AZ ÉDESIPAR SZÓSZÓLÓJA

Az élelmiszer- és édesipar jó hírnevének építője bajban csak akkor lenne, ha nem szeretné a finom édességeket. Szerencsére ez a veszély nem fenyegeti. Hét nyelven beszél, a nyolcadikkal éppen most birkózik. IV. Károly mondása szerint „ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz”. Szóval, számoljunk csak utána, mennyit érhet Csontos Csaba, a Nestlé Hungária Corporate Affairs igazgatója.

A szakember a PR Herald gondozásában (2012. március 29-én) megjelent, „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012)” című digitális kiadvány számára nyilatkozott.

- Pályafutását újságíróként kezdte. Megfordult a Magyar Televíziónál, az RTL Klubnál, és még az Info Rádióban is dolgozott. Valahogy az ember nem azt képzelné, hogy ezek után a Nestlé Hungária Corporate Affairs igazgatójaként helyezkedik el, mindamellett, hogy a Magyar Édességgyártók Szövetségénél a jégkrém szekció vezetője és a TÉT Platform elnökségi tagja is. Hogyan került kapcsolatba az élelmiszeriparral?
- Néha előfordul, hogy nem az ember keresi a következő feladatot, kihívást, hanem a feladat találja meg az embert. Ebben az esetben valahogy így történt. Annyit én is tettem a váltásért, hogy kerestem a „kijáratot” a média világából. Hogy miért? Azt tapasztaltam, hogy a nemzetközi politika iránt megcsappant az érdeklődés. Ez nagyjából egybeesett a médiában a bulvárirányzatok előretörésével. Hogy a hírfogyasztó közönség is így gondolta-e ezt a ’90-es évek végén, abban nem vagyok biztos, de a média üzemeltetői a külpolitikai újságírást drága, kereskedelmileg kevéssé eladható „terméknek” tekintették és mindenhol leépítették. Ekkor kezdtem el keresni új lehetőségeket az újságírás világán kívül, és ekkor talált meg a Nestlé Hungária. Olyan embert kerestek, aki képviseli a vállalatot, védi annak reputációját, ha kell, lobbizik, ha kell, kommunikál.
- Talán nem túlzok, ha azt mondom, sok ember álma, hogy egyszer édességekkel foglalkozzon. Az Édességgyártók Szövetségében van módjuk finom édességeket is kóstolni?
- Természetesen az érdekképviseleti munka és az édesipar jó hírének építése mellett lehetőség van erre is. Az elnökségi üléseken természetesnek tekinthető, hogy az asztalokon ott vannak az édességek. Bevallom, én is szeretem a finom csokoládékat, ezért szerencsés vagyok. Ugyanakkor nem a csokik miatt szeretek elnökségi ülésekre járni. A szövetségben kiváló és szakmailag felkészült kollégákkal dolgozhatok együtt.
- Nagy vihart kavart 2010-ben a Greenpeace támadása, a későbbiekben pedig a Nestlé Franciaország által visszahívott bébiétele veszélyeztette a vállalat reputációját. Mennyire mindennaposak a krízisek kezelése az ön munkakörében?
- Egy olyan hatalmas, és a világ minden országában jelen lévő vállalatnál, mint a Nestlé, bárhol felütheti a fejét egy válság. Az pedig mindegy, hogy Indonéziában, vagy Bolíviában alakul-e ki válsághelyzet, azt tudnunk kell kezelni Magyarországon is. A válságkezelésre a Nestlénél jól kialakított gyakorlatok és protokollok vannak. Ennek megfelelően nincsenek „szóló szerepek”, mindenkinek csapatban kell játszania. Azért természetesen vannak különleges helyzetek, amelyek néha különleges megoldásokat igényelnek. Ilyen volt például a Greenpeace 2010-es akciója a közösségi média felületén. A vállalat központjából irányított kommunikáción kívül a piacok szintjén dolgozó szakembereknek nem volt lehetőségük, hogy az online médiában bekapcsolódjanak a támadás elhárításába. Ugyanakkor nagy szükség volt a környezetvédő szervezet állításainak cáfolatára, illetve a kérdés kiegyensúlyozott megtárgyalására a közbeszédben. Ráadásul különböző konferenciákon és workshopokon a nyilvános diszkusszió részévé vált a téma. Ebben a helyzetben a hallgatás nem volt tovább vállalható. Így történt az, hogy az „online” térben keletkezett reputációs sérülést „offline” eszközökkel igyekeztem reparálni.
- A magyar nyelven kívül beszél még angolul, németül, spanyolul, oroszul, portugálul, olaszul és franciául is. Hogyan, és mennyi idő alatt sikerült ennyi nyelvet elsajátítania?
- A nyelvekkel szerencsés voltam. Moszkvában végeztem a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén, ahol portugált és németet tanultam. Ráadásul az egyetemre egy elég jó orosz tudással érkeztem, tehát azzal már nem kellett küzdenem, sőt németül is tanultam előtte, tehát az is meg volt alapozva. Ezen kívül a kollégiumban kubai szobatársam volt, és amikor a portugállal már elértem egy bizonyos szintet, „ragadt rám” a spanyol a kubaiak társaságában. Hazatérésem után külpolitikai újságíróként az angolra feküdtem rá és gyakorlatilag az üzleti környezetben szinte csak erre van szükségem. Az olaszt a portugál és a spanyol után nem volt nehéz összehozni. A franciával pedig most „birkózom” és habár még nincs meg a „két váll”, a gyakori brüsszeli, EU-s munkák lehetőséget adnak a gyakorlásra. A kérdés persze az, hogy ennyi nyelvet hogyan lehet egyszerre használni és karbantartani? Az utóbbinál én az olvasásra és a filmnézésre esküszöm. Az élő beszédben és az elektronikus levelezésben annyira uralkodik az angol, hogy a többi nyelvet sajnos nem igazán lehet használni. A ritkán adódó kivételes alkalmakkal természetesen boldogan élek.
- A Budapesti Gazdasági Főiskola Pr mentor klubjának tagja, ezen kívül a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán oktatóként is tanít. Ön szerint mennyire nyitottak a mai fiatalok a tudás befogadására, és a gyakorlatban mennyire alkalmazzák ezt hatékonyan?
- Én abban hiszek, hogy egy szakmai pályafutásban eljön az a pillanat, amikor a felhalmozódott tapasztalatot és tudást át kell adni a következő generációnak. Engem ez vezérel, amikor oktató, mentori feladatokat vállalok. A tapasztalataim azt mutatják, hogy van nyitottság és fogékonyság. Különösen a másoddiplomásoknál látom a tudatosságot és a motivációt. A kommunikációs szakma nagyon kompetitív terület, sok a „versengő” munkavállaló és – legalábbis Magyarországon – kevés az álláslehetőség. Szerintem ez a nagyon kemény versenyhelyzet hosszú távon kiválasztja és kiemeli majd a legjobbakat, akik meghatározói lesznek a jövő hazai kommunikációs iparának.


A fenti interjú szerepel A hazai pr-szakma arcképcsarnoka (2012) című kiadványban.

Ha még több prominens pr-személyiségről szeretne olvasni, rendelje meg a PR Herald kiadásában megjelent, digitális portrékötetet!