ahogy az egyik főnököm mondta még újságírói pályafutásom kezdetén: egy nap 24 órából és egy éjszakából áll. Család- és munkamániás vagyok, vannak időszakok, amikor még ennyi idő sem elég mindarra, amit szeretnék. Ráadásul a pr, pontosabban a pr-nek nevezett szemlélet és magatartás nemcsak az üzletben, hanem ugyanúgy az élet minden pillanatában is ott van, ott lehet. Olyan, mint a szél. Nem lehet megfogni, nem lehet megmutatni, és kitenni ide az asztalra elénk, de lehet érezni az erejét. És miért tagadnám, szeretem, ha mi „fújjuk a szelet”.                               

– Nagyobbik lánya a Ferling PR-nél „fújja a szelet”. A család többi tagjával mi a helyzet? Örülne, ha gyermekei beletanulnának a szakmába, s a későbbiekben továbbvinnék a céget?

- Szonja lányom képzettségénél és alkatánál fogva az ügynökség kreatív feladataiból vállal reményeim szerint egyre nagyobb szerepet, de ő csak a közelmúltban csatlakozott hozzánk. Dávid fiam viszont már évekkel ezelőtt: előbb webes divíziónkat építette fel, majd az ő irányításával jött létre első leányvállalatunk, a Ferling Webline. 20 évvel ezelőtt a feleségemmel kezdtünk bele ebbe a vállalkozásba, érthető, ha kedvemre való ez a fajta közös építkezés. Harmadik gyermekünk még nem ért abba a korba, hogy a családi vállalkozás ügyei, vagy dinasztia-teremtő elképzeléseim nagyon izgatnák. Mindazonáltal igazán komolyan gondoltam, amikor vállalati filozófiánk megalkotásakor megszövegeztük azt a bekezdést, amely a tisztességes üzleti magatartás és a gyermekeink számára történő példamutatás kötelezettségéről szól.     

- Egyik cikkében két típusú pr-szakember magatartást különböztet meg. Vannak, akik a „márpedig” és vannak, akik a „majdcsak” technikát használják. Az első az, amikor a pr-es nem enged az elképzeléseiből, az lesz, amit ő elképzelt. A második pedig az, amikor a szakember alkalmazkodó stílussal – az ügyfél hadd érezze azt, hogy igaza van – próbálja elérni céljait. Ön melyik típusba sorolná magát? Véleménye szerint létezik arany középút?

- A kollégáim és a partnereink is úgy ismernek, hogy a változó körülményekhez viszonylag könnyen alkalmazkodom, és a csapatunkat is képesnek tartom arra, hogy a körülmények figyelembevételével, akár azok ellenében is teljesítsük a célokat. A pr-es úgy dolgozik, hogy a megbízója fejébe kell magatartásformáló gondolatokat elültetnie. Ha csak a saját nótáját fújja, és azt nem tudja, vagy nem hajlandó a megbízó egyéni, szervezeti adottságaihoz, vagy körülményeihez, a szervezet személyiségéhez igazítani, rossz munkát végez, hiszen hamar hiteltelenné válhat az egész. Vannak receptek, de egy kicsit mindig másképp, a pillanatnyi hangulathoz, a társaság összetételéhez kell az ételt, vagy, hogy pontos legyen a hasonlat, az étel- és italsort igazítani. A pr-es munkájának sikere szinte soha nem egyetlen eszközön, vagy egyetlen közleményen múlik, még akkor sem, ha bukni egyetlen hibával is lehet. Hosszú távra felépített kommunikációs koncepcióval, a bizalmi folyószámlára elégséges fedezetet össze lehet gyűjteni a „majdcsak” megoldásokkal is.                             

- Már több mint 20 éve dolgozik a szakmában. Mi volt a legemlékezetesebb projektje, amit soha nem fog elfeledni?

- Ez az a kérdés, amire szinte lehetetlen válaszolni, hiszen majd’ minden nap van valami olyan apróság, amitől az ember úgy érzi, hogy nahát… De hasonlóan van ez akkor is, ha nem az emlékezetes pillanatokat, hanem a projekteket listázom. Avattunk erőműveket, építettünk repülőtéri kifutópályát, a pazarló és környezetünket feleslegesen terhelő életvitel szemléltetésére aprópénzt szórtunk szét közterületeken, mi rendeztük az első magyarországi kaland-konferenciát. Azokat a projekteket szeretem igazán, amelyekhez kapcsolódva sikerül az emberek, vagy a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszédet kialakítani, és fenntartani. Mert azt hiszem, hogy ez a lényeg, minden más csupán egyszerű eszközhasználat.

A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!